Az idén 25. alkalommal megrendezésre kerülő Országos Esettanulmány Verseny (OEV) több, mint egy egyszerű megmérettetés – a magyar üzleti képzés fejlődésének eredményeként egy rendkívül minőségi, elegáns szakmai esemény alakult ki, aminek keretében a gazdasági szakok elkötelezett hallgatói valós vállalati problémák megoldásával mérhetik össze tudásukat. A programról Dr. Bakacsi Gyulával, a verseny alapítójával és korábbi szervezőjével, valamint Dr. Branyiczki Imrével, a jelenlegi szervezővel beszélgettünk.
Írta: Dobos Eszter
Borító: Facebook
Hogyan épül fel?
A versenyre minden, magyar nyelvű gazdasági képzésen hallgató, legalább másodéves diák jelentkezhet. A verseny egy online előválogatóból és egy háromnapos döntőből áll; előbbit, ha egy egyetemről több, mint 3 csapat jelentkezik, egy belső forduló is megelőzi. Az online forduló idén február 26. és március 10. között zajlik, a regisztrált csapatoknak két hét áll rendelkezésre a kiadott eset megoldására. A szakmai zsűri által legjobbnak ítélt 12 csapat április 13-15 között vesz részt a Budapesten megrendezésre kerülő döntőn, ahol a szállást és a teljes ellátást a szervezők biztosítják. Az esetmegoldásra a csapatok 33 órát kapnak, a fennmaradó időt pedig networking jellegű programokon tölthetik el. Az esemény a szombat reggeli megnyitóval veszi kezdetét: itt felfedik az esetadó vállalatot, és köszöntik a versenyzőket. Ezt követi a Business Brunch, ahol a döntősök svédasztalos menü mellett beszélgethetnek a versenyt szponzoráló vállalatok képviselőivel. Az esetoldás délután kezdődik, és egészen vasárnap estig tart. Az eredményeket hétfő délelőtt prezentálják a csapatok, majd a legjobb négy a délután folyamán még egyszer előadja megoldását. Az ünnepélyes eredményhirdetésen több nyeremény is kiosztásra kerül: az első helyezett csapat 500 000 forinttal, a második 300 000 forinttal, a harmadik 200 000 forinttal gazdagodik, de a szponzorok révén különdíjak is várnak a versenyzőkre. Az esemény elegáns díszvacsorával zárul, amely szintén kiváló alkalmat kínál a kapcsolatépítésre.
A kezdetek
1990-ben öt amerikai egyetem - a Harvard, az MIT, a Stanford, a Berkeley és a Northwestern Egyetem - fogott össze azzal a céllal, hogy a közép-kelet-európai, fiatal, angolul jól beszélő oktatók beleláthassanak az amerikai üzleti oktatás gyakorlatába, és fejleszthessék módszertani ismereteiket. Ennek keretében utazott ki a Corvinusról Dr. Branyiczki Imre, aki jelenleg az OEV felelős szervezője, valamint Dr. Bakacsi Gyula is, aki az OEV alapítójaként a megalakulásától kezdve egészen 2016-ig foglalkozott a verseny megrendezésével. Két nyarat töltöttek a Harvardon, ahol többek között az esettanulmány alapú képzésről is tanultak – ami ekkor Magyarországon még nem volt része a tematikának.
„Érdekes és új volt, egészen másfajta dolgokat lehet megtanulni egy-egy konkrét vezetői helyzetbe behelyezkedve”
– mesélte Branyiczki Imre. A külföldi út tanulságait hasznosították az új tantárgyak létrehozásakor: így indult el a nemzetközi esetmegoldó versenyekre felkészítő választható tárgy is, ahol a csapatok hétről hétre prezentálták egy eset megoldását, amelyre azonnal visszajelzést is kaptak. A gyakorlatot hamarosan más egyetemek is átvették.
A Corvinusos diákok a ‘90-es években kezdtek részt venni a nemzetközi esetmegoldó versenyeken, az ezt követő években pedig sorra hódították meg a legnevesebb megmérettetéseket. Az itt elért eredmények hatására született meg az egyik versenyző hallgató fejében az ötlet, hogy érdemes lenne Magyarországon is megszervezni ezt a típusú versenyt, kifejezetten a hazai egyetemek számára. A terv meg is valósult, az I. OEV-t 1999-ben rendezték meg.
