A világ legélhetőbb városa. A schönbrunni kastély, a keringők, a Sacher-torta és a Habsburgok hazája. Kétórányira Budapesttől a világ egyik legdinamikusabb, legszínesebb városában egyszerre találhatjuk meg a múltat, a jelent és a jövőt. Legyen szó egynapos kirándulásról vagy akár hosszabb városlátogatásról, Bécs mindig jó választás. Fedezzük fel együtt a világ legzöldebb városát! 

Írta: Belayane Najoua

Ha Bécs szóba kerül, óhatatlanul is a virágzó Habsburg birodalom és a városhoz tartozó klisék jutnak eszünkbe, mint a schönbrunni kastély, a lipicai lovak, a bécsi kapu, a keringők és a gyönyörű Sissi királyné. Ma azonban ezt az idilli festményt jó pár ecsetvonással ki kell egészítenünk, hogy egy 21. századi, dinamikus, öntudatos és életkedvvel teli Bécset lássunk magunk előtt. 

Történelmi kitekintés

Bécsnek mindig is nagy jelentősége volt politikailag, kereskedelmileg és hadászatilag is. Ez a két jelentős kereskedelmi útvonalnak (Borostyán és Pannonia-limes) és a Dunának köszönhető. Mielőtt a Habsburg birodalomhoz tartozott volna, magyar és német befolyás alatt is állt. Kulturális szempontból a 16. század után nőtt meg a jelentősége, amikor a Habsburg dinasztia a lakhelyéül választotta. Ettől a ponttól kezdve Bécs megállíthatatlanul nagyvárossá kezdett fejlődni. (forrás)

A város ezek után számos konferenciának, békeszerződésnek és kongresszusnak adott helyet. A négy századig tartó boldog élet után azonban a két világháború alatt komorságba és szürkeségbe süllyedt. A letargia a vasfüggöny 1989-es leomlása után változott meg. Az egykori császárváros már nem a nyugati világ keleti részén foglalt helyet, hanem előnyt kovácsolva helyzetéből egy kulturális, politikai és gazdasági csomópont lett kelet és nyugat között.

Azóta a város nemcsak a turisták kedvelt célpontja (Európa 11. leglátogatottabb városa), de a kontinens egyik legfejlettebb államának gazdasági motorja is. 1965 óta ENSZ székhely, 1995 óta pedig az Európai Unió tagja. 2010-ben a világ legélhetőbb városa lett a Mercer ranglistáján.

Habár az egykori császárváros napról napra modernizálódik, szépül, és örök változásban van, a múlt emlékei minden homlokzatról visszaköszönnek ránk, lehetővé téve, hogy a város múltját, jelenét és jövőjét is felfedezzük. Akár egyetlen nap alatt. (forrás)

Egy séta Bécsben

Mivel a vonat az egyik legpraktikusabb és legpénztárcabarátabb lehetőség arra, hogy Bécsbe jussunk, így kis sétánkat is a vasútállomásnál kezdjük. Budapestről indulnak vonatok Kelenföldről és a Keleti pályaudvarról is. Miután leszálltunk a vonatról, egy rövid séta után el is érünk a Belvedere múzeumot körülölelő kerthez és az óriási, fekete, kovácsoltvas kapuhoz. Érdemes bemenni a múzeumba, mivel olyan festők műveit tekinthetjük meg, mint Klimt, Monet, Munch és Picasso. A múzeum eredetileg nyári kastélyként csupán reprezentációs célokat szolgált, annak ellenére, hogy a Felső Belvedere magaslatára épülve kiváló katonai bázis lehetett volna. 

Miután kinézelődtük magunkat a múzeumba, a kertet is érdemes körbejárni. A centiméterre pontosan levágott bokrok, a kis lugasok padokkal, a szökőkutak és az elénk terülő látvány nem mindennapi élménnyel ajándékoznak meg. Ezek után elindulhatunk a fő úton (Prinz Eugen-Straße) lefelé, ami elvezet a híres barokk székesegyházig, a Károly-templomig. A hatalmas, patinazöld kupolájú templomot VI. Károly építette azzal a céllal, hogy megvédje a népet az 1713-as pestisjárványtól. A templom előtti téren kávézók, utcazenészek és hamisítatlan bécsi hangulat vár.

