25 év. Ennyit kellett várnia a Ferencváros szurkolóinak arra, hogy ismét a legrangosabb európai kupasorozatban szerepelhessen a zöld-fehér csapat. 11 éve nem járt magyar klub a Bajnokok Ligája főtábláján, így a kérdések sora szinte végtelen. Kétrészes cikksorozatunkban először az FTC ellenfeleit vesszük sorra, illetve azt, hogy mit is várhatunk tőlük az idei szezonban.
Írta: Rada Bálint. borítókép: Katona Marcell, flickr
Spirito
A Juventusnál ha nem is teljes megújulásról, de erőteljes irányváltásról kell beszélnünk. Bár a zebrák zsinórban kilencedszer (!) is megnyerték az olasz bajnokságot, a mutatott játék és a Lyon elleni kínos BL-fiaskó után menesztették Maurizio Sarri vezetőedzőt, hogy Andrea Pirlót ültessék a helyére. Pirlo korának meghatározó klasszis irányítója volt, a keret több tagja is játszott mellette vagy ellene, az öltözőben így komoly tiszteletnek örvend. Ugyanakkor – a profi labdarúgás világában szinte példa nélküli módon – vezetőedzői tapasztalat nélkül nevezték ki a klub élére. Sőt: Pirlo első edzői megbízását július 30-án kapta, amikor a Juve U23-as csapatát bízták rá. Mindössze 9 nappal később már az első csapatnál írhatott alá 2 éves szerződést, miközben a profi edzősködéshez szükséges Pro License-t csak szeptember 16-án szerezte meg.
A villámkarrier ellenére azért több szempontból sem tűnik veszett ügynek a korábbi világbajnok kinevezése. Pirlo mindig is kiemelkedő játékintelligenciával rendelkezett, elmondása szerint edzői pályáján olyan ikonok voltak rá a legnagyobb hatással, mint Johan Cruyff, Pep Guardiola, Luis van Gaal, vagy korábbi mesterei, Carlo Ancelotti és Antonio Conte.
Kép: Getty Images
Mivel Pirlo rendszerében a játékosok szerepköre a fontos, nem pedig a pozíciójuk, így már a Juventus felállását sem könnyű felvázolni: sem a 3-5-2, sem a 3-4-1-2 nem fedi teljesen a valóságot. Támadásban a Juventus 3 védőt hagy hátul (az eddigi mérkőzéseken Danilót, Bonuccit és Chiellinit), védekezésben ugyanakkor 4 védőre váltanak: Danilo kihúzódik a jobbhátvéd helyére, míg Cuadrado a bal oldalt fedezi.
A középpályán két játékos inkább a labdaszerzésért és a labdakihozatalokért, egy pedig a kreatív támadójátékért felel: Rabiot, McKennie és Ramsey hármasa a Sampdoria ellen kifejezetten jól mutatott, a Roma ellen már kevésbé. A két szélen Pirlo tükörszélsőkkel igyekszik lövőhelyzeteket kialakítani: Kulusevski kétlábasként ebben kiemelten jó, de a Sampdoria ellen visszalépő támadóként is remekül szerepelt. A mindössze 20 éves svéd újonc hamar beilleszkedett új klubjába, a következő években meghatározó játékos lehet. Legelöl Cristiano Ronaldo nem szorul különösebb bemutatásra: elképesztő, ahogy 35 évesen is a legmagasabb szinten képes extraklasszis teljesítményre.
A Juventus egyik legnagyobb erőssége mindezek mellett a keret mélysége: de Ligt felépülése esetén remek passzkészsége miatt meghatározó lehet a védelemben, ahol Demiral is játékra kész; a középpályán labdatartás esetén Arthur, mélységi szerepkörben Bentancur vár bevetésre; elől pedig Paulo Dybala, Douglas Costa és Álvaro Morata is hadra fogható.
Ugyanakkor a Roma elleni mérkőzésen a csapat hiányosságai is kiütköztek: Chiellini és Bonucci lassúak, emiatt túl mélyen helyezkedtek ahhoz, hogy a McKennie-Rabiot párossal hatékonyan oldják meg a labdakihozatalokat, Cuadrado a legritkább esetben tudott visszazárni védekezni (ezzel különösen nehéz helyzetbe hozva az egyébként sem védekezéséről híres Danilót), a presszing sem kifejezetten működött, Dybala pedig túl értékes játékosnak tűnik ahhoz, hogy hosszú távon a kispadra szoruljon.