„Emelem kalapom Gyula előtt, nagyon sok munkát tett bele”
– mondta Branyiczki Imre. A versenyre minden gazdálkodástudományt oktató magyar egyetem meghívást kapott, majd négy évvel később a határon túli intézményekkel bővült a kör. A szervezésben eleinte a felkészítő óra hallgatói segítettek, majd idővel az EVK Szakkollégium vette át a feladatot. Az OEV mögött nagyon szép történetek és szorosan összekapcsolódó életutak állnak: több más versennyel együtt az OEV szervezéséhez is a Dr. Máriás Antal emlékére létrehozott magánalapítvány nyújt anyagi támogatást. A névadó professzor Branyiczki Imre és Bakacsi Gyula témavezetője volt korábban, sőt, az ő hatására jelentkeztek a doktori programba is. A szervezett programok és a versenyzők elszállásolásának költségeit szponzorációkból fedezik.
„Ez egy azonnali megtérülést jelent számukra, mivel a versenyen rögtön le tudják „vadászni” a legjobb teljesítményű hallgatókat, sokan kaptak állásajánlatokat”
– mesélte Bakacsi Gyula, de van olyan korábbi versenyző is, aki az itt szerzett tapasztalataira építve tanácsadó céget hozott létre, és a módszerre épülő tréningprogramokat és felkészítőket tart.
Forrás: Facebook
Már a kezdetekben is a szponzoráló cégek senior vezetői alkották a zsűrit, mind az elő-, mind a végső döntőben.
„Sok versenynél folyamatos kérdés az elfogultság, itt ez fel sem merült, mivel a kezdetektől fogva tőlünk független bírálókkal zajlott az értékelés.”
Változik a világ, változik az OEV is
A 25 év alatt folyamatosan formálódott a verseny. Bakacsi Gyula szerint az indulás óta eltelt időben bekövetkezett változások a mezőny erősödését eredményezték: a kezdetekben minden egyetem meghívást kapott és általában el is jött, a csapat kiválasztása pedig intézményi hatáskörbe tartozott. Idővel a jelentkezők növekvő száma miatt (évente 60-80 csapat is jelentkezik) elindult egy online selejtező, így egy egyetemről akár több csapat is bekerülhet a döntőbe. Ezen felül, minél régebb óta vesz részt egy intézmény a versenyen, annál több tapasztalatot gyűjt, amellyel hatékonyabban tudja segíteni a hallgatók felkészülését is. A verseny hatása a nemzetközi terepen is érzékelhető, az OEV indulásával párhuzamosan egyre több magyar egyetem jelent meg a külföldi versenyeken is, és figyelemreméltó sikereket értek el.
Kezdetben az „egyenlő pályák, egyenlő esélyek” elv alapján teljesen elszeparálták a csapatokat egymástól és a külvilágtól, így például egy külön hálózatra kapcsolt számítógépen adták le a megoldásaikat. Ma már engedélyezett az internet, sőt, a ChatGPT használata is.
„Az is számít, hogy ki mennyire tudja megszűrni és kiválasztani a számára fontos információkat”
– magyarázta el Branyiczki Imre, hozzátéve, hogy azt viszont elvárják, hogy külsős személy segítségét senki ne vegye igénybe.
Miért éri meg részt venni?
Mindkét szervező egyetért abban, hogy ugyan sok munkát kell beletenni a felkészülésbe, mindenképpen megéri.
„Ahhoz, hogy valaki egy nemzetközi versenyen vagy az OEV-en eredményes legyen, szisztematikus munkára van szükség. Az OEV-en szerzett tudás segíti a hallgatókat abban, hogy a nemzetközi megmérettetéseken a világklasszis egyetemekkel szemben helyt tudjanak állni, illetve egy jó teszt is arra nézve, hogy hol állnak a felkészüléssel”
– osztotta meg gondolatait Bakacsi Gyula. „Ez egy elképesztően jó tanulási lehetőség. Az a fajta skill, tudás, problémalátás, elemzőkészség, stratégiai látásmód, ami ezekből az esetekből leszűrhető, nagyon hasznos.”
„A verseny keretében a valós vezetői élethelyzetekhez hasonló impulzusok érik a versenyzőket. Itt viszonylag védett körülmények között, kisebb téttel lehet nagyon jól szimulálni a valós vállalati döntéshozás felelősségét”
– mondta el érveit Branyiczki Imre is. Szerinte az esetmegoldás az együttműködési készséget is kiválóan fejleszti, hiszen a csapatmunka során különböző személyiségek dolgoznak együtt. A részvétel az önbizalmat is növelni tudja, hiszen a versenyzőknek érvelniük kell, beleállni a különböző helyzetekbe.
Az OEV egyik legnagyobb előnye, hogy egy valós vállalat valós problémáját elemezhetik a versenyzők; de miért éri meg egy vállalatnak esetet adnia? Branyiczki Imre szerint azért, mert „egy őket aktuálisan foglalkoztató problémára fognak olyan megoldásokat kapni, amelyeknek jó esetben a fele nem is jutott eszükbe”. Ennek egyik oka szerinte az lehet, hogy a vállalat dolgozói meghatározott keretek között gondolkoznak, a döntéshozás során befolyásolják őket a szokások, a korábbi döntések ismerete – a versenyzők ezzel szemben sokkal szabadabban, rugalmasabban közelítik meg a témát.
