Energiagazdálkodás, kosárközösségek, permakultúra, vegán ebéd és egy igazán elkötelezett csapat, akik családként működnek együtt, konszenzussal döntenek, és életmódjukat a természet folyamataihoz igazítják. Képes beszámoló egy induló ökofalu működéséről.
Írta és fényképezte: Barla-Szabó Zsófia
Még reggel tíz sincs, amikor Siófoknál az autópályáról lehajtva dimbes-dombos utakon érkezünk meg Nyimbe, az alig 300 főt számláló, aprócska zsákfaluba. 2012-ben itt telepedett le a formálisan akkor már két éve működő ökoközösség, akik egy összetett szempontrendszer alapján kutattak leendő otthonuk után. A Nyimi Öko Közösség elsődleges célja egy mind természeti, mind társadalmi vonatkozásban harmonikus együttélési modell megalkotása és fenntartása. A több mint húsz hektárnyi területen minden tevékenység a környezet, a biodiverzitás és a természeti erőforrások megőrzésével, szükség esetén helyreállításával és fejlesztésével történik.
A közösség legidősebb tagja, Orosz Kati klinikai szakpszichológus saját otthonába invitálja az érdeklődőket. Mentás és gyömbéres limonádéval, kávéval, széles mosollyal és őszinte érdeklődéssel fogad bennünket, majd kört alkotva letelepszünk a terebélyes diófa lombjai alá. Körbefuttatom a szemem a résztvevőkön. Mesterséges intelligencia szakember, kézműves vállalkozó kétgyermekes anyuka, gépészmérnök, projektmenedzser, építész, diák, nyugdíjas, pár, egyedülálló… A bemutatkozó kör során hamar kiderül, ki milyen indíttatásból érkezett a nyílt napra. Többen a nagyvárosok nyüzsgéséből és az érdekkapcsolatok elől menekülnének a természet felé, másokat az önfenntartás és a termelés lehetősége, esetleg a karrierváltás vonz.
Szinte mindannyiunk motivációjában megjelenik az útkeresés és a közösséghez való tartozás egyre erősödő igénye.
Az ismerkedős szakaszt követően a közösség kialakulásába és felépítésébe nyerhetünk betekintést. Megtudjuk, hogy a megalakulást számos hazai és külföldi tapasztalatgyűjtő körút előzte meg, valamint, hogy jelenleg szövetkezetként működnek. Legfontosabb fókuszuk az ökológiai mezőgazdaság és erdőgazdálkodás - erre a célra vásárolták közösen a Nyim határában fekvő földterületet, amely első körben mintegy 20 család számára ad elegendő életteret. Lakhatásukat önerőből, házak, valamint gazdasági és kulturális épületek létesítésével szeretnék biztosítani, a kiépülés fázisában azonban még több falusi, már létező ingatlant is megvásároltak.
Csatlakozásra folyamatosan, lépcsős rendszerben van lehetőség. Az ismerkedés időszaka után első lépésben az érdeklődők a közösségi körbe kerülnek; itt önkéntesként feladatokat vállalnak a közösség mindennapi életében, és részt vesznek a heti gyűléseken. A gazdasági kör tagjai jogosultak földrész vagy ingatlan vásárlására, míg a legbelső kör, a mag tagjai vétójoggal rendelkeznek a közös döntésekben. Szintlépésre legalább négy hónap eltelte után van lehetőség, így a mag taggá váláshoz legalább egy évet kell eltölteni a szervezetben. Mindezen felül az újonnan kapcsolódók beilleszkedését mentorrendszer is segíti. Ez a struktúra biztosítja mind a társulni vágyók megfelelő ütemű beilleszkedését, mind pedig a szervezet zavartalan működését.
A döntéshozatal konszenzusos alapon (a későbbiekben a szociokrácia elveire épülve), a csütörtöki gyűléseken történik. Ezt hosszú beszélgetések, egymás véleményének meghallgatása, álláspontjának megértése előzi meg. A társaság közösen választott értékekre, bizalomra és tiszteletre épül; a mindennapokban az egymásra figyelés és a facilitált viták segítik a rendezett kapcsolatok megőrzését.
A döntéshozatali folyamat során elsődleges céljuk nem az, hogy mindannyian egységes választ adjanak, hiszen az eltérő motivációk és a növekvő létszám ezt jelentősen megnehezítené. Törekvésük sokkal inkább azon kérdés megtalálása, amelyre mindenki igennel tud felelni.
Megszólal a gong, ebédidő van. A közösségi szokáshoz csatlakozva megvárjuk egymást, majd meghallgatjuk, mi mindent főztek nekünk a nyimiek. A vegán, nagyrészt helyi alapanyagokból készült ételekből szinte mindenki kétszer szed, és gyorsan elfogy a több tál bio zöldség és gyümölcs is. Ismét körbe rendeződünk, hogy megkezdődhessen a kérdezz-felelek. A kávészünetekben folytatott beszélgetések, a hasonló gondolkodásmód és értékrend, illetve a számos kapcsolódási pont felfedezése megtette a hatását - eddigre mintha régi ismerősök lennénk a többi résztvevővel.
