Milyen üzenetekkel célozták az időseket a médiában a koronavírus-járvány alatt? Miről tájékoztatták őket a hatóságok, és mit tanultunk arról, hogyan érdemes híreket megosztani egy hasonló világjárványról? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ a nemzedékek közötti kommunikációval foglalkozó #kommlab kutatócsoport. (kép: Canva)
Vendégszerző: Kránicz Bence
Székely Levente, a #kommlab csoport tagja, a Corvinus Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék tudományos munkatársa számolt be kutatásuk eredményeiről. (kép: lib.uni-corvinus.hu)
Amikor Magyarországra is begyűrűzött a koronavírus-járvány, az első hetekben pánikkeltőnek éreztem, ahogy a média kezelte az ügyet. Visszaigazolhat egy ilyen benyomásból valamit az empirikus kutatás? Hogy érdemes mérni a koronavírus médiareprezentációját? (kép: Canva)
Az empirikus kutatások klasszikusan két megközelítéssel, kvantitatív és kvalitatív módszertannal dolgoznak. Bármilyen „ügy” médiareprezentációjának vizsgálata tehát alapvetően számszerű adatokon keresztül, illetve tartalmi szempontból, minőségi ismérvek mentén készülhet. A mennyiségi megközelítés ebben az esetben megmutathatja, hogy mikor került egy téma a napirendbe és milyen mértékben foglalkozott vele a média, míg a kvalitatív megközelítéssel pont azokra az összefüggésekre irányíthatja rá a figyelmet, amelyek alapján megállapíthatjuk, hogy egy hír megjelenítése pánikkeltőnek minősíthető-e, vagy sem. Ilyenformán a koronavírus médiareprezentációját is többféle megközelítéssel vizsgálhatjuk, a #kommlab kutatásában használtunk kvantitatív médiaelemzést, kérdőíves kutatást, illetve a tartalomelemzést is.
Magyarországon mikor lett gyakoribb az idősek említése, a nekik szóló tájékoztatás a vírussal kapcsolatban?
Az igazán érdekes az, hogy Magyarországon nem jutott nagyságrendileg több említés az idősekre a koronavírus idején. Az Observer Budapest adatait megvizsgálva – akik a nyomtatott sajtó esetén több mint 350 sajtótermék, online médiumok esetén közel 900, rádió és televízió esetén 25 médium tartalmait figyelik folyamatosan – megállapítható, hogy
az idősekkel kapcsolatos tartalmak, vírus ide vagy oda, tartósan jelen vannak a magyar médiában.
Ebből a szempontból a „koronavírus” nyilvánvalóan új szereplő, amely az utóbbi hónapokban rendkívül sok tartalomban jelent meg. Vizsgáltuk, hogy a „vírus”, a „koronavírus”, az „idősek” és a „fiatalok” kifejezések kombinációja milyen intenzitást mutatott a márciusi hónapban.
Az eredményekből jól látható, hogy a hónap közepén felerősödött a média figyelme a járvány és a különböző korosztályok irányába. Az idősek mellett – akikre a járvány fokozottan veszélyes – a fiatalokra is koncentráltunk, mivel azt gondoljuk, hogy egy olyan helyzet, mint amit az elmúlt hónapokban megtapasztalhattunk, az ifjúság számára is komoly kihívásokat hozhat. Gondolhatunk itt az oktatási rendszerben tapasztalt változásokra vagy a munkapiaci konjunktúra gyors beszakadására, de a szabadidő eltöltésének átalakulására is. Továbbá, mivel a halálos megbetegedés veszélye, illetve a járványhelyzetből fakadó egyéb problémák és kényelmetlenségek, például az anyagi gondok, eltérő mértékben érintik a különböző korosztályokat, kialakulhat feszültség a nemzedékek között, márpedig a #kommlab fókusza épp a generációk.
(kép: Canva)
Milyen médiumokban és hogyan mérték a koronavírusról szóló hírek mennyiségét? Hogy lehet kifejezetten az idősekkel összefüggésbe hozni ezeket az anyagokat? (kép: Canva)
Egyszerű kvantitatív megközelítéssel éltünk, és megszámoltuk az említett kifejezések együttes előfordulását a médiatartalmakban. Az idősekkel való összefüggés erősségét úgynevezett Boolean-modell segítségével rangsoroltuk, amely a szövegben a kifejezés gyakoriságát, illetve a kifejezés fordított gyakoriságát a teljes szövegállományban és a szöveghosszt vizsgálja, amelyben megjelenik a kifejezés. Ez a megközelítés segít abban, hogy anélkül, hogy elolvasnánk több ezer oldalt, képet kaphassunk a minket érdeklő tartalmak előfordulásáról és azonosíthassuk a releváns tartalmakat.
