Egy kifejlett ceyloni elefánt naponta akár 16-18-szor is ürít a hátsó felén keresztül, ami nagyjából 200 kg-nyi trágyát jelent. A cikkben bemutatjuk neked a Srí Lankán működő, Eco Maximust, ahol ezt a haszontalannak tűnő erőforrást mind felhasználják, hogy könyvek, füzetek és egyéb papírból készült termékek formájában élesszék újra.
Írta: Belayane Najoua
Azt hiszem manapság bátran mondhatjuk, hogy az alternatívák világában élünk. Tücsökből lisztet őrlünk, kukoricából bioüzemanyagot gyártunk, tésztából pedig szívószálat készítünk, hogy óvjuk, védjük a bolygót, ahol rajtunk, embereken kívül, még több száz millió csodás faj él. Nos ezek tudatában mi lenne, ha azt mondanám nektek, hogy a Föld egy távoli kis szigetén, Srí Lankán egyetlen fa kivágása nélkül, az elefántok ürülékéből füzeteket, képeslapokat, könyveket állítanak elő?
A Sri Lanka, az elefántok földje című dokumentumfilmben azt mutatják be, hogy az elefántok milyen erősen tudnak kötődni ahhoz a környezethez, ahol megszülettek, ahol felnőttek, és ahol az egész addigi életüket leélték. Ha az ember kvázi kitelepíti őket, mert más profitáló célra akarja felhasználni a lakóhelyüket, az elefántok minden áron megpróbálnak visszajutni az otthonukhoz. Van akiknek sikerül, és van akiknek az életébe kerül. A kérdést, hogy miként lehetne megmenteni ezeket az állatokat az öldökléstől, a kerítés mögé zárástól és a porondra ültetéstől, a srí lankai Thusita Ranasinghe, az Eco Maximus alapítója válaszolta meg. (https://ecomaximus.com)
“Mi lenne, ha a világ egyik legtaszítóbbnak és leghaszontalanabbnak tűnő anyagából egy nemzetközi vállalatot építenék föl?” - kérdezte magától 1997-ben a ma már világszinten elismert organikus vállalat irányítója. Cége az elmúlt években megkapta a BBC World Challenge and Sustainable Entrepreneurship és Green Business Leader for Socially Just and Ecologically Sustainable Economy díjakat is.
Hogyan zajlik az eljárás?
Hihetetlen ötlet nemde? Pedig igaz. Ráadásul az eljárás nem egy hiperfejlett 21. századi technológiának köszönhető, hanem jóval inkább a kitartásnak és a vágynak, hogy a sokak által szeretett, bár kevesek által védett elefántok ne kerüljenek a kihalás szélére. Emellett a gazdasági erőforrást nyújtó elefánt trágya felhasználása során egyetlen fának sem esik bántódása.
De mennyire nevezhetjük a trágyát gazdasági erőforrásnak? Azt tudtad, hogy egy elefánt naponta akár 300 kg táplálékot is meg tud enni, amiből nagyjából 200 kg-nyi trágya lesz? (forrás )
A 200 kilogrammnyi erőforrást:
- összegyűjtik
- megszárítják
- megtisztítják
- újra megszárítják
- összetömörítik
- kisimítják
- felvágják
- megszínezik
és végül, de nem utolsó sorban, a piacra viszik.
Erről a folyamatról itt láthatsz egy mindössze egy perces videót: https://www.youtube.com/watch?v=7LhJj87k1ME
Na de mégis! A füzet, amit vásárolok, hogyan nem lesz szagos?
Miután túltettük magunkat a sokkon, hogy trágyából is lehet papírt gyártani, az első kérdés, ami felmerül bennünk, hogy az elefánt trágyából készült papírnak milyen szaga, jobb esetben illata lesz. Az alapító Ranasinghe a már megszokott kérdésre egy interjúban eképpen válaszolt:
“A papír teljesen szagtalanul kerül az üzletek polcaira, ami a 10 napos eljárásnak köszönhető, kezdve a szárítással és az alapos tisztítással. Ezek után a papírnak még nagyjából 9 hónapot kell állnia, hogy megfelelő textúrájú és semleges illatú legyen.”