A közösség sokszínűségét remekül illusztrálja mind a széles korskála (a két hónapos csecsemőtől egészen a 70 éves hölgyig), mind pedig a tagok által gyakorolt sokféle szakma és hivatás: találunk köztük méhészt, zsonglőrt, orvos-fizikus kutatót, anyát, pszichológust, pályázatkezelőt, tanárt, illetve számos egyéb elméleti és gyakorlati dologgal foglalkozó időst és fiatalt. A közösség megélhetésének biztosítása, illetve a lokális igények kielégítése érdekében kisvállalkozásokat létesítenek, és munkacsoportokba szerveződnek - a közösség alapvető működtetésén (kommunikáció, könyvelés) túl mindenki megtalálhatja a számára kedves elfoglaltságot.
Több más ökofaluval szemben a nyimi közösség elsősorban nem a vallás köré épül. Templom helyett csendhelyeket létesítenek majd a jövőben, ahol egymás zavarása nélkül mindenkinek lehetősége lesz a befelé fordulásra. Bár a tagok sok tekintetben különbözően látják a világot, közös szemléletként talán a konkrét valláshoz vagy egyházhoz nehezen köthető öko-spiritualitást említhetjük - ez a megközelítés egy valódi értékeken alapuló gazdasági rendszer létrejöttét, és a természethez tartozás mély átérzését támogatja.
Úgy érzem, mindannyiunkból rokonszenvet vált ki, hogy a tagok nyíltan beszélnek társaságuk nehézségeiről is. Bár már tíz éve tevékenykednek együtt, ezidáig főleg a közösségépítésre és a számukra leginkább megfelelő, hosszútávon is működőképes modellek megtalálására fókuszáltak. A fizikai építkezések megkezdését a tagok folyamatos rotációja és az időnként felmerülő konfliktusok is hátráltatják. Mindezek ellenére a közösség pozitívan áll a kihívásokhoz - tapasztalataikat visszaforgatják a gyakorlatba, önképzéssel és elkötelezettséggel pótolják a hiányzó ismeretmorzsákat.
Miután a közösség tagjai minden kérdésünket megválaszolták, a csapat a terület felfedezésére indul; sorra végigjárjuk a veteményeseket, belesünk a könyvkötő műhelybe és a közösségi házba. A szövetség saját közösségi épülettel és hozzá tartozó kerttel rendelkezik. Az itt termelt zöldséget és gyümölcsöt présgéppel dolgozzák fel és kosárközösségeknek értékesítik. Az ingatlant érdeklődő önkéntesek számára adják bérbe, a nemrég felépült közösségi térben pedig kulturális és közösségi eseményeket szerveznek: fontos számukra, hogy a megszerzett tapasztalatot oktatási és közösségépítő programokon keresztül továbbadják, ezt szolgálja majd a jelenleg készülő honlap is. A tagok hozzájárulásán kívül tehát mindezen tevékenységekből, illetve pályázati forrásokból származik a közösség bevétele.
A településtől kissé eltávolodva érünk ki a nagy rétre. Itt épülnek majd a jövőben a betelepülő csatlakozók házai, illetve egy közösségi ház is, a majdani ökofalu központja. Az ökofalu infrastruktúrája és energiaellátása szintén a természetvédelmet helyezi előtérbe: az egész településen biológiai szennyvíztisztítás zajlik, a tetőkre napelemeket terveznek. A terület egy részén fásítás zajlott, a füves legelő egy szakaszán pedig talajjavító növényeket vetettek, hogy a vegyszerek által roncsolt föld visszanyerje eredeti állapotát. A mező közepén záporgát húzódik, amelynek kettős funkciója van: megakadályozza, hogy a nagy mennyiségű víz a dombokról lezúdulva problémát okozzon a falusiaknak, illetve az összegyűjtött csapadékot megtartja, így az a későbbiekben is felhasználható.
Ahogy a kora esti órákban visszaindulunk a faluba, a társaság tagjait figyelem. Közösséghez való viszonyuk egyéni és folyamatosan változik. Talán pókhálóhoz hasonlítanám: erős tartószálak teremtik meg a vázát, amelyek mentén a tagok közeledhetnek a közösséghez vagy épp eltávolodhatnak attól, miközben az együttesen alkotott védőháló biztonságot nyújt a társaság egésze számára. Külső szemlélőként elsőre úgy tűnhet, az egyén szerepe alárendelődik, ezt azonban néhány egyszerű példával azonnal megcáfolják. Ide mindenki egyéni vágyakkal és álmokkal érkezik, amelyek megvalósításához a közösség szilárd alapot biztosít. Kis szerencsével mindenki hasonló ambíciókkal rendelkező szövetségest találhat maga mellé, akivel karöltve formálhatják tovább az elképzelést, és dolgozhatnak egy közössé vált projekten.
2020. augusztus 5.
