A Liverpool történelmi bajnoki címétől az Atalanta szárnyalásán át a Real Madrid fordításáig számos emlékezetes történettel gazdagodott idén a nemzetközi topfutball nagykönyve – a Bajnokok Ligája nyolcas döntője előtt tekintsük is át, kik kaptak már most bérelt helyet az új oldalakon.
Írta: Rada Bálint, Borítókép: Soccerbible.com
Nyertesek és vesztesek
Ha az öt legerősebb európai bajnokság (angol, spanyol, német, olasz és francia) első helyezettjeinek névsorára tekintünk, nem tűnik úgy, hogy a koronavírus radikálisan befolyásolta volna a sorozatok végkimenetelét: a Paris Saint-Germain, a Bayern München és a Juventus is folytatta korszakos dominanciáját, a Real Madrid trónfosztotta a Barcelonát, a Liverpool pedig 30 évnyi várakozás után megérdemelten ért fel a Premier League csúcsára. Szezonjaik összegzésekor ugyanakkor muszáj a pandémia hatásaival kezdenünk.
A nemzetközi sportélet márciusi leállása nem kecsegtetett túl sok jóval a szurkolóknak: az első bejelentések olyan neves bajnokságok befejezéséről szóltak, mint a belga Jupiler League, a holland Eredivisie, vagy a francia Ligue 1. Végül radikális változtatásokkal indulhattak újra a Bundesliga, a Premier League, a La Liga, majd a Serie A küzdelmei: a meccseket mindenhol zártkapuk előtt, limitált létszámú szakmai- és médiastáb jelenlétében játszották, miközben az összezsúfolódott naptár miatt három helyett öt cserét engedélyeztek a csapatoknak.
kép: Skysports
A legnagyobb nyertesek közé tartozott az a Real Madrid, amely hátrányból tudott fordítani a spanyol bajnokságban, és megérdemelten hódította vissza a bajnoki címet Barcelonából. A Királyi Gárda tíz győzelemmel és egy döntetlennel hengerelt a nyári szezonban, amely főképp a katalán rivális szétesésének, illetve Zidane elképesztő pedagógiai érzékének köszönhető. A fővárosiak minden mérkőzésen élesek voltak, a kritikus pillanatokat jól kezelték, az egyéni teljesítmények pedig olykor kiábrándító játék mellett is győzelmet értek. Szezonjuk mégis keserűen zárult a Manchester City elleni sima kettős vereséggel – a fehér mezesek zsinórban másodszor búcsúztak a legjobb 16 között a Bajnokok Ligájában.
Szintén remekül jött ki az új rajtból a Manchester United. A Paul Pogba – Bruno Fernandes kettőssel felálló középpálya, illetve a Greenwood – Martial – Rashford támadósor meglepően jól működő rendszerré érett Ole Gunar Solskjaer keze alatt. A United végre nem csak a nagycsapatok elleni kontrajátékban bízhatott, de a kicsik ellen is mert kezdeményezni és dominálni, ami harmadik helyet ért a Vörös Ördögöknek.
A Manchester United feltámadásának nagy vesztese a Leicester City lett. A rókák sokáig dobogós helyen álltak, ám márciusi nyolc pontos előnyük ellenére is kicsúszott a kezükből a BL-indulás. Bár Jamie Vardy a PL gólkirálya lett, Wilfred Ndidi pedig igazi klasszissá érett, Brendan Rodgers gárdája elvesztette lendületét és kreativitását.
Ahogy a hosszú kispad előnynek, úgy a rövid óriási hátránynak bizonyult. Amíg a Laziónak minden összejött az őszi félévben, és sokáig bajnokaspiránsnak tűnt az erre teljesen alkalmatlan kerettel Simone Inzaghi csapata, a sűrű program, az ellenük forduló szerencse és a folyamatos sérülések megpecsételték a rómaiak sorsát. A Leicesterrel kapcsolatos további párhuzam, hogy a Lazio adta az olasz bajnokság gólkirályát, sőt Európa legjobb góllövőjét is: Ciro Immobile 37 mérkőzésen 36 gólt szerzett. A negyedik hellyel tavaly ilyenkor biztosan kiegyeztek volna Milinkovic-Savicék, a szezon első felét látva ugyanakkor ez mindenképpen csalódás.
A támadás az új védekezés
Taktikai szempontból az új futballszezon legérdekesebb koncepciói a totális támadófutballhoz kapcsolódtak. A legkézenfekvőbb példa az Atalanta: a bergamói olasz kiscsapat 98 (!) találattal zárta az olasz pontvadászatot, az Udinese – Lecce – Torino hármast egyaránt hét lőtt góllal küldték padlóra, az Ilicic – Zapata – Muriel – Papu Gómez négyes pedig egész évben remekelt.
Elképesztő, de a klub így is csak harmadik lett Olaszországban.
