A fenntarthatóság a globális pénzvilág jövőjének egyik kulcsszava. A klímaváltozás kockázatainak felismerése és beillesztése a pénzügyi rendszerbe a legfontosabb napirendi pontok közé tartozik, vagy legalábbis így kellene, hogy legyen. Kétrészes cikksorozatunkban először az éghajlati tényezők kockázatait és az elmúlt évek előrelépéseit vizsgáljuk.
2020.10.28. Írta: Mohos Lilla / Borítókép: Canva
Napjainkban kevesen vitatják, hogy a gyakran globális felmelegedésként emlegetett klímaváltozás az egyik legnagyobb az emberiségre leselkedő veszélyek közül. Globális kockázati tényező, melynek hatása több generáción keresztül képes rányomni bélyegét az emberi életminőségre, hatalmas kihívást jelentve mind a környezet, mind a világgazdaság, mind a vállalkozások számára. A klímaváltozás a gazdaság társadalmilag nem optimális működésének következménye is. Megfékezésére a pénzügyi szektor is jelentős hatást gyakorolhat.
Zöld pénzügyek a kockázatok tükrében
Az éghajlatváltozás földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül befolyásol szinte minden iparágat és gazdasági tevékenységet, beleértve a pénzügyi szektort is. Bár senki sem tudja teljes pontossággal előre jelezni a hatásait, mára elég sokat tudunk ahhoz, hogy megértsük azokat. A pénzügyi szolgáltató szektor rendkívül sokféle, kiszámíthatatlan kockázattal kénytelen szembesülni a klímaváltozás miatt. A szélsőséges időjárásból eredő pénzügyi kockázatok elhárítását célzó stratégiával most és hosszú távon teljesíteni lehet a monetáris és pénzügyi stabilitás fenntartását. Ezért fontos, hogy legyen ilyen stratégia, amiben a gazdasági szereplők figyelembe veszik a következő szempontokat. (Kép: Pixabay)
1. Fizikai kockázatok és hatásaik
Elsőként beszélhetünk fizikai kockázatokról. Ezek az éghajlattal kapcsolatos, például aszályok, árvizek, viharok és tengerszint-emelkedés okozta károk. Az ilyen káresemények kapcsán mind anyagi, mind fizikai kár elszámolható. Ide tartoznak továbbá az olyan kockázatok, amelyek közvetett módon jelentenek veszélyt, mint például a globális ellátási láncok megszakadása. A klíma globális és regionális változásai szintén a mezőgazdaság, a humán tőke és a fizikai javak termelékenységének alacsonyabb szintjét eredményezhetik. A legkülönfélébb természeti katasztrófák fenyegethetik a magán- és a köztulajdont, valamint a megművelhető földet és a vízforrásokat. Az emberi sérüléseknek, haláleseteknek vagy a csökkenő kereseti lehetőségeknek nemcsak közvetlenül az érintettekre, hanem a biztosító társaságokra és más szereplőkre nézve is káros pénzügyi következményei vannak.
