A  jövő munkaerőpiacát illetően jelenleg több a kérdés, mint a válasz. Mire számíthatnak az álláskeresők és a pályakezdők? Hogyan térnek vissza a munkavállalók az irodákba? Visszatérnek-e egyáltalán? Milyen munkakörök lesznek a jövőben? Mely iparágak maradnak fent hosszú távon? A Corvinus Hallgatói Támogatás csapatának egyetemi kutatása és szakértői tapasztalata alapján összefoglaljuk az aktuális munkaerőpiaci dilemmákat és igyekszünk kapaszkodókat nyújtani az újrainduláshoz és a helyzet feldolgozásához. (Borítókép: Canva.com)

Vendégszerző: Pintér Fanni, pálya- és karriertanácsadó pszichológus, HR-szakember – Corvinus Hallgatói Támogatás

Sokan szeretnének belepillantani abba a bizonyos kristálygömbbe, és egyértelmű iránymutatásokat kapni, de a mikroméretű vírus makroméretű változásokat hozott az életünkbe. A jelen az intenzív megoldáskeresés időszaka, amelyet megerősítenek a témával foglalkozó szakemberek is. Az elmúlt hónapok tapasztalatai és hatásai alapján rengeteg az újragondolni, újratervezni való,  bőven van rövid és hosszú távú feladat is. (kép: Canva.com)

A Hallgatói Támogatás karriertanácsadóiként megkérdeztünk a témáról humán erőforrás szakembereket, és fontos inputot szolgáltattak azok a hallgatók is, akik kitöltötték a “Hogy érzed magad?” kérdőívünket. Általuk több száz megéléssel színesíthettük pillanatképünket a munkaerőpiacról. A részletes eredmények megtekinthetőek egyetemi oldalunkon, a tanulságok pedig egy korábbi cikkben. 

“Minden Egész eltörött, minden láng csak részekben lobban” - Ady Endre

Az elmúlt három hónap az élet minden területén tele volt lemondott eseményekkel, meghiúsult találkozásokkal, valóra nem váló ígéretekkel és meg nem valósult tervekkel. Ezt mindannyian megéltük, és sokan érzékelhették magukon, hogy dühösek, lehangoltak. Ezek az érzelmek természetes velejárói annak, ha veszteségeket élünk meg. Nemcsak kapcsolataink elvesztése, de terveink, álmaink szertefoszlása miatt is gyászt élhetünk meg, hiszen ilyenkor számunkra fontos dolgoktól kell elbúcsúznunk, és közben a mindennapi változásokhoz való alkalmazkodás is komoly terheket rótt ránk. 

Elbocsátásokról, a munkahely megszűnéséről a hallgatók is beszámoltak. Közel 20% veszítette el a munkáját azok közül, akik  a világjárványt megelőző időszakban dolgoztak.

Felnőtté válásunkban igen fontos szerepet játszanak a szakmai célok. A munka elvesztése egyszerre jelenthet anyagi bizonytalanságot, egy szakmai és emberi közösségből való kiszakadást és törést az önmegvalósításban, így alaposan megtépázhatja önértékelésünket, énhatékonyságunkat. Önmagában a munkahely elvesztése egyfajta negatív szűrőként működik az élet többi területét illetően is. Azok, akik elveszítették munkájukat – felmérésünk alapján is - kilátástalanabban tekintenek a jövőbe. 

A home office  okozta legfőbb változás - az architekturális, technikai átálláson kívül -, hogy fellazultak a munkaidőkeretek, sok minden átkerült az online térbe, és habár az utazáson spórolhattunk, egy-egy feladat megvalósítása, az együttműködés, a szervezés sok esetben jóval időigényesebbnek bizonyult. A helyzetet az sem könnyítette meg, hogy a különböző - korábban jól elkülönülő - életterek összemosódtak, ezért nehezebbé vált megtalálni az egyensúlyt a munka, a magánélet és a tanulás között.  Az alapképzésben résztvevő hallgatók számoltak be leginkább arról, hogy számukra nehezebb az otthoni munkavégzés. Visszajelzéseket kaptunk arról is, hogy az online térben  sokszor a betanulás, a mentorálás is nehezebben ment. (kép: Canva.com)

Sok helyen megakadtak a kiválasztási folyamatok, létszámstoppot vezettek be, ami ugyancsak fokozta a jövővel kapcsolatos aggodalmakat. Az állásportálokon hemzsegnek az online interjúztatásról szóló cikkek, és valóban vannak olyan cégek, ahol a teljes kiválasztási folyamat a virtuális térbe került át, ami szintén újabb kihívásokat generál mind a jelentkezői, mind a fogadói oldalon. 

“És a friss zöldben hófehér mérföldkövek ragyogtak” - Szabó Lőrinc

(kép: Canva.com)

Az első lépés tehát elfogadni, hogy a dolgok nem biztos, hogy úgy alakulnak, ahogyan azt korábban elterveztük. Természetes, hogy a korábbi dolgokhoz kötődünk, éppen ezért fontos időt szánni arra, hogy el tudjuk engedni azt, ami már nincs, és ezt követően nyitottak tudjunk lenni az újra. Ehhez idő kell, amit nem érdemes megspórolni. Az elfogadást, elengedést és az újrakezdést segíti, ha ki tudjuk mondani, hogy a leépítés, a vezető csökkent figyelme, a kevesebb visszajelzés, a több feszültség, az elmaradt előrelépés jelentős részében most nem rólunk szól, hanem a helyzetről. Át tudjuk gondolni, hogy amiről lecsúsztunk, nem marad el örökre, vagy nem jelent végérvényes hátrányt, hiszen mások is hasonlóan jártak. Összegezzük, tudatosítsuk, hogy mit tanultunk, és mi az, amiben megerősített minket ez az időszak.

