A világszerte szükségessé vált karantén már elsőre is nagyon ambivalens reakciót váltott ki az emberekben. Az introvertáltak talán örültek, az extrovertáltak bánkódtak… Az azonban talán mindannyiunkban közös, hogy a #maradjotthon mögött bizonytalanságok, szorongás, kedvetlenség, esetleg más jellegű nehézségek bújnak meg. Dr. Németh Marietta klinikai szakpszichológussal, a Corvinuson működő Hallgatói Támogatások vezetőjével beszélgettünk arról, hogyan reflektáljunk erre a helyzetre. (borítókép: pexels.com)

I. rész

Írta: Lázár Fruzsina; Grafikák: Tóth-Máté Bence

Sokunk számára szokatlan a helyzet, megváltozik az életritmusunk, szűkül a mozgásterünk, több időt kell önmagunk vagy családtagjaink közvetlen társaságában tölteni. Mennyi időbe telhet, amíg adaptálódunk a környezet- és életmódváltozáshoz? Milyen hatással lehet az otthonlét, egyedüllét a pszichés állapotunkra?

Nem vagyunk egyformák, ezért ugyanazok a körülmények másképpen hatnak ránk. Aki eddig is csak muszájból járt társas eseményekre, annak nagy megkönnyebbülés lehet, hogy most ez tiltva van. Akinek eddig nehézséget jelentett gyors és frappáns választ adni egy társalgásban, annak most van ideje átgondolni a mondandóját az online kommunikációban. Az viszont általában igaz, hogy szinte minden megváltozott körülöttünk, és a változásokhoz adaptálódnunk kell. Minden esemény ami alkalmazkodást igényel, fokozott stresszel jár, ezért ne csodálkozzunk, ha a teljesítményünk elmarad a szokásostól, ha hamarabb elfáradunk, vagy ingerlékenyebbek vagyunk, olyanon is felcsattanunk, amin korábban nem. Fontos, hogy próbáljunk meg elfogadóbbak lenni magunkkal és persze a hozzátartozóinkkal, egyéb kapcsolatainkkal is. (fotó: Dr. Németh Marietta klinikai szakpszichológus)

Sokunknak a lakása lett a munkahelye, és nincs hova hazatérni, megnyugodni egy fárasztó nap után. Nagyon fontos, hogy a kikapcsolódás, és pihenés idejét és terét megteremtsük, akár úgy is, hogy  a családtagok - ha nincs mindenkinek külön szobája - felváltva elvonulhassanak kikapcsolódni. Aki hazament a koliból, albérletből, az most újra együtt él a szüleivel, testvéreivel, ami szokatlan és időnként megterhelő lehet. És persze az is előfordulhat, hogy éppen azzal nem tud most együtt élni, akivel szeretne, a párjával, barátaival. Nagyon fontos, hogy velük megmaradjon a kommunikáció. Az online kommunikáció során azonban kevesebb metakommunikációs jelzés ér el hozzánk, ezért különösen fontos, hogy verbálisan is fejezzük ki az érzéseinket, értelmezzük mondanivalónkat, sokkal precizebben, mint az offline alkalmakkor.

Beszéljünk az érzéseinkről, fogalmazzunk minél pontosabban, mert az online térben a metakommunikáció nem olyan erőteljes. Az természetes, ha fokozottabban aggódunk, hiszen veszélyhelyzet van. Ez átmeneti testi tünetekben is kifejeződhet, mint emésztési panaszok, alvási nehézségek.

Ha az aggódás és szorongás új, adaptív megoldások keresésére sarkall minket, akkor ez segítségünkre van. Ha azonban ennek mértéke akkora, ami lebénít, ami miatt huzamosabb ideig (akár egy hétig) még a szokásos, egyszerű tevékenységeket sem tudja valaki elvégezni, ha teljesen elönti a negatív események bekövetkezésétől való félelem, az már korántsem hasznos, ilyenkor mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.

A Corvinuson is van lehetőség pszichológus szakemberekkel konzultálni. A szolgáltatás anonim, ingyenes és jelenleg online történik. A tanácsadásra a pszichologus@uni-corvinus.hu e-mail címen lehet bejelentkezni. A távoktatás bevezetése óta self help anyagokkal is segítjük a hallgatókat, amelyek a járvánnyal kapcsolatos megváltozott helyzetek kezelésére adnak hasznos fogódzókat, tanácsokat.