A fizikai kockázatok potenciálisan nagy pénzügyi veszteségeket eredményezhetnek, különösen akkor, ha nincsenek biztosítva. Ekkor ugyanis a háztartásokra és a vállalatokra hárul a teher. A károk csökkenthetik például a háztartások, bankok és befektetők által birtokolt eszközök (például ingatlanok) vagy a pénzügyi intézményeknél tartott befektetések értékét, és csökkenthetik a vállalatok jövedelmezőségét is, ami a vállalati mérlegek romlásához vezethet. Szélesebb rendszer- és vállalati szintű hatásuk is lehet, például gazdasági zavarok vagy alacsonyabb termelékenység. Ez közvetlen hatással lehet a pénzügyi intézmények beruházásainak értékére, illetve növelheti a bankok hitelkockázatát is, amennyiben az érintett eszközök bankhitel-fedezetként szolgálnak. Ha a bankok jelentős veszteségeket szenvednek, akkor korlátozhatják a hitelezést, a hitelkínálat csökkentésével pedig tovább súlyosbíthatják a fizikai kockázatok pénzügyi hatásait. Ha az esetleges veszteségek biztosítva vannak, a magasabb kárigények közvetlenül érinthetik a biztosítótársaságokat. (Kép: Pixabay)
2. Átmeneti kockázat
A másik kockázati tényező az átmeneti kockázat. Ez az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásból ered, és ugyancsak jelentős pénzügyi következményekkel jár. A sikeres átálláshoz számos szereplő bevonására van szükség, beleértve a központi bankokat és a pénzügyi szabályozókat is. Ideig-óráig elodázhatják ugyan a vállalatok a megváltozott környezeti feltételekhez való alkalmazkodást és az ezzel járó átalakulást, de ahogy egyre nyilvánvalóbbak lesznek a klímaváltozás jelentette kockázatok, fel kell majd gyorsítaniuk az átállásukat, aminek így nagyobb lesz a költsége. Ha a klasszikus ipari megoldásokat használó vállalatok nem kezdik el időben csökkenteni az ökológiai lábnyomukat, idővel jelentős kihívással találják szembe magukat. Amennyiben kudarcot vallanak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló törekvések, úgy az éghajlatváltozás fizikai hatásai fognak dominálni. (Kép: Pixabay)
Ha sikeres az átállás az alacsony szénfelhasználásra, ide kapcsolható egy további faktor, az átalakítási vagy csökkentési kockázat. A klímaváltozás hatásainak csökkentését vagy a zöldenergiák térnyerését szolgáló politika parlagon maradt eszközöket – például fosszilisüzemanyag-tartalékokat – eredményezhetne, melyek értéke meredeken zuhanna, hiszen a jogalkotás, a szabályozás, az adózás, a technológia alapvető változást idézne elő a keresleti oldalon. Illetve, ha csak későn valósulnak meg a klímavédelmi intézkedések, sokkszerű lesz a gazdaság átállása, vagyis az átállási hatások meghatározók lesznek.
3. A felelősségvállalás kockázata
A harmadik kockázati tényező a felelősséghez kapcsolódik. Akkor jelentkezik, amikor klímaváltozáshoz vagy környezeti eseményhez kapcsolódó fizikai vagy átmeneti kockázatokból származó károkat szenved el a gazdasági szereplő, és ezekkel kapcsolatban azoktól várja a kompenzációt, akik felelősséget vállaltak a kárért (azaz biztosították azt a felelősségbiztosítás keretein belül). (Kép: Pixabay)
A kockázatok makrogazdasági hatásai
A klímakockázatoknak a monetáris intézmények azon képességeire is kiemelt hatásuk lehet, amelyekkel a hagyományos makrogazdasági célkitűzések megvalósítására törekednek. Az éghajlatváltozás szélsőséges megnyilvánulásai jelentős mértékben, kiszámíthatatlanul és hosszú időszakokra csökkenthetik az aggregált keresletet és a potenciális kibocsátást. Az elmúlt évtizedekben a megszokott olajársokkokon kívül csak néhány jelentős stagflációs kihívással kellett a központi bankoknak szembenézniük. Ez azonban változhat, ha gyakoribbá és súlyosabbá válnak a klímaváltozás káros hatásai a keresleti és a kínálati oldalon.
Sőt, a nagyobb klímakockázat azt jelentené, hogy az állandó klímasokkok miatt a jövőben szélesednie kellene a monetáris politika időhorizontjának, ami jelenleg jellemzően két-három év.