A Juventus vezetősége évek óta igyekszik felépíteni „az olasz Real Madridot” – az új stadion, az új címer vagy Cristiano Ronaldo leigazolása is az új arculat megerősítését szolgálta. Pirlo feladata lenne az, hogy a média- és reklámpiacon elvesztett „spiritót”, az Öreg Hölgy lelkét a pályán idézze meg újra. Óriási teher ez. Hogy a kétszeres BL-győztes képes lesz-e rá? Egyelőre csak találgatni tudunk…
A holland iskola
Amennyiben a Juventus esetén irányváltásról beszélünk, a Barcelona esetén találóbb a “tűzoltás” kifejezés használata. A klub Josep Maria Bartomeu regnálása alatt mély strukturális válságba süllyedt, mely a játékospolitikától a gazdasági helyzeten át az utánpótlásrendszerig és a szakmai stábig mindenre kiterjedt, és melynek mélypontja a Bayern München elleni 8-2-es vereség volt a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében.
Kép: Getty Images
Azóta a sportigazgató, Eric Abidal és a vezetőedző, Quique Setién is távozott a klubtól, a játékosok közül Luis Suáreznek, Ivan Rakiticnek, Arturo Vidalnak, Nelson Semedónak és Arthurnak sem volt választása, Bartomeu azonban maradt. Hogy meddig, az a napokban benyújtott bizalmatlansági indítvány miatt kérdéses. Ami biztos, hogy legkésőbb jövőre új elnöke lesz az FC Barcelonának: vélhetően vagy a Guardiola visszacsábítását ígérő korábbi elnök, Joan Laporta, vagy a La Masia megerősítésével és Xavi kinevezésével kampányoló Victor Font lesz a befutó.
Az érkezők oldalán a szakmai stábbal kell kezdenünk. A klub az utóbbi években jelentősen elfordult a Johan Cruyff által lefektetett alapoktól, így ismét egy hollandhoz fordult segítségül: Ronald Koeman foglalta el a vezetőedzői széket, segédedzője a Hoffenheimnél és az Ajaxnál is bizonyító Alfred Schreuder, valamint a klub korábbi klasszisa, a svéd Henrik Larsson lett. Játékosfronton visszatért Münchenből az óriási összegért igazolt Philippe Coutinho, a Betisből pedig a korábbi akadémista Carles Alena. Az első csapat teljes értékű tagja lett a mindössze 17 esztendős Ansu Fati, mellette pedig olyan tehetségek érkeztek, mint a Braga és a portugál válogatott szélsője, Francisco Trincão, a spanyol utánpótlás-válogatott Pedri, vagy az Ajax amerikai válogatott jobbhátvédje, Sergino Dest. Arthur helyét egy csereüzlet keretében egy kiváló mélységi irányító, Miralem Pjanic vette át, a kiemelt célpontok közül ugyanakkor Lautaro Martinez, Memphis Depay és Eric Garcia szerződtetése is kudarcba fulladt.
Bár a várt radikális átalakítás elmaradt, Koeman több sebet is befoltozott a Barcelona megtépázott testén. Míg Sétien és Valverde kifejezetten pragmatikus edzők voltak, Koeman nem egy határozott víziót próbál átütni a klubon, hanem épp fordítva: a keretben rejlő lehetőségek alapján igyekszik megalkotni a leginkább működőképes rendszert. A Barcelonára hosszú évek óta jellemző 4-3-3 idén közelebb áll a 4-2-3-1-hez, az igazi változás azonban a szerepkörökben található. Míg korábban Busquets volt a mélységi középpályás, mellette pedig két kreatívabb játékos töltötte be a 6-os és a 8-as posztot, a spanyol klasszis idén társat kapott maga mellé. Frenkie de Jong ezzel végre kedvenc posztján, a védelem előtt játszhat, ahol a labdakihozatalokban és a mélységi indításokban is fontos szerepet tölthet be, kettejük biztosítása mellett pedig szabadabban léphetnek fel a szélső védők. Ha már szélső védők: Jordi Alba és Sergi Roberto hasonló szerepkört töltenek be, mint Guardiola bal- és jobbhátvédei a Manchester Cityben: gyakran mozognak befelé, ezáltal folyamatos passzopciót jelentve a félterületekben. Sergino Dest érkezésével ez a játékelem tovább erősödhet.