Gian Piero Gasperini koncepciója a magas letámadásra épül, melynek hátránya, hogy a csapat gyakran szétszakad: óriási területek keletkeznek a csapatrészek között, az ellenfelek pedig könnyedén átroboghatnak rajtuk. A kék-fekete klubnak elsőként erre kell megoldást találnia, ha a Juventus elé szeretne kerülni.
Időnként kifejezetten üdítő volt más kiscsapatok teljesítménye.
kép: Getty Images
Mikor Pep Guardiolát, a modern futball egyik legnagyobb hatású edzőjét megkérdezték, hogy melyik együttes játékát élvezi a legjobban, a Sassuolót választotta.
Az olasz kisváros sokáig ismeretlen klubja Roberto de Zerbi vezetésével a totális futball gyökereihez tért vissza, sokpasszos játékuk és agresszív letámadásuk pedig igazi hipszter közönségkedvenccé tette őket. Ennek az ellentézisét a spanyol José Bordalás alkotta meg: a Getafe nemcsak a spanyol bajnokság, de egész Európa legkeményebb, legdurvább, legdefenzívebb csapata lett, amely a Sassuolóhoz hasonlóan nyolcadik lett saját ligájában. A „kicsik” közül még egyet mindenképp érdemes kiemelni: Chris Wilder Sheffield Unitedje nem csak magasan a leggyengébb kerettel és a legkisebb költségvetéssel rendelkezett a Premier League-ben, de már az is hatalmas szenzációnak számított, hogy előzetes kiesőjelöltként nyerték meg tavaly a másodosztályt. Ehhez képest a Sheffield csont nélkül bennmaradt: a támadásba fellépő belső védőik hatalmas meglepetést keltettek, és bár a csapat végül szintén lecsúszott a nemzetközi kupaindulásról, így is a felsőházban zárt.
A legjobb példa a támadófutball dominanciájára az említett Guardiola Manchester Cityje. A 102 lőtt gól már önmagában sokatmondó adat, a legérdekesebb azonban a csapat védekezése. Letámadásuk annyira kidolgozott, hogy a védelemnek csak előre kell játékba avatkoznia: a tökéletes szervezettséggel szemben az ellenfelek alig jutnak át a félpályán. Ennek iskolapéldája a Real elleni BL-nyolcaddöntő visszavágója lett: a City mindkét gólja letámadás utáni hiba eredménye volt. Ennek ellenére mégis volt egy klub Angliában, amely a manchesteri kékek fölé tudott nőni…
Egység az egyének felett
kép: Soccerbible.com
…Ez pedig Jürgen Klopp Liverpoolja. A német edző szintén a támadófutballról lett híres, a Pool viszont nemcsak a BL-t és a PL-t nyerte meg 2 éven belül, de igazi trendteremtővé is vált a nemzetközi labdarúgásban. Alexander-Arnold és Robertson az új típusú, támadó szélső védők archetípusai, Roberto Firmino csatár létére a védekezésben lett kulcsember, a „gegenpressing”, vagyis a labdavesztés utáni fokozott letámadás pedig nemcsak megjelent a futballpályákon, de etalonná is vált a progresszívebb edzők taktikai repertoárjában. A Pool szezonjának egyetlen fekete foltja az Atletico Madrid elleni BL-kiesés, számukra azonban sokkal fontosabb volt, hogy 3 évtizednyi balszerencse után ismét Anglia trónjára ülhessenek.
Összességében elmondható az idei szezonról, hogy remekül elkülönültek a rendszer nélküli klasszisokból álló óriásklubok, illetve a koncepcióban gondolkodó társaik. Előbbi halmaz legkézenfekvőbb példája a La Ligát másodikként záró Barcelona: Bartomeu elnök vezetésével az identitását vesztett klub akadémiája fokozatosan leépült, a saját nevelésű tehetségek helyét pedig a csillagászati összegekért igazolt sztárjátékosok vették át, akik szinte kivétel nélkül kudarcot vallottak. A keret öregszik, és csak reménykedni lehet, hogy Messi visszavonulásáig új irány vesz a csapat, különben akár az AC Milan sorsára is juthat.
kép: rangado.hu
És ha már Milan: a hétszeres BL-győztes a vírusszünet után elkezdett kimászni a saját maga által ásott gödörből. Stefano Pioli a kispadon, a veterán Zlatan Ibrahimovic pedig a pályán és az öltözőben tett rendet, a piros-feketék pedig vereség nélkül hozták le a nyári szezont. A Serie A-t uraló Juventus ugyanakkor gyenge éven van túl. A bajnokságot egyetlen ponttal nyerték meg Antonio Conte Interjével szemben, az „olasz Real Madrid” koncepciója pedig akkora gellert kapott a Lyon elleni kínos BL-zakótól, hogy Maurizio Sarritól meg is vált a klub. Utódja a korábbi klasszis irányító, Andrea Pirlo lesz.
