Egyesek szerint a magyar futball feltámadásának végső bizonyítéka volt. Mások szerint óriási szerencse, melyhez a magyar futballképzést csak hírből ismerő játékosok, honosított külföldiek és egy kivételes képességű, de társ nélküli klasszis teljesítménye kellett. De mi is történt igazából az Izland elleni mérkőzésen?
Írta: Rada Bálint, borítókép: Illyés Tibor, MTI
Néma csend lepte be a Puskás Aréna környékét november 12-én este. Nem túl gyakori jelenség ez a magyar labdarúgó-válogatott sorsdöntő meccsei előtt. A kijárási tilalom, illetve a mérkőzés zártkapussá nyilvánítása miatt csupán a csapattagok és a stadion dolgozói láthatták a helyszínen, ahogy Szoboszlai Dominik lába a 92. percben 20 méterről lövésre lendül, majd a labda a kapufáról befelé, védhetetlenül vágódik Halldórsson kapujába. Otthonukból ugyanakkor vélhetően milliók sikítottak fel a pillanat hevében.
Magyarország zsinórban másodszor is kijutott az Európa-bajnokságra – korábban erre sohasem volt képes.
A frenetikus és drámai pillanatokat lehámozva ugyanakkor fontos, hogy objektíven is lássuk, mi is történt ezen az estén és összességében a magyar válogatott háza táján azóta, hogy Marco Rossi irányításával a nemzeti csapat megtalálta a saját arcát. Két, egymással szöges ellentétben álló narratíva terjed a közbeszédben: az egyik nem győzi méltatni a magyar futball felemelkedését és szakmai fejlődését, a másik ugyanakkor emlékeztet, hogy a sikerhez egy bővülő Eb-mezőny, egy korábban sohasem látott összetettségű selejtezős rendszer, néhány honosított játékos és óriási mázli kellettek.
Ennek az írásnak nem célja igazságot tenni, csupán összefoglalni, mi is történt a pályán ezen a különleges napon.
Az előzményekről
Az izlandi válogatott Románia, Magyarország pedig Bulgária legyőzésével jutott el a selejtező utolsó köréig. Mind a négy gárda az UEFA legfiatalabb versenysorozatának, a Nemzetek Ligájának köszönhette selejtezős kvótáját. A bolgárok elleni magyar meccs nem volt diadalmenet, ám a sima 3-1-es győzelem hűen tükrözte a két csapat közötti minőségbeli különbséget. A déli állam futballja nem most éli fénykorát, Hriszto Sztoicskov generációja pedig lassan hasonló emlékképpé válik a helyiek kollektív emlékezetében, mint amilyenné az Aranycsapat vált hazánkban – egy talán soha vissza nem térő aranykor örök mementójává.
Izlandról az első pillanattól tudtuk, hogy keményebb falat lesz. Az északi nemzet sokáig üres folt volt Európa futballtérképén, az utóbbi évtizedben ugyanakkor soha nem látott fejlődést produkált, melynek köszönhetően a 2016-os Eb-n, illetve a 2018-as vb-n is ott lehettek a kékmezesek. 2016-ban velünk is találkoztak: Gylfi Sigurðsson büntetőből szerzett vezetést Marseille-ben, majd a meccs végén Sævarsson öngóljával egyenlítettünk. Akkor a jobb gólkülönbség csoportgyőzelmet ért – most biztos volt, hogy a két együttesből az egyik nem jut el idáig. A 2016-os izlandi kezdő hét játékosa a Puskás Arénában is egyezett: a csapat átlagéletkora 32,2 év volt, ami elképesztően magas. Magyar oldalon egyedül Nagy Ádám maradt a négy évvel ezelőtti tizenegyből: a Gera Zoltán és Dzsudzsák Balázs nevével fémjelzett generáció szinte teljesen kikopott a magyar topfutballból.