Globális szint, megfelelő adaptáció
Így már érthető, hogy az utóbbi időben a jegybankok, felügyeletek és a pénzügyi piacok számára is fontos téma lett a klímaváltozás. A Bank of England, az Európai Központi Bank (EKB), az amerikai Fed és számos további szervezet hangsúlyozza a pénzügyi közvetítőrendszer szerepét az éghajlati kockázatok kezelésében. Finanszírozási döntéseikkel a bankok befolyásolják bolygónk állapotát. Európában már a monetáris politika részét képezi a klímapolitika. Az EKB elsődleges célja az árstabilitás fenntartása, valamint anélkül, hogy ezt a célt károsan befolyásolná, az EU általános gazdaságpolitikájának támogatása, amelynek a környezetvédelem magas szintű védelme és a környezet minőségének javítása is részét képezi. (Kép: Bera Viktor)
A tudomány fejlődésének köszönhetően most már nagyobb pontossággal modellezhetők és építhetők be a kockázatkezelési és üzleti tervekbe az éghajlati kockázatok. Ahogy a legtöbb kockázattípus esetében, az éghajlatváltozás kapcsán is beszélhetünk lehetőségekről. A pénzügyi szolgáltatók az elsők között ismerték fel, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével, az aktív finanszírozói, tanácsadói, klímaadaptációs tevékenységgel nemcsak az éghajlatot védik, hanem potenciális veszteségektől is megóvják magukat, adott esetben pénzt megtakarítva, hatékony kockázatmenedzsmenttel és a lehetőségek jó kihasználásával pedig még profitot is termelve.
Az éghajlatváltozáshoz való megfelelő adaptáció akár olyan felmerülő költségnek is tekinthető, amely segít a jövőbeni komoly negatív következmények enyhítésében, továbbá lehetőségek széles tárházát nyitja meg a vállalati növekedés és a fejlődés előtt. E kihívások és lehetőségek integrált menedzsmentet, termelési és pénzügyi szakértelmet, valamint aktív kockázatkezelést követelnek meg a vállalatoktól.
Elmozdulás zöld irányba az elmúlt években
Az elmúlt évek előrelépését a 2015-ös Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezményhez kapcsolhatjuk, melyben mintegy kétszáz ország kötelezte el magát az éghajlatváltozás mérséklése és az emberi civilizáció védelme mellett. Ezek közé tartozik Kína, az Egyesült Államok, India, Oroszország - csak néhány példa a legnagyobb szén-dioxid kibocsátónak számító országok közül. Az egyezményt aláírók legfontosabb vállalásai közé tartozik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklése (2050-re a szén-dioxid kibocsátás nettó nullára csökkentése), a felmelegedés 2 Celsius-fokban való maximalizálása, valamint az arra való törekvés, hogy lehetőleg inkább 1,5 Celsius-fok legyen a mértéke. Ez enyhítené az éghajlatváltozás környezetre mért csapásait. (Kép: Kristóf Benjámin)
Az egyezmény keretein belül minden ország maga határozza meg saját hozzájárulását annak érdekében, hogy mérsékelje a globális felmelegedést. Egységes vállalások kevésbé lennének megvalósíthatók, hiszen a résztvevő országoknak saját, helyi viszonyaikhoz kell igazítaniuk őket. Hátránynak tekinthető, hogy a szerződés szankcionáló erővel nem bír, így, ha egy tagállam nem tartja be a vállalásait, nem jár érte retorzió. Ezzel szemben pozitívum (bár tettek nélkül nem elegendő), hogy a klímaegyezmény aláírása óta a pénzügyi szabályozó- és felügyeleti hatóságok tisztában vannak azokkal a kockázatokkal, amelyeket a túlzott szén-dioxid kibocsátás a pénzügyi stabilitásra nézve jelent. Az éghajlatváltozásnak ugyanis kiemelt hatása lehet a monetáris intézmények azon képességeire, amelyekkel hagyományos makrogazdasági célkitűzéseik megvalósítására törekednek, ezért szükséges a hosszabb távon kibontakozó környezeti anomáliák beillesztése az üzleti döntésekbe. Vagyis a klímakockázatok kezelése szabályozói oldalról is egyre explicitebb követelmény lehetne.
A klímaváltozás mérséklése a kormányzatok részéről egyre drasztikusabb közpolitikai megoldásokat, míg a háztartások és a vállalatok részéről folyamatos alkalmazkodást követel meg. Idővel elkerülhetetlen lesz a szén-dioxid kibocsátás csökkentése, így a kormányok és a vállalatok minél tovább halogatják a probléma elleni hatékony fellépést, annál inkább nő a kiigazítás költsége.