Pirlóhoz és Zidane-hoz hasonlóan több nagy klub is korábbi sztárjai felé fordult edzőfronton. A Chelsea Frank Lampardot nevezte ki, aki az átigazolási tilalom ellenére is ütőképes csapatot rakott össze: fiataljai végül negyedik helyen zártak a két manchesteri óriás és a Liverpool mögött. Az Arsenal szezon közben szavazott bizalmat Mikel Artetának, aki Guardiola segédedzőjeként is dolgozott a Citynél. Az FA-kupa elhódítása is jelzi, hogy van potenciál a még mindig csak 38 éves spanyolban. A Bayern Münchennél Niko Kovacot először csak ideiglenesen váltotta Hans-Dieter Flick, kiváló eredményei után azonban szerződést is hosszabbítottak vele. Bár a Bayern télen még hátrányban volt az RB Leipziggel szemben, végül tükörsimán nyerte meg ismét a német Bundesligát, és a Bajnokok Ligája legnagyobb favoritjává lépett elő.
Trónfosztás a láthatáron
Játékosfronton kézzelfogható közelségbe került a Messi-Ronaldo korszak vége. Bár a két extraklasszis ismét kivételes szezont futott (Ronaldo 37 góllal, Messi 31 góllal és 24 gólpasszal zárt), a szurkolók többsége nem rájuk hivatkozna, ha a szezon legkiemelkedőbb teljesítményét keresné. Ehhez hozzátartozik az is, hogy önmagukhoz képest már nem tudnak szintet lépni – eddigi eredményeik, illetve életkoruk (Messi 33, Ronaldo 35) tükrében ez nem csak elvárhatatlan, de valósággal lehetetlen.
kép: imdb
A szezon legjobbja címre talán Robert Lewandowski szolgált rá leginkább. A Bayern lengyel támadója a bajnokságban 34 találattal lett gólkirály, a BL-ben pedig még impozánsabb a mérlege: hét találkozón 13 (!) gólt szerzett. Legnagyobb kihívója az Aranylabda-szavazáson a belga Kevin de Bruyne lehetett volna, a díj azonban a vírushelyzet miatt idén nem kerül kiosztásra. A Manchester City játékmestere a bajnokságban 13 gól mellett 20 gólpasszt is kiosztott – kialakított helyzetekben csak Messi említhető vele egy szinten.
A Messi-Ronaldo éra végét ugyanakkor nem is ők, mint inkább a fiatal generáció hozhatja el.
Kylian Mbappé (PSG) már évek óta világklasszisnak számít, idén azonban új nevek robbantak be mellé, mint a jövő legnagyobb csillagai. A norvég Erling Haaland Salzburg után Dortmundba is magával vitte góllövő cipőjét: 15 meccsen 13-szor talált a kapuba, ami mindössze 20 évesen ember feletti teljesítmény. Főként cselezőkészségével és előkészítéseivel tűnt ki mellette csapattársa, az angol Jadon Sancho, akiért már a fél Premier League sorban áll. Szintén a Bundesligából, pontosabban Leverkusenből érkezik az a Kai Havertz, aki a német válogatott következő évtizedének alapembere lehet. A 21 éves irányító szinte biztosan a Chelsea-ben folytatja. A portugál João Félix a tavalyi Benficás berobbanása után idén az Atletico Madridban bontogatta szárnyait, az olasz Nicolò Zaniolót pedig sokan már most Francesco Totti utódjának tartják Rómában. Mellettük olyan tinédzserek nevét is idén ismerhettük meg igazán, mint Mason Greenwood (Manchester United), Ansu Fati (Barcelona), Riqui Puig (Barcelona), Sandro Tonali (Brescia) vagy Alphonso Davies (Bayern München).
kép: AP photo; Martin Meissner
The Hateful Eight
A szokásoktól eltérően idén egymeccses párharcok végén, egy lisszaboni nyolcas tornán dől majd el, hogy ki nyeri a Bajnokok Ligáját. A legnagyobb esélyesek talán a Bayer München és a Manchester City, velük játékoskeretben a Barcelona és a Paris Saint-Germain vehetné fel a versenyt. Ellenük szól, hogy a katalán klub vezetésében és öltözőjében teljes a fejetlenség, a párizsiak pedig március óta mindössze egyetlen tétmérkőzésen léptek pályára, ráadásul Mbappé játéka sérülés miatt kérdéses. A remekül szervezett Atletico Madrid a címvédőt már búcsúztatta – az épp generációváltáson áteső Matracosok a „könnyebb ágon” akár a döntőig is eljuthatnak.
A maradék három klub már azt is sikerként könyvelheti el, hogy eljutott Lisszabonig. A Leipzig a Red Bull futballprojekt ékköve, Julian Nagelsman pedig a „laptopedzők” legtehetségesebbnek tartott szakembere, a fiatal keret számára azonban szenzáció lenne a döntőbe jutás – főleg az elsőszámú támadó, a Chelseabe igazoló Timo Werner hiányában. Az Atalanta főleg csodálatos támadósorában bízhat, a Lyon pedig magában a csodában. A nagymúltú klub mindössze hetedik lett a francia bajnokságban – innen a Juventus elleni bravúrnál is többre lenne szükség.
Statisztikák: Whoscored.com, sofascore.com