„Nem volt még olyan alkalom, amelynek a végén az cég nem értékelte volna a megoldást, hogy ez tényleg jó, és kaptak volna olyan ötleteket, amelyek nem is jutottak eszükbe”
– mesélte. A részvétellel ráadásul felmérhetik a hamarosan munkaerőpiacra kerülő pályakezdők képességeit is.
„A vállalati érdeklődés az első perctől kezdve komoly volt, és nagy nevek szerepeltek benne, amelyek bár folyamatosan cserélődtek, de mindig a magyar céges verseny csúcsragadozói közül kerültek ki”
– osztotta meg Bakacsi Gyula.
Hogyan készülj fel?
„A csapatoknak mindenképpen azt tanácsolnám, hogy rengeteg esetet oldjanak meg együtt, lehetőség szerint az oktatókon felül gyakorló vezetőktől is visszajelzést kérve”
– javasolta Bakacsi Gyula, hozzátéve, hogy így két eltérő látásmódból is értékelik a munkájukat.
„Az egyetemi kollegáknál a hangsúly azon van, hogy milyen minőségű a problémaelemzés, milyen alternatívákat állítanak fel, de a jó döntés kiválasztása után megállunk. Ezek a részletek mind nagyon fontosak, de számítani kell olyan kérdésekre, amelyek az ezt követő szakaszt mérik fel: a stratégiai menedzsmentet és a kivitelezést, például hogy milyen problémákra lehet számítani a megvalósítás során.”
„A döntésképesség néhány alapvető kompetencia fejlesztésén múlik; fontos a problémamegoldó képesség, és hogy ki hogyan kommunikál, hogyan képes információt keresni és kezelni”
– magyarázta Branyiczki Imre, aki szintén kiemelte a gyakorlás jelentőségét.
Forrás: Facebook
Mindketten hangsúlyozták a prezentációt követő Q&A szekció jelentőségét is:
„A csapatoknak nagyon oda kell figyelniük a kérdésekre is, miért tette fel az adott zsűritag, milyen választ vár? Nagyon sok múlik azon, hogy megértsük, és érdemi választ adjunk rá”
– hangsúlyozza Bakacsi Gyula. Branyiczki Imre szerint fontos a rögtönzés képessége is: hibákat bárki elkövethet, ugyanakkor értékes pontok múlhatnak azon, hogy ki mennyire tudja kijavítani az észrevett tévedéseket.
Bakacsi Gyula szerint a csapat összeállításánál „komplementer készségekre van szükség”. Jó kiindulási alapot jelenthet, ha van egy vezetés és szervezés területen tanuló hallgató, aki a szervezeti menedzsmentet látja át; egy marketinges, aki stratégaként erősíti a társaságot; és egy „számkukac”. A meghatározott csapatlétszám 4 fő, így ezen készségek valamelyike akár két tagnál is megjelenhet. A csapatépítést sem szabad elhanyagolni, ehhez jó eszközt nyújthatnak a személyiségtesztek (pl. Belbin), amelyek segítségével már előre kialakítható egy stratégia a szerepkonfliktusok kezelésére. Az eset megoldására a rendelkezésre álló idő korlátozott, és a szűk időkeret minden percére szükség van az összetett feladat teljesítéséhez, ezért jó taktika lehet, ha a csapatok már előre döntenek az olyan kérdéses helyzetek kezeléséről, mint például, hogy mit tesznek, ha két különböző megoldásra ketten-ketten szavaznak, és így elakad a döntési folyamat.
25 évnyi emlék
„Nagyon jó élményt jelentenek ezek a hétvégék”
– emelte ki az esemény egészére vonatkozóan Branyiczki Imre, aki rendkívül élvezi a teljes rendezvényt. Példaként említette a zsűrizés figyelemmel kísérését, ahol tapasztalatai szerint gyakran minimális eredménykülönbségek döntenek, így intenzív érvelési folyamat indul el a zsűritagok között.
„A kedvenc emlékem az egész időszak, nem tudnék egy pillanatot kiemelni. Annyira jó „játék” volt, az elsőtől az utolsó percig nagyon élveztem, hogy ezt felépíthettük”
– mesélt élményeiről Bakacsi Gyula is. Nagyon szerette például a közös programokat, illetve a „váratlan meglepetést” okozó győzelmek is megszínesítették az évenkénti eseményeket.
„Remélem, egyszer majd az OEV is megéri a 100 éves évfordulót, hogy sikerült valami olyanba belevágni, ami értékesnek, maradandónak bizonyul.”
