Vajon miért mennek olyan gyorsan tönkre a háztartási gépeink? Miért kell a vízforralókat, vasalókat, mobiltelefonokat pár évente lecserélnünk? Tényleg szükséges őket kidobnunk a bennük lévő hasznos anyagokkal együtt, hogy azok utána már csak a környezetünket szennyezzék? Miért nem tudjuk őket inkább megjavítani? Ezekre a kérdésekre ad választ a tervezett elavulás fogalmának megismerése.

Írta: Kővári Bernadett, Tóth Sámuel, Lefánti Vilmos, Fekete Alex, Zoltán Botond

A tervezett elavulás egy igen érdekes jelenség. Léteznek olyan emberek, akik tenni akarnak ellene, mások azt gondolják, hogy ez velejárója a fejlődésnek. Lényege, hogy a technológiai fejlettség ellenére a vállalatok nem hosszú élettartamú és javítható termékeket állítanak elő, mivel céljuk a versenyelőny megtartása és a minél nagyobb nyereség szerzése. Az elmúlt év tapasztalataiból látszik, hogy nem elég a fogyasztók hozzáállását megváltoztatni, a cégek termelési stratégiáján is változtatni kell. A probléma mielőbbi megoldásához az Európai Unió segítségére volt szükség.

Az Unió új irányelve a Right to Repair nevet viseli és a vállalatokat kötelezi néhány, a termékeikre vonatkozó módosítás eszközölésére. Elfogadását követően minden tagállam kapott két évet a bevezetésére és a szükséges változtatások megtételére. Ez azt jelenti, hogy a cégeknek kötelező megjelentetni egy részletes leírást a termékek felépítéséről, illetve javítási módjairól azért, hogy ezáltal a vásárlók akár maguk otthon, költséghatékonyan megszerelhessék a vásárolt termékeket. Az érintett piaci tereken ez nagy változást idézhet elő, mivel a konkurens cégek sok részletet megtudhatnak a versenytársaik technológiájáról. Ezáltal lehetőségük nyílik új ötleteket beépíteni a saját koncepciójukba.

A kutatásunk során egy online anonim kérdőívet készítettünk, amelyet 134-en töltöttek ki. Ez három részből állt: megkérdeztük kitöltőinket a vásárlási- és szervizelési szokásaikról, valamint arról, hogy mennyit tudnak a tervezett elavulásról és a Right to Repair-ről.

A válaszok alapján világossá vált, hogy számos szempont fontos a fogyasztóknak, mikor arról döntenek, hogy inkább megjavíttatják-e a háztartási gépeiket, vagy új eszközt vásárolnak. A legfontosabb szempontok közé tartozik a javítás időköltsége, valamint az, hogy többe vagy kevesebbe kerülne egy új termék beszerzése. Bár a fogyasztók többsége tisztában van a javítási kiadásokkal, gyakran előfordul, hogy a javítás drágább, mint egy új eszköz megvásárlása. Ilyen esetekben a válaszadók több mint 70%-a inkább a vásárlás mellett döntött, mivel úgy ítélték meg, hogy egy új eszköz beszerzése hosszabb távú megoldást jelenthet. Azok, akik mégis a javítást választották, általában érzelmi kötődés miatt vagy a környezettudatosság jegyében hozták meg ezt a döntést.

A kitöltők több fontos tényezőt is megneveztek, ami a vásárlói magatartásukat befolyásolja egy új termék beszerzése esetén. A döntéseiket nagyban meghatározza a termék várható élettartama, míg a megjavíthatóságra kisebb hangsúlyt fektetnek. Összességében csupán annyira vélték fontosnak, mint a termék kinézetét.

Sokan tapasztalják, hogy az elektronikai eszközeik élettartama szándékosan korlátozott, a saját bőrükön érzékelik a tervezett elavulás hatását. Ez a fogyasztókban egyre növekvő aggodalmat vált ki: a felhasználók 65%-a akár sokkal többet is hajlandó lenne fizetni a hosszabb ideig használható és könnyen javítható elektronikai cikkekért. Emellett a válaszadók jelentős része támogatja azt az elképzelést, hogy a fogyasztóknak joguk legyen saját eszközeik otthoni javításához, illetve szélesebb körben hozzáférjenek a szervizelési lehetőségekhez.

A válaszok alapján megállapítható, hogy bár a kitöltők többsége tisztában van a tervezett elavulás definíciójával, nagyrészük a saját tapasztalatai alapján közelítette meg a kérdést. A közvélemény-kutatás során a válaszadóknak lehetőségük volt egyéni véleményt megfogalmazni a jelenséggel kapcsolatban. Sokan úgy gondolták, hogy a tervezett elavulás mindösszesen egy összeesküvés elmélet, vagy csupán a kapitalizmus működésének egy szükséges eleme. Szintén gyakran előforduló megközelítés, hogy nem szándékos élettartam-korlátozásról van szó, hanem arról, hogy egyre több funkcióval rendelkező eszközökre van kereslet, így azonban a rengeteg alkatrész közül néhány gyorsabban elromolhat.

Legtöbben a tervezett elavulásra példaként az okostelefonokat említették, szoftver és hardver alapú korlátozásaik miatt, melyek csupán pár év használat után korszerűtlenné válhatnak, új termék vásárlására buzdítva a felhasználókat. Emellett gyakori példák voltak még az olyan termékek, amelyek nem feltétlenül veszítik el funkcionalitásukat, azonban kimennek a divatból. A napjainkban egyre inkább ismertté vált fenntarthatósági gócpont, a fast fashion témaköre is hasonló jelenség eredménye. 

A cikk megírásával az volt a célunk, hogy közelebb hozzuk az olvasókat egy mindannyiunkat érintő környezetvédelmi probléma komolyságának megértéséhez. A felmerülő vevői költségek mellett nagyon fontos figyelembe vennünk a környezetünket és azt, hogy milyen károkat okozhatunk az egyre nagyobb mennyiségű veszélyes hulladék kibocsátásával.