Máshogy számolt be a járványról az online média, mint a print lapok vagy a tévé és a rádió? Mik lehetnek a különbségek okai?
Kvalitatív elemzést nem folytattunk, így ezt nehéz megmondani, az mindenesetre világosan látszik, hogy a legtöbb tartalmat a témával kapcsolatban az online média gyártotta.
A releváns tartalmak közül 81 százalék származott az online médiából, 12 százalék a nyomtatott lapokból, és a maradék 7 százalékot a rádió és televízió adók tartalmai adták.
A Boolean-modell szerinti szűrés azt mutatta, hogy a leginkább relevánsnak ítélt tartalmak print médiából, a legkevésbé relevánsak inkább az online médiából származnak.
Mérték-e külön az állami, önkormányzati tájékoztatás és a média tájékoztatása közötti különbségeket? Más jellegű kommunikáció folyt ezeken a csatornákon? (kép: Canva)
Igen, volt a kutatásunknak egy olyan része, amelyben egy véletlen alapon választott mintán megvizsgáltuk a magyarországi önkormányzatok időseknek szóló online tájékoztatási gyakorlatát. Nyilvánvalóan a lehetőségekhez igazított vizsgálati módszerrel dolgozhattunk, hiszen a járványhelyzet nem tette lehetővé alternatív módszertan alkalmazását. A vizsgált hivatalos online felületek a település weblapja, illetve a település hivatalos Facebook-oldala voltak, ezeken végeztünk tartalomelemzést. Ezenkívül egy online kérdőívvel is megkerestük a kiválasztott önkormányzatokat, akiknek tájékoztatási gyakorlatával kapcsolatban tettünk fel kérdéseket.
A tartalomelemzés megmutatta, hogy kimondottan
az időskorú célcsoportot érintő tájékoztatás csupán az önkormányzati honlapok felében jelent meg, azonban ezek többsége is hiányos vagy nehezen érthető, igazi konkrétumok nélküli tájékoztatás volt,
például az otthonmaradás fontosságán kívül nem szólt másról. Az önkormányzati honlapok nagyjából tizede alkalmazott részletesebb tájékoztatást, és mindösszesen 12 tájékoztatási gyakorlatot tekinthettünk példaértékűnek az információbőség, értelmezhetőség, vizualitás és hozzáférhetőség tekintetében. Figyelemreméltó tapasztalata a kutatásnak, hogy a hivatalos önkormányzati Facebook-oldalak sem feltétlenül naprakészebbek a hivatal honlapjánál. A kérdőíves kutatásból az látszik, hogy a válaszadó önkormányzatok többsége a járvány alatt széles segítségnyújtási portfólióval állt az idős lakók szolgálatára a gyógyszerek kiváltásától a bevásárláson át a postai ügyintézésig.
Léteznek-e mérések a járványügyi tájékoztatásról nemzetközi összehasonlításban? Vannak-e olyan kommunikációs sémák, amelyek inkább a mi régiónkra jellemzőek, míg máshol máshogyan folyt a tájékoztatás?
Elképzelhető, hogy máris vannak ilyen mérések, de ha még nincsenek, akkor biztosan lesznek. Ennél többet egyelőre nem tudok.
(kép: Canva)
Kialakult-e olyan „koreográfia”, amely szerint ma egy hasonló járványt, akár a koronavírus-járvány következő hullámát a médiában tárgyalni szokás, vagy tárgyalni érdemes? Követnek-e valamilyen protokollt a médiumok, szerkesztőségek, vagy mindenki maga dönti el, hogyan akar beszámolni a járványhelyzetről?
Azt gondolom, hogy eddig is biztosan voltak ilyen protokollok, de abban is biztos vagyok, hogy ezeket most alaposan leporolták, és csakúgy, mint az élet más területein, például a digitális oktatás terén, a média is sokat tanulhatott az elmúlt hetekben.