A két defenzívebb középpályás azt is jelenti, hogy előttük egy igazi kreatív irányító is helyet kaphat, aki megkötés nélkül léphet be a támadásokba. És ez az a poszt, ahol Philippe Coutinho végre régi önmagát idézheti. A kistermetű brazil korábban csak poszton kívül játszhatott Barcelonában, most azonban úgy léphet fel a támadásokkal, akár hamis kilences, akár hatos, akár nyolcas poszton, hogy mögötte mindig van biztosító ember. Ráadásul a brazil a Bayern Münchennél komoly leckét kapott presszingből, így a letámadásokból is ki tudja venni a részét – ez korábban nagy hiányossága volt.
A támadósorban Lionel Messi helye természetesen megkérdőjelezhetetlen – mellette eddig Ansu Fati és Antoine Griezmann kaptak szerepet. Míg a fiatal Fati ihletett formában játszik, Griezmann továbbra sem találja a helyét a klubban. Mivel Suárez távozásával a gránátvörös-kékeknek nincs klasszikus középcsatára, a támadók Koeman rendszerében folyamatosan cserélgetik a pozíciókat: a kilences posztját így időnként Messi, Fati, Griezmann, Trincão, sőt, hamis kilencesként Coutinho is betöltötte az eddigi mérkőzéseken. Koeman alatt a játékosok erőnléte is jobbnak tűnik, mint a korábbi években, így ez a rotáció az intenzívebb presszinggel kiegészülve ismét életveszélyessé teheti a Barcelona támadósorát.
Kérdésekből azért a katalánoknál sincs hiány. Az utóbbi években arról harsogott a nemzetközi sajtó, hogy a Barcelona védelme már nem elég erős ahhoz, hogy a csapat nemzetközi szinten is tényező legyen.
Ha a két fiatal, Dest és Araujo képesek lassan beépülni a rendszerbe, az hosszútávon előrelépést jelenthet, a két védekező középpályás pedig szintén javít a helyzeten, ám a legmagasabb polcon ez a sor még mindig vékonynak tűnik. Emellett Antoine Griezmann sorsa finoman szólva is bizonytalan, irányító poszton Coutinhónak jelenleg nincs alternatívája (vajon játszhat-e Messi egy sorral hátrébb?), a mélyen védekező csapatok ellen pedig kérdéses, mire megy majd a Barcelona támadósora.
A folytatást tekintve kulcsfontosságú lesz az elnökválasztás. A Juventushoz hasonlóan itt is egy átalakuló (kiüresedő?) identitásról beszélhetünk, ám míg Torinóban ez egy tudatos folyamat eredménye, a Barcelona esetén már megkérdőjelezhetjük a koncepció puszta létezését is. A „Mes que un club” („Több, mint egy klub”) mottó a katalán függetlenségi törekvések mellett sem tudott igazán megerősödni, a szurkolók pedig kezdik felismerni ezt. Koeman kinevezése egy biztató kezdet, ám folytatás nélkül csak idő kérdése, hogy a klub ismét identitásválságba zuhanjon.