Aki úgy érzi ebben a szokatlan és nehéz helyzetben, hogy elbizonytalanodott, nem találja a jó megoldásokat, szorongással, félelmekkel, kapcsolati nehézségekkel küzd, bátran írjon nekünk. Azt szeretnénk, ha a hallgatóink az egyetemtől távol is azt éreznék, hogy nincsenek magukra hagyva a nehézségeikkel. (fotó: Facebook)

Sokaknak kilátásba került például elmaradó ballagás, esetleg még ennél is komolyabb lemondással járó helyzetek megélése is. Hogyan éljük meg az ezzel járó gyászt, hogyan engedjük el az ezzel járó fájdalmas érzéseket?

Először is érdemes ezen a területen is egyensúlyra törekednünk - amennyiben csak a veszteségeinkre koncentrálunk, úgy érezhetjük, azok vannak többségben, még inkább elkeseredettek, motiválatlanok és akár depressziósak lehetünk. Ne csak a veszteségeket soroljuk, hanem vegyük észre a nyereségeket is, akár tudatosan fókuszáljunk ezekre.

Emellett persze érdemes törekednünk arra, hogy a szokásaink, ünnepeink - ha nem is a régi formában - megmaradjanak. Általános tapasztalat, hogy a gép előtt ülve összefolynak a napok, megváltozik az időérzékelésünk - a kitüntetett napok abban is segítenek, hogy strukturálják az időt. (fotó: pexels.com)

Érdemes kialakítani új szokásokat is, ezekkel emlékezetessé tehetünk eseményeket, napokat, nemcsak a már megszokott módon. Legyünk ebben kreatívak: az egyik munkatársam mesélte, hogy úgy ünnepelték a nagyszülei házassági évfordulóját, hogy bár nem lehettek ott személyesen, otthon mindenki megfőzte a tervezett menüsort és online közösen fogyasztották el az ételeket.

Rengeteg múlik azon, hogy egy eseményt hogyan értelmezünk, milyen narratívába helyezünk. Lehet, hogy elmarad a hivatalos diplomaosztó, de az biztos, hogy örökre emlékezni fogunk ezekre a szokatlan időkre, és lesz mit mesélni a gyerekeinknek, unokáinknak.

Az interneten rengeteg praktikus tanácsot találhatunk az időnk eltöltésére - viszont ezzel együtt megjelent a fokozott teljesítményszorongás is, ami a produktívan eltöltött karanténidőt illeti. Hogyan találhatjuk meg a középutat a túl sok és túl kevés tennivaló között?

Sok csatornán olvasni, hallani, milyen nagyszerű a karantén olyan dolgok elvégzésére, amikre eddig nem volt időnk. Valóban vannak olyanok, akik most nem tudnak otthonról dolgozni, ezért ki kell találják, mivel tölthetik el értelmesen a nap 24 óráját. Számukra sokféle ötlet, jó tanács született, mindenki válogathat, próbálgathatja, neki mi válik be. Akik azonban otthonról dolgoznak, tanulnak, inkább fokozott leterheltséggel találkozhattak, ami nem csak időben, de pszichésen is komoly igénybevétel számukra.

A home office vagy a távtanulás első pár hetében “krízis üzemmódban” működünk, megpróbálunk alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, és emellett próbálunk mindent ugyanolyan minőségben teljesíteni, mint eddig. Ez hihetetlen sok energiát emészt fel, amit csak tetéz az ismeretlentől való szorongás, és az, hogy nem tudjuk, meddig kell az energiáinkat tartalékolni, hogyan osszuk be az erőnket. Egyszerűen kevés a kontrollunk a helyzet felett. Idővel a “krízis üzemmódot” egy fenntartható működési módnak kell felváltania. Ha nem így történik, kimerülünk, akár meg is betegedhetünk, testileg vagy mentálisan. Erre a hosszú távú működési módra jellemző, hogy új rutinokat, szokásokat alakítunk ki, és visszatér vagy kialakul a munka és pihenés eddigi vagy új ritmusa.

A mostani helyzetben azt is fontosnak gondolom, hogy tudatosan gondoljuk újra az online és offline töltött idők ritmusát is:

semmiképpen ne töltsük az egész napot számítógép előtt. Iktassunk be a napunkba digitális csendeket és mozgást!

Mindehhez nagyon fontos a belső elhatározás, de nagy jelentősége van annak is, hogy a környezet, a felettesek, a tanárok is elfogadják és támogassák, hogy csak így lehet hosszú távon is egészségesen működni.