Az izlandiak a szokásos 4-4-2-es formációjukra szavaztak, ahogy a koronavírus-fertőzés miatt a mérkőzésre csak online bejelentkező Marco Rossi is kedvenc felállásában, 3-5-2-ben küldte pályára csapatát. Az izlandiak előzetesen mély védekezésükben és pontrúgásaikban bízhattak, a magyar csapatnál mindenki a nemzetközi sajtó által felkapott, a spanyol AS által már a Real Madriddal is összeboronált szupertehetségtől, Szoboszlai Dominiktől várta a varázslatot.
Erős izlandi kezdés, majd meddő magyar fölény
Erik Hamrén skandinávjai ugyanakkor már a meccs elején megleptek minket.
Az izlandiak sosem a letámadásukról voltak híresek, ám az első 10 percben, amíg mi csak kerestük a mérkőzés ritmusát, az izlandiak rengeteg labdát szereztek a magyar térfélen, és elsősorban hosszú bedobásokból és beadásokból próbáltak veszélyhelyzeteket kialakítani. Az első gól közvetetten pont egy ilyen labdaszerzésből született.
Finnbogasson nyomás alá helyezi Szalai Attilát, miközben az egyetlen tiszta opció, Nagy Ádám felé igyekszik zárni a passzsávot. Az izlandiak embert fognak, a visszalépő Szoboszlaira pedig ketten is figyelnek. Szalai a hosszú indítást választja.
Szalai Ádám azonban elveszíti a fejpárbajt, Gunnarsson csúsztatása után pedig Gudmundsson indíthat ellentámadást. Az első 10 percben ez gyakori forgatókönyv volt: magyar felívelés, párbajvesztés, majd izlandi labdaszerzés.
A helyzet így sem tűnik kifejezetten veszélyesnek, hiszen Willi Orbán besegít Gudmundsson szerelésében, ráadásul az öt védőnk és Nagy Ádám is körbeveszi őt, ám Holender (aki lemaradt róla) buta szabálytalansága után Izland kap szabadrúgást, amit – Gulácsi kapitális hibája után – Gylfi Sigurðsson belő. 0-1.
A pontrúgások mindkét csapatnál kiemelten fontosak voltak, hiszen Szoboszlai és Sigurðsson személyében két specialista állhatott a labda mögé, jól fejelő és fizikailag erős játékosokban pedig egyik oldalon sem volt hiány. Az izlandiak ráadásul hosszú bedobásokkal is próbálkoztak: a csapatkapitány Gunnarsson dobásai hosszú évek óta a csapat egyik titkos fegyverét jelentik, egy-egy szabadrúgással vagy szöglettel érnek fel.
Az izlandiak letámadása 15 perc után lassan, de fokozatosan alábbhagyott, a magyar csapat pedig elkezdte többet birtokolni a labdát. Ebben előnyünkre vált a háromvédős felállás: Szalai Attila és Willi Orbán is gyakran lépett fel a középpályára, sőt, előbbi a második félidőben a támadásokat is gyakran kísérte. Nagy Ádám nagyon mélyen helyezkedett ilyenkor: gyakran a védők mögé lépett vissza, hol azért, hogy biztosítson, hol azért, hogy a labdakihozatalokat segítse. Fontos kiemelni, hogy Szoboszlai is kifejezetten mélyen játszott az első félidőben, messze az ellenfél kapujától, ezáltal kevésbé voltak veszélyesek a magyar támadások. Szoboszlai és Kalmár hasonló típusú játékosok, többször az lehetett a benyomásunk, hogy egymást zavarják a pályán.
A mérkőzés folytatása sokáig pontosan úgy alakult, ahogy az izlandiak szerették volna. A magyar csapat ritkán jutott el komoly helyzetig, labdabirtoklási fölénye meddő volt, a skandinávok pedig mély védekezéssel, majd hosszú indításokkal igyekeztek ellentámadásokat vezetni. Remekül zárták a passzsávokat, Szoboszlai indításai és megindulásai sem működtek, a magyarok szélsőjátéka pedig egészen addig nem pörgött fel, amíg Sallai Roland nem húzódott ki a baloldalra a 70. perc körül.
