2019-ben a Nike gyárában 800 ujgur munkás, hétmillió sportcipőt gyártott le, miközben a havi fizetésük sokszor még a 410 forintot sem közelítette meg. Kína legnagyobb tartományában sorra építik a kényszermunkatáborokat, ahol embertelen körülmények között dolgoztatják a tartomány kisebbségét. A legnagyobb gyapotimportáló cégek, mint a Coca-Cola, Nike, H&M tovább akarnak kereskedni a régióval. A profit vagy az emberi jogok a fontosabbak?
2020.01.06. Írta: Belayane Najoua, borítókép: DJI-Agra, Pixabay
A világ gyapottermelésének 20-22 százalékát, a kínai össztermelésnek pedig a 84-87 százalékát adja a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen termesztett gyapot. A terület jelentős részén muszlim ujgurok laknak, akiket az emberi jogokat megsértve kényszerítenek munkára. Az egymást követő erőszakos eseményeket a kínai központi hatalom az etnikai szeparatizmusnak tulajdonítja, de az elmúlt években készített tanulmányok és tényfeltáró cikkek egészen máshogy mutatják be a helyzetet.
Szegénységcsökkentés vagy kényszermunka
Magas hegyek ölelésében, az észak-nyugati határnál található Hszincsiang tartománynak nehéz és fordulatokkal teli történelme van. Az elszigetelt területen az első ismert emberek mongoloidok voltak, akik a környezeti adottságok miatt nomád életmódot folytattak. A kínaiak csak az i. e. második évszázadtól vannak jelen a régióban, amikor a kínai nép elfoglalta a Tarim-medencét. A kínai Tang-dinasztia térhódítása az udvar által alkalmazott török katonaság miatt egyre jobban elősegítette a tartomány eltörökösödését. Ez a folyamat csak mégjobban megerősödött, mikor a dinasztia megbukott, és a területen megszűnt minden kínai befolyás. Ettől a ponttól kezdve Hszincsiang lakossága nagy részben muszlim, azonbelül is ujgur - függetlenül attól, hogy a történelem során éppen kínai befolyás alatt volt-e a terület vagy nem. A tartományt 1955-ben nevezték el hivatalosan Hszincsiang–Ujgur Autonóm Területnek, ami közigazgatásilag Kínához tartozik - az ország legnyugatibb és legnagyobb tartománya.
Érdekesség: A genetikusok szerint az ujgur populáció az egyik legjobb példa különböző népek keveredésére, ugyanis az ujgur nép a selyemút egyik fontos állomása körül alakult ki, kereskedelmileg összekötve Nyugat-Ázsiát, Kelet-Ázsiát és Közép-Ázsiát a mediterrán világgal. Az ujgurok a kelet-ázsiai, közel-keleti és európai népek rendkívül vegyes genetikai állományát hordozzák.
Habár a tartomány történelme eddig sem volt zökkenőmentesnek mondható, az elmúlt években a nyugati fogyasztói társadalom egyik első számú csapdájává vált. A tartományban az elmúlt három évben 380 “átnevelőtábort” építettek, ahol a központi hatalom elmondása szerint a szegénységcsökkentésben hasznos továbbképzési programok, míg a nyugati sajtó és az emberi jogi szervezetek szerint kényszermunka zajlik. A kínai állam a programot azért indította, hogy leküzdjék a régióban található mélyszegénységet. Ezzel a jelszóval sokszor szakítanak ki nehéz sorban lévő embereket az otthonukból, hogy az egyik táborban dolgozzanak. Ezekben az esetekben nehéz megállapítani, hogy a munkás tényleg önszántából van-e ott, vagy kényszerítik.
A Buzzfeed által készített műholdfelvételeken jól látszik, hogy legalább 135 táborban húztak fel gyárépületeket, ahol nagyon alacsony fizetéssel (sokszor fizetés nélkül), emberi jogokat sértő környezetben dolgoztatják a területen élő kisebbségeket. Tehát még ha a munkás önszántából is megy el a táborba, a munkakörülmények közel sem elfogadhatók.
“Megépítették ezt a pokoli helyet, ahol szétzúzták az egész életemet” - vallotta be Dina Nurdybai a Buzzfeed lapnak, akit 2017 és 2018 között tartottak fogva az egyik táborban. De nem Dina az egyetlen. Az ENSZ adatai szerint több mint egymillióan dolgozhatnak a hszincsiangi kényszermunkatáborokban.
WhatsApp-letöltés miatt internálótáborba - Dina története
A kényszermunka-programok 2018-ban gyorsultak fel igazán, amikor a növekvő kereslet miatt a központi hatalom gyárak tömeges építésébe kezdett, miközben sorra keresték fel a politikailag kérdéses egyéneket - egy kazah gyártulajdonos állítása szerint a rendőrök csak a fejkendős asszonyokat és az ujgur nyelven beszélőket vitték el.
Kép: Dimitris Vetsikas, Pixabay
Dinát is egy váratlan pillanatban, az éjszaka kellős közepén hurcolta el a kínai rendőrség. Dinának kiemelt szerepe volt - a többi nőt kellett megtanítania varrni, iskolai egyenruhát készíteni. Ugyanolyan fizetést kapott, mint a többiek: napi nyolc óráért havi 410 forintot. A munkaeszközöket, mint például az ollót az asztalhoz láncolták, hogy a nők ne tudják kicsempészni, és megszabadítani magukat a tábor láncaitól. A tábor egész területe be volt kamerázva - a hálókabinoktól kezdve, a közös helyiségeken át a mosdókig. Dináék a Kínai Kommunista Párt propagandaszövegeit memorizálták a “szabad” idejükben, miközben mandarinul is tanultak.
Dina 2018-ban szabadult ki a táborból, és csak elengedése után tudta meg fogvatartásának “valódi” okát: egy illegális applikáció, a WhatsApp letöltése. Egyéves internálótábori élet után ezzel a mondattal engedték szabadjára: “Az oktatása véget ért”.
Lobbizók a profit növeléséért és az emberi jogok eltiprásáért
Az emberi jogi sértések miatt az Egyesült Államok 2020-ban leállította a tartományban gyártott termékek importját, és novemberben egy törvénytervezetet is benyújtottak az Egyesült Államok Képviselőházának, ami előírná a vállalatoknak, hogy korlátozzák a kínai beszállítókkal való kapcsolatukat, illetve, hogy vizsgálják át a régióból importált termékeik ellátási láncát.
A Nike, a Coca-Cola, az Apple és számos divatipari cég is elkezdett lobbizni a törvényjavaslat ellen. A Nike kihangsúlyozta, hogy nem a kényszermunka mellett lobbiznak, hanem a kereskedelemben bekövetkező károkat akarják kiküszöbölni. Ezek mellett hozzátették, hogy 2019 óta nem alkalmaznak ujgur munkásokat. Ennek ellenére a New York Times egy olyan jelentés hozott napvilágra, ami szerint a Nike egyik gyárában 800 ujgur munkás több mint hétmillió sportcipőt gyártott le.
A nyugati piacok terméket akarnak. A cégek tovább akarnak importálni. A kínai állam pénzügyi hasznot akar. Az emberi jogi szervezetek fel akarják számolni a gyárakat. Nagy célok és akadályok mindenütt. De mit akarnak az emberek? Csak egy normális életet - munkát, ahol megbecsülik őket, biztonságot, ami mindenkinek jár és egy otthont, ahol szabadon élhetnek.
