Pop-rock, posztpunk, folk, jazz: mindegyik műfajnak megvannak a legendás alakjai, akiknek az élete általában éppoly érdekes, mint a zenéje. Ez a filmrendezőket is gyakran inspirálja - így születnek a zenészéletrajzi filmek. Összegyűjtöttünk négy kedvencet, melyek anélkül is élvezhetők és érdekesek, hogy kívülről fújnád az adott zenész minden dalát. De ha megnézed a filmeket, garantáltan beleszeretsz a zenékbe is.
2020.11.15. Szerkesztette: Sipos Sára, borítókép: Pixabay
Rocketman (2019)
Kép forrása: amazon.com
A Rocketman című film Elton John életét dolgozza fel. A musical főszerepében Taron Egerton alakítja a világhírű énekes-zongoristát. A történet a művész gyermekkorától egészen a jelenig mutatja Elton életét. A sok csillogás, fellépés és pénz nem mindig a legjobbat hozza ki egy családból, jelen esetben a művészből sem. Elton hiába volt már gyermekkorában őstehetség, már akkor sem volt könnyű élete, így a film első fél órája az akkor még Reginal Dwight névre hallgató fiú fiatalkorára fókuszál. A film hátralévő része a zenész sikereit dolgozza fel - végtelenül őszintén. A dalok tökéletesen illenek a jelenetekhez, és megfelelően reprezentálják Elton életszakaszait, a függőségen, depresszión, szerelmi csalódáson és a zenekészítésen át. A film ugyan egy jól koreografált musical, mégis egy szívszorító dráma is, melyből egy hihetetlen utat bejárt világsztár élettörténetét ismerhetjük meg. Taron filmben nyújtott teljesítménye vitathatatlanul eddigi karrierje csúcspontja, hiszen nemcsak színészi tudását, hanem remek énekhangját is megmutathatta. Az élvezetes, kreatív és ebben a műfajban abszolút újító stílust hozó Rocketman filmet és a soundtracket csak ajánlani tudom mindenkinek.
Írta: Hegedüs Kata
Kontroll (2007)
A ‘80-as évek Angliájának egyik legmeghatározóbb alternatív zenekara egyértelműen a Joy Division volt. Leghíresebb daluk, a "Love will tear us apart" - ami egyébként idén lesz 40 éves - napjainkban is rendszeresen felcsendül a rádióban vagy házibuliban. De mi van ezen a dalon és az ominózus lemezborítón túl?
Kép forrása: talkfilmsociety.com
A Joy Division olyan stílust és hangzásvilágot fejlesztett ki, ami rövid időn belül a posztpunk zenei irányzat úttörőivé tette őket, ugyanakkor a műfajt is rendkívül népszerűvé tették. Számos kortárs és későbbi zenekart inspiráltak: a Cure, a U2 és az Oasis zenekar is azt vallja, hatással volt rájuk a Joy Division. A dalszövegeket a frontember, Ian Curtis írta, aki fiatal korától fogva a költészetnek élt, ám szabadidejében eleinte köztisztviselőként dolgozott. Az együttes rövid, de tartalmas pályafutását, és az énekes-frontember Ian Curtis felemelkedését, majd mélybe zuhanását bemutató film tudatosan igyekszik valóságos maradni, mégis képes átadni azt az extázist, melybe a zenekar annak idején belecsöppent. A film arra is magyarázattal szolgál, mi vezetett pontosan a végzetes tragédiához: a zenekar és a frontember haláláig. A Joy Divisiont ma már kevésbé ismerik; Curtis halála után New Order néven folytatták, és énekes nélkül, alternatív instrumentális tánczenét játszottak. Ugyan az eredeti zenekar megszűnt, a mai napig emberek tömegeit inspirálja.
Írta: Burkus Brigitta
I’m not there - Bob Dylan életei (2007)
2007 erős volt zenészek életét feldolgozó filmek tekintetében: a korábban említett Kontroll mellett ebben az évben jelentek meg az Edith Piaf és az I’m not there című filmek is.
A Bob Dylanről szóló I’m not there nem is kapott teljes magyar címet, hiszen a cím a zenész egy dala. A rendező Todd Haynes nevéhez olyan alkotásokat köthetünk még, mint a Carol (2015), a Távol a mennyországtól (2002) vagy a Velvet Goldmine (1998). Ebben a filmben arra vállalkozott, hogy a szokásos zenészéletrajzi filmek helyett Bob Dylan arcait mutassa meg: nemcsak a dalait, szövegeit adaptálja, hanem a róla kialakult képet is. Az énekesről kialakult ideákat, legendákat hat színész játssza el. Közülük talán egy hasonlít ténylegesen Bob Dylanre, de ez nem számít, hiszen mind a hat az ikon egy-egy külön karaktere, alteregója, ráadásul az ő neve nem hangzik el a filmben.
Kép forrása: villagevoice.com
A hat idősíkban a hat karakter a fekete csavargó fiú, a westernhős, a magánéletével küzdő sztár, a költő, a folkénekes - akiből a végén tiszteletes lesz - és a rocksztár. A szerepekben pedig olyan színészeket találunk, mint Christian Bale, Heath Ledger, Richard Gere vagy Cate Blanchett. Egyébként kinézetben az utóbbi hasonlít leginkább a zenészre, és az ő epizódja a leghosszabb is. Blanchett színészi alakításáért Golden Globe-ot nyert és Oscar-díjra is jelölték. Minden epizód máshogy van fényképezve, a film pedig képeivel, hangulataival a művészfilmekre hajaz.
Írta: Sipos Sára
Bird - Charlie Parker élete (1988)
Jazz-zenészekről több életrajzi film is készült az utóbbi évtizedekben, közöttük számos színvonalas alkotással: elég csak a Chet Baker életét feldolgozó Born to be Blue-t, vagy a Jamie Foxx színészi karrierjének eddigi csúcsát jelentő Ray-t említeni.
Kép forrása: IMDb
Ebben az ajánlóban azonban egy kevésbé ismert alkotást emelünk ki: a XX. század egyik legzseniálisabb zenészének tragikus életét bemutató filmet, melynek címe Bird - Charlie Parker élete. Egyszerre sikertörténet és tragédia a sztori: zenéjét már a kortársai is tisztelték - az egész modern jazz alapját teremtette meg a század közepén -, miközben tinédzserkorától kezdve egész életében betegségekkel, valamint az alkohol és kábítószer okozta problémákkal küzdött. Charlie Parkerről szóló cikkünket itt olvashatjátok.
Clint Eastwood 70-es évekbeli rendezői debütálása után nagyrészt akciófilmeket és westerneket rendezett, így a zenei-életrajzi film számára is újdonságot jelentett. A film nem lineáris szerkezetű, számos ugrás van Bird életének epizódjai között. Ezekből megismerhetjük, milyen ember lehetett a könnyűzene egyik legkreatívabb, de ezzel párhuzamosan rengeteg démonnal együttélő alkotója. Forest Whitaker alakításáért a legjobb főszereplőnek járó díjat vehette át Cannes-ban, nem véletlenül. Karakterével könnyű szimpatizálni és empatizálni - a néző is megérti, milyen események és tapasztalatok vezettek oda, hogy ilyen korai, tragikus véget érjen a bebop atyjának élete.
Írta: Bera Viktor