Cserék és fordulatok
A második félidőben aztán jöttek a változtatások.
Sigér ugyan nem szállt be kifejezetten jól a meccsbe, ám behozatala átszervezéssel járt: Szoboszlainak már nem kellett olyan mélyen visszalépnie a labdákért, és jóval közelebb játszhatott az ellenfél kapujához.
Ahogy telt az idő, és ahogy egyre több támadó szellemű játékos lépett pályára hazai oldalon (érkezett Nikolics és Loic Négo is), úgy tisztult le a meccs képe: a magyar csapat egyre mélyebbre tolta az izlandi falat, akik egyre inkább a gyors kontrákra játszottak – nem veszélytelenül...
Halldórsson kirúgása után az izlandiak újabb fejpárbajt nyernek, majd Szalai Attila követ el egy hibát: fölöslegesen lép ki a csereként beállt Albert Gudmundssonra.
Gudmundssonnak nem is kell több, egyből indítja a másik cserét, Böðvarssont.
Beadására Gudmundsson érkezik, aki megelőzi Orbánt, majd a kapu mellé lő. Izland 4 passzból jutott el a saját kapujától ajtó-ablak ziccerig.
A 88. perc aztán meghozta az áttörést, a kulcsszereplő pedig az a Négo lett, aki vélhetően pont sebessége és felfutásai miatt kapott lehetőséget.
Szinte egyből az izlandi kontra után magyar támadás. A teljes izlandi csapat a kapuja elé szorul, a középcsatár Finnbogason is a saját tizenhatosán helyezkedik. Lovrencsics bedobása után Botka ível a tizenhatoson belülre, ahol hárman is várják a labdát. Közben Négo és Lovrencsics ketten maradnak Magnússonnal a szélen.
Nikolic szelídíti meg a játékszert. Lovrencsics visszalép, Négo pedig elkezd befelé mozogni, megverve a szélső védőt.
Végül szerencsésen ugyan, de eljut hozzá a labda, a korábbi francia U19-es Európa-bajnok pedig kiegyenlít. 1-1.
Az izlandiak aztán a hosszabbításban egy újabb veszélyes kontrát vezethettek (ismét Gudmundssonnal a főszerepben). A meccs mindent eldöntő támadása is ebből következett.
Böðvarsson lövését Sigér blokkolja.
Sallai jól tartja meg a labdát, majd Sigérhez passzol. Jól látszik, hogy a jobbhátvéd, Pálsson nagyon magasan maradt, mikor fellépett Sallaival, így mögötte óriási területen indulhat meg Szoboszlai.
A kritikus pillanat. Három a három ellen kontrázik a magyar válogatott. Egy másik csere, Könyves Norbert balra mozog, ezzel kimozgatja Ragnar Sigurðssont a keresztbe futó Szoboszlai elől.
Szoboszlai otthagyja Árnasont, tiszta lövőhelyzetbe kerül, a labda pedig a kapufáról a hálóba vágódik. 2-1.
Izland az utolsó pillanatban veszített el egy olyan mérkőzést, melyet végig a kezében tartott. A magyar csapatnak Négo góljánál a szerencsére is szüksége volt, ráadásul mindkét gólunk óriási izlandi helyzet után született.
Nem játszottunk jól. Még az a Szoboszlai sem, aki egy klasszis megoldással végül mégiscsak eldöntötte a mérkőzést. Az eredményen azonban ez nem változtat.
Magyarország készülhet az Európa-bajnokságra, ahol a csoportkörben a legutóbbi három nagy válogatott torna győztesét fogadja majd Budapesten. A címvédő Portugália, a regnáló világbajnok Franciaország, illetve a 2014-es vb-győztes Németország egyaránt elképesztően nehéz feladatnak ígérkezik. Az újabb kihívás adott, a feladat pedig nem egyszerű: fel kell nőni hozzá.
