Oliver “Olly” E. Williamson amerikai professzor, akit mérnöki tanulmányai közben bevonzott és örökre elkötelezett a közgazdaságtan, aki munkásságáért 2009-ben megkapta a közgazdasági Nobel-díjat, 2020. május 21-én, 87 évesen elhunyt. Williamson 2004-ben hagyta abba a tanítást a Kaliforniai Egyetem Berkeley-i campusán - ahol 1988. óta folyamatosan az egyetemi fakultás tagja volt -, de kutatói tevékenységét ezután is aktívan fenntartotta. Munkássága a modern közgazdaságtan és a szervezetelmélet metszetének tudományos vizsgálatában, valamint a szervezetek létezését és határait magyarázó módszerét tekintve újítónak számít, kutatási eredményei jelentős hatással voltak a szervezetek szabályozásának módjára. Életének és tudományos munkásságának rövid összefoglalójával emlékezünk rá.

Írta: Lázár Fruzsina

Williamson professzor fiatal korától kezdve törekedett rá, hogy megismerje a tudományos szféra leginspirálóbb színtereit, ahol választ kaphat a kérdéseire.

“Örökké kíváncsi voltam, fel akartam fedezni, hogy a dolgok hogyan működnek – vagy éppen hogyan nem –, és ez vezetett ahhoz, hogy felismerjek bizonyos tévedéseket, anomáliákat, és mindig végigvigyem a logikai folyamatokat. Ez a fajta irányultság a teljes akadémiai karrierem során jó szolgálatot tett”

- írta Nobel-életrajzában.

Mérnöki tanulmányait követően a Stanfordon tanult tovább, ahol közelebbről is megismerkedett a közgazdaságtannal, és felvett egy kurzust, amit Kenneth Arrow tartott [Kenneth Joseph Arrow amerikai közgazdász, 1972-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott]. Williamsont többek között ez a kurzus – és maga Kenneth – ösztönözte arra, hogy megpályázzon egy lehetőséget a pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetemen, amelyet el is nyert. Az interdiszciplináris alapokon nyugvó társadalomtudományi doktori program három évig tartott, és Williamson a Carnegie intellektuálisan serkentő közegében megtalálta a saját témáját: a közgazdaságtan és a szervezetelmélet közös tudományterületét. (Kép forrása)

1963-ban, miután Williamson megírta és publikálta doktori disszertációját, elkezdett tanítani a Kaliforniai Egyetem Berkeley-i campusán. Később néhány évet a Pennsylvaniai Egyetemen, majd a Yale-en töltött, de 1988-ban visszatért a Berkeley-re, ahol Professor Emeritussá avatták. 1995-96 között az Akadémiai Szenátus elnökeként tevékenykedett. Ebben az időszakban, ahogy életrajzában írta, még inkább értékelni kezdte a Berkeley erényeit: azt a kiválóságot, az energiát és örömöt, ami a kampuszt jellemzi.

Kutatói munkássága egyértelműen 2009-ben csúcsosodott ki. Williamson ekkor munkásságáért - behatóan tanulmányozta a jogi értelemben kevéssé szabályozott szervezeti viselkedést és tranzakciókat, és a tudományos kutatási tárgyává tette a gazdasági szabályozás területét - Elinor Ostrommel megosztva elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat. A professzor által alkotott elmélet többek között a szervezetek létezésére és tranzakciós mechanizmusaik működésére kínál magyarázatot.

"[Oliver Williamson] munkáival jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a közgazdászok ma már a sztenderd árelmélet és a játékelmélet elemzési technikáival, valamint az ökonometria eszköztárával képesek a szervezetek és a szerződéses kapcsolatok bonyolult rendszerét is meggyőzően és eredményesen modellezni és empirikusan elemezni. Részben neki köszönhetően is, ma már elég egyszerűnek tűnő tényeknek az elemzési keretek közé történő beemelésével, másképp tekintünk számtalan összefüggésre. A nem teljes szerződések, a tranzakciós költségek, valamint az opportunista magatartás és mindezek következményeinek megértése fontos nemcsak a gazdasági teljesítmény megítélése és előrejelezhetősége, de mindennapi döntéseink szempontjából is.

Williamson klasszikusnak tekinthető tanulmányai nyomán a tranzakciós költségeket figyelembe vevő intézményi elemzések a közgazdasági szemléletmód fontos elemei lettek. A vállalatok formai változatosságának, a vállalat határainak, méretének megértése segített bennünket abban, hogy a szervezeteknek és a szerződéses kapcsolatoknak a sokszínűségét, változását, hatékonyságát vagy hatékonytalanságát jobban értsük általában, a gazdaságon kívül is.

Ma a nem mindenre kiterjedő szerződés kapcsolatok, a döntések költségességének figyelembevétele, esetleg ezeknek az elemzés középpontba helyezése természetes lépés. Ezt jelentős részben neki köszönhetjük” – foglalja össze Williamson újítását Szakadát László, a Corvinus volt dékánja.

A Berkeley-i Haas School of Business dékánja, Richard K. Lyons így jellemezte a professzort 2009-ben:

“Oliver Williamson, vagyis Olly, ahogy mi hívjuk, megtestesíti mindazt, ami a Berkeley-t meghatározza.” 

És valóban, Williamson is otthon érezte magát az egyetemen. “A Berkeley elköteleződése a kiválóság mellett rendkívüli mértékű. Az az energia pedig, amit ez a hely kommunikál… lehetetlen, hogy ne vonzzon be. A kollégákkal való beszélgetések során egyszerűen muszáj megosztani egymással az ötleteinket. Egyfajta magától értetődő, hamisítatlan érdeklődés van jelen mások és a saját munkánk iránt is” – osztotta meg a Nobel-díj elnyerése alkalmából rendezett sajtótájékoztatón. Williamson mélyen hitt az egyetem hallgatóinak ambíciójában és tehetségében. A Nobel-díjért járó összeget a Berkeley-nek adományozta, hogy támogassa a tudományterületén folytatott további kutatásokat.

Míg meg nem állapodott Kaliforniában, Williamson kutatói és oktatói tevékenysége gyakori költözésekkel járt. Felesége, Dolores és öt gyerekük azonban mindig mellette álltak, alkalmazkodtak és támogatták őt hivatásában. Visszavonulása után Williamson szívesen teniszezett párban feleségével, minden vasárnap egy régi barátjával golfozott, és a munkaügyben tett utazások mellett szabadidős utakat is tervezett.

Halála után ismerősei, kollégái és barátai nem csak tudományos tevékenységére, hanem személyére is szeretnének emlékezni. A The Society for Institutional and Organizational Economics rövid esszékben adják meg a tisztességet alapító tagjuknak és egykori elnöküknek: https://www.sioe.org/news/passing-oliver-williamson.

2020. június 13.

borítókép:

https://sfbayca.com/2020/05/24/uc-berkeley-nobel-prize-winning-economics-professor-dies-at-87/ 

portréképek:  

https://www.nobelprize.org/prizes/economic-sciences/2009/williamson/biographical/