A Mátrai borvidék számos kiváló pincészetnek ad otthont, ezek egyike az ecsédi Tóthborok Borpincészet, aminek vezetőjével, Tóth Mihállyal beszélgettem a vállalkozásukról, a borszeretetről és a hivatástudatról.

2021.05.11. Írta és fényképezte: Lénárd Csenge, borítókép: Pixabay

Szőlész dédapától egy stabil lábakon álló családi vállalkozásig

A Tóthborok Borpincészet története akkor elkezdődött, amikor a vállalkozás megalapítása még gondolatban