Ahogyan márciusban hirtelen alkalmazkodást követelt meg az átállás, most az újrainduláshoz is igen nagy pszichés kapacitás szükséges.

Egészen biztos, hogy nem ugyanoda érkezünk vissza. A hangsúly éppen ezért az újragondolásra helyeződik.

Lehet, hogy a célunk változatlan, csak egy másik útvonalon kell eljutnunk oda, de az is lehet, hogy közben újra kell definiálnunk. A munkával kapcsolatos újrahangolódáshoz segítséget nyújthat a Hallgatói Támogatás csapata által készített motivációs munkafüzet, amely az egyetemi oldalunkon elérhető. 

“Minden szavam magamról vall” - Babits Mihály

Ezzel összhangban a munkavállalók énmárkaépítése is reflektorfénybe került. Mivel növekszik az álláskeresők száma, pályakezdőként újra kiélezettebb versenyhelyzetben kell kitűnni. 

Ezért fontos céljaink és készségeink tudatosítására, valamint szakmai önismeretünkre időt és energiát fordítani. A CV formátumok között egyre népszerűbb a kompetencia-alapú szakmai önéletrajz, amely jobban megmutatja, kik vagyunk, mit szeretnénk, miért érdemes velünk dolgozni, mivel fókusza a megszerzett tudáson és a tapasztalatokon van, és megjelennek benne a személyes karriercélok is.

Fontos és fejleszthető képesség a munka- és a tanulási tapasztalatok önmenedzsmentje, azaz a karrierkompetencia is. Mivel iparáganként igen eltérőek lehetnek a trendek, és annak a mértéke is változik, hogy hol milyen típusú készségek kerülnek előtérbe, inkább soft skillek vagy inkább hard skillek, érdemes végiggondolnunk, hogy milyen portfóliót állítanánk össze belőlük.

A kiválasztásban igen népszerű a T-shaped skills modell, amit a munkavállalók képességeinek leírására használnak. Ebben a modellben a T betű függőleges szára jelöli a szaktudást és a készségek mélységét egy adott területen. A vízszintes sáv pedig azt a vágyat, hogy valaki más területeken alkalmazzon tudást és együttműködjön a szakértőkkel. Érdemes elgondolkodni azon, mi kerülne a T betű vízszintes és függőleges szárába. (Grafika: Kovács Máté; forrás: media.com)

Reagálva ezekre a trendekre, szeretnénk támogatást nyújtani a hallgatóknak CV-jük elkészítésében, elsősorban nem technikai, hanem önismereti fókuszú közös munkával, valamint a következő szemesztertől tervezünk soft skill tréningeket is. Érdemes figyelni csatornáinkat (Hallgatói Támogatás - egyetemi honlap, Facebook oldal) ahol az ezzel kapcsolatos híreket mindig megosztjuk. 

Az egész több, mint a részek összessége

HR-szakemberként általános tapasztalatom, hogy a nagy változások, újrarendeződések sosem fájdalom- és zökkenőmentesek, azonban szükségszerűek.  Az új egyensúly nagyon inspiráló lehetőségeket és akár hosszú távú növekedést is hozhat magával  egyéni, szervezeti és vállalati szinten egyaránt. A nehézségekből, kudarcokból való építkezéshez azonban nélkülözhetetlen egy fejlődésorientált életfelfogás, szemléletmód, vagyis mindset.  A mindset-elmélet (Carol Dweck, 2006 ) fontos mondanivalója, hogy erőfeszítés által mindenki képes fejlődni. Akik úgy gondolkoznak a kihívásokról, mint veszélyes helyzetekről, ahol a kudarc bukást jelent, és saját képességeiket adottságoknak, nehezen megváltoztatható dologoknak tekintik, “fixed mindsettel” (rögzült szemléletmóddal) jellemezhetőek. Akik ezzel szemben hisznek abban, hogy a képességeik fejleszthetők, szembenéznek a kihívásokkal, és a hibákat lehetőségeknek tekintik, amelyekből tanulni lehet, “growth mindsettel” (fejlődő szemléletmód) jellemezhetőek. A jó hír az, hogy a fejlődési szemléletmód tanulható és fejleszthető.

A nehézségek ellenére a hallgatói kérdőívet kitöltők közel fele bizakodóan tekint a jövőbe, bízik tudásának értékállóságában.

A motiváció fontos forrása a pozitív jövőkép, a lelki egészség megőrzéséhez pedig nélkülözhetetlenek a pozitív célok és a jövőbe vetett bizakodás (Frankl, 2013).

Ahogyan a negatív jövőkép hat életünk minden területére, úgy a pozitív, erőforrás fókuszú hozzáállás biztos alapot nyújthat a jövő stratégiai megtervezéséhez.

További olvasnivaló a témában:

• https://ris.utwente.nl/ws/portalfiles/portal/6842893/kuijpers_schyns_scherens-2006.pdf 
• https://www.screwtheninetofive.com/differences-between-growth-and-fixed-mindset/ 
• Frankl, Viktor E. (2013): …mégis mondj igent az életre! Fordította: Kalocsai Varga Éva. JEL Kiadó, Budapest. 
• https://dea.lib.unideb.hu/dea/handle/2437/211901 
• https://mindsetpszichologia.hu/2017/05/10/megeri-mindset-elmelet-az-uzleti-eletben/