Donyeck árnyékában
Míg a Juventust és a Barcelonát valószínűleg az is el tudja helyezni a futballtérképen, akit hidegen hagy Cristiano Ronaldo és Lionel Messi újabb összecsapása, a Dinamo Kijev esetén már egészen más a helyzet. Kezdjük az elején: a Dinamo egy csaknem 100 éves klub, 13-szoros szovjet és 15-szörös ukrán bajnok: mindkét szám rekordot jelent. A csapat emellett a ’70-es (Oleg Blohin), a ’80-as (Igor Belanov) és a 2000-es (Andrij Sevcsenko) években is adott aranylabdás futballistát Európának, miközben Valerij Lobanovszkij vezetésével UEFA-Kupát nyertek és Bajnokok Ligája elődöntőt játszottak. Lobanovszkijt azóta is a modern futball egyik megteremtőjének, minden idők egyik legnagyobb hatású edzőjének tartják. A számítástechnikai háttérrel rendelkező szakvezető 2002-ben hagyta ott végleg Kijevet, azóta pedig óriásit fordult az ukrán futball világa. A kétezres évekre a Dinamo másodhegedűs lett a Sahtar Donyeck mögött. A narancssárga-fekete bányászcsapat UEFA-Kupát nyert, a Bajnokok Ligájában a negyeddöntőig jutott, miközben az utóbbi 16 évben 12-szer hódította el a bajnoki címet.
Kép: dinamo.kiev.ua
Mircea Lucescu 12 éven át volt a Sahtar vezetőedzője. A klub brazilokra épülő átigazolási politikájától a támadó futballig minden fontos elemet ő fektetett le Kelet-Ukrajnában, ahol sokáig szentként tisztelték. Ezért is volt különösen meglepő, hogy Aljakszandr Kackevic távozása után idén nyáron a 75 éves román szakembert kérték fel a Dinamo vezetőedzőjének. Lucescu elfogadta a megbízást, azonban már 4 nap után a felmondását fontolgatta – a kijevi szurkolók tüntetéseket szerveztek ellene, és el akarták kergetni a csapattól. Lucescu végül maradt, a feladata pedig adott: szerezze vissza Ukrajna trónját korábbi csapatától.
Lucescu alapfelállása a 4-2-3-1, amely védekezésben 4-4-2-vé alakul át. Csapataira a gyors átmenetek jellemzőek támadás és védekezés között, a helyzeteket pedig a félterületekbe mozgó szélső támadókkal, illetve a helyükre felfutó szélső védőkkel igyekeznek kialakítani.
A kezdőkapus, Georgij Busan kiváló formában van: a Gent elleni BL selejtezőn 12 (!) védést mutatott be, ráadásul az ukrán válogatott keretébe is bekerült.
A védelemben egyre összeszokottabb a Karavajev, Szirota, Kedziora, Timics négyes, mely időnként Zabarnijjal egészül ki – ilyenkor a lengyel válogatott Kedziora húzódik ki a jobbhátvéd helyére.
A középpályát három ukrán válogatott játékos, Saparenko, a csapatkapitány Szidorcsuk, illetve Buljanszki alkotja – utóbbi gyakran a 10-es pozícióból irányítja a csapatot, így a Kijev felállása sokban hasonlít Koeman Barcelonájára.
A támadósorban a baloldalon megkérdőjelezhetetlen az uruguayi válogatott Carlos de Pena szerepe. Ő a csapat legkreatívabb játékosa, emellett a befejezésekből is kiveszi a részét: tavaly 9 góllal zárt a bajnokságban. Kackevics irányítása alatt ezen a poszton főleg a szlovén válogatott Verbic játszott, ám Lucescu egyértelműen de Penát favorizálja. A túloldalon az ukrán Citaisvili és a luxemburgi válogatott Gerson Rodrigues váltják egymást, középen pedig Vlagyiszlav Szuprjaha felel az akciók befejezéséért.
Kép: UNIAN
Fontos kiemelni, hogy amennyiben a Barcelona és a Juventus esetén átalakulásról beszélünk, a Kijevnél ez hatványozottan igaz. A csapattól az utóbbi két évben távozott a horvát válogatott, világbajnoki ezüstérmes Josip Pivaric, a perui válogatottal világbajnokságot is megjárt Carlos Zambrano, a paraguayi válogatott Derlis González, a magyar válogatott Kádár Tamás, vagy a brazil Sidcley is. A Dinamo kevésbé épít a légiósokra, mint fő riválisa, a Sahtar, ugyanakkor sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az utánpótlásra: a 29 fős keretből 20 játékos is megfordult a Dinamo akadémiáján, vagy itt mutatkozott be profi csapatban.
Statisztikai források: SofaScore, transfermarkt.de
Elemzői forrás: The Athletic