Tehát mikor bemegyünk a boltba, már csak a színes, szagtalan, organikus papírt látjuk, ami, mint egy jó sajt, akár több mint 9 hónapon át érlelődött.
Jó, de a papír újrahasznosítható. Akkor meg minek trágyából készíteni?
A suliban (főleg az általános iskolás és a gimis évekre gondolok) minden év végén rengeteg papírt dobtam ki a szelektívbe a füzeteknek és könyveknek köszönhetően - az előállításuk valószínűleg jó pár fa vesztét okozta. Még akkor is ha a szelektív hulladékokba dobtam, és újra fel is használták őket, ki kellett vágni értük a fákat, amik most vígan termelhetnék az oxigént ahelyett, hogy egy füzet lapjain néznének vissza ránk. Ez mindig rossz érzéssel töltött el, bár így visszagondolva akkor nem is sejtettem, hogy milyen mértékű irtásról van szó.
Egy 2013-as kutatás szerint a Föld erdejének közel 50%-át már kivágtuk, és az ipari célokra szánt erdők 42%-át már felhasználtuk. (forrás). Mivel a papírgyártás környezeti hatásai egyre jobban előtérbe kerülnek, már nemcsak a vállalatok próbálnak meg új, kevésbé káros módszereket kifejleszteni, hanem mi, “kis emberek” is egyre többen hajlandóak vagyunk a fogyasztási szokásainkon változtatni. Sajnos a papír előállításából fakadó környezeti költségek (víz és fosszilis energia felhasználása) még ezek ellenére is csak kis arányban csökkennek. Ezzel szemben, ha visszatérünk Sri Lankába az Eco Maximus gyárába, ahol a helyi lakosok lépésről lépésre, minimális szennyvíz és ipari hulladék keletkezésével, fairtás nélkül dolgozzák fel az elefántok trágyáját, hogy később dizájnos termékeket készítsenek belőlük, rájövünk, hogy jobb egy olyan terméket megvenni, amiben nem történt környezeti pusztítás, mint megpróbálni újraéleszteni egy már kiirtott területet.
Miért éri meg Eco Maximus terméket gyártani és vásárolni?
Az alcímben megfogalmazott kérdést akár általánosságban is feltehetjük: Miért éri meg egy környezetkímélő terméket előállítani és megvásárolni? Megállapíthatjuk, hogy a legtöbb környezetkímélő termék esetén a profit jóval alacsonyabb (forrás) mint a kevésbé környezetkímélő megfelelőjénél, és ugyanez igaz a vásárló szempontjából is. Az organikus és fenntartható gazdálkodásból származó termékek sokszor kétszer, akár háromszor is többe kerülnek, mint a “normális, hétköznapi” készítmények. Úgy hiszem, hogy ebben a döntésben tovább kell lendülnünk a gazdasági profit fontosságán, és egy másik, sokkal fontosabb hozzáadott értéket kell figyelembe vennünk, amit az Eco Maximus alapítója, Ranashinge így fogalmazott meg egy 2007-es interjúban:
“A profit az elefánt trágyából készült papír előállításánál nagyon alacsony, de nem is ez a lényeg. A cél, hogy a megmentett életek értékét hozzáadjuk minden egyes termékhez, amit a vásárlóinknak kínálunk.” - Azaz hogy meghódítsanak egy piacot anélkül, hogy leigáznának akár egyetlen élőlényt is.
Néha a legabszurdabb ötletek, amikről azt hisszük, hogy lehetetlenek tudnak egyszerre életet menteni, fenntartható fejlődést biztosítani és profitot előállítani. Nem kell hozzájuk más, csak kitartás, szorgalom és egy kis tudatosság, hogy együtt élhetőbbé, fenntarthatóbbá és önzetlenebbé tegyük ezt a csodás bolygót.
Nézz bele egy elefánt szemébe,
És tekints egészen a lelkébe,
Azt a pillanatot soha ne felejtsd,
Hiszen egy elefánt soha nem felejt.
Képek forrása: Pixabay