Ha innen célba vesszük a városközpontot és átkelünk a többsávos Friedrichstraßen, akkor magunk előtt találjuk a Staatsopert, azaz a Bécsi Állami Operaházat. Az operától feljebb sétálva elérünk az egykori császári palotához, a Hofburghoz. Ez a 19 udvarból álló épületegyüttes ad otthont többek között a Sissi-múzeumnak, az Osztrák Nemzeti Könyvtárnak, a Spanyol Lovasiskolának és a Néprajzi Múzeumnak.

Az egykori császári palotától már csak pár lépésre van Bécs főtere, ahol a város legismertebb építménye és egyben jelképe található: a Stephansdom. Ausztria legfontosabb gótikus templomának története egészen 1147-ig nyúlik vissza, amikor a helyén egy, még román stílusban épült templomot szenteltek fel. Mai formáját 1303 és 1340 között nyerte el. Ha valaki veszi a fáradtságot és megmássza a déli torony 343 lépcsőjét, szép időben akár Sopronig is elláthat. A főtérről kifutó utcákban souvenir-boltok, ruházati üzletek és éttermek találhatók. 

Innen már csak egy állomás van hátra kis bécsi sétánkból. Egy olyan látványosság, ami az elmúlt években kezdett felkapott lenni, mivel igazi “instahellyé” avanzsálta magát. A Hundertwasserhaus egy önkormányzati lakóház, ami Friedensreich Hundertwasser festőművész és építész alkotása. A művész újragondolva az derékszögű tervezést, görbe falakat, padlókat és tarka homlokzatot álmodott meg. Az építményt akár a muránói színes házakhoz is lehetne hasonlítani, csak egy kicsit komorabb formában. (forrás: Marco Polo útikönyv)

Három dolog, ami csak Bécsben van

Heuriger: Olyan vendéglők, ahol csak idei, újbort szolgálnak fel. A 20. század elején az volt a szokás, hogy mindenki magának vitte az ételt és a Heurigerben csak a bort kapta hozzá. Szerencsére manapság már nem így van. Viszont az az előírás megmaradt, hogy minden Heurigerben csak saját bort szabad forgalmazni.

Wiener Schnitzel: A tradicionális bécsi szelet a bécsi konyha egyik legismertebb fogása. Még ma is folynak viták az eredetéről, ugyanis nem sikerült bebizonyítani, hogy a bécsi szelet előbb Olaszországban jelent-e meg és csak utána Bécsben, vagy pedig a bécsi udvar mondhatta magáénak először. (forrás)

Schmäh: A Wiener Schmäh, azaz a bécsi életérzés azt a tulajdonságot írja le, mikor még a legszomorúbb helyzeteken is humorral tesszük túl magunkat. Ezzel a kedélyességel még ma is szívesen dicsekednek az ott lakók. (forrás)

Bécs nemcsak a múltban volt hihetetlenül sokszínű, kifinomult császárváros, hanem az idő előrehaladtával olyan ütemben alkalmazkodott a megváltozott világhoz, ahogyan kevés másik városnak sikerült a történelem során. A város szellemi és alkotóereje változatlanul élő és dinamikus. Ezernyi lehetőséget kínál a turistáknak az operától és a zenei eseményektől kezdve, a művészeti múzeumokon keresztül az éjszakai bárokig. Ha pedig utunk végén betérünk egy kávéházba, ne felejtsük el a szállóigévé mondást, miszerint: “Rendes vendég maga rakja fel a székét az asztalra távozáskor.” - Azaz egy jó vendég zárásig marad.

2020. augusztus 25.

Képek: Toller Patrícia, Pixabay, Belayane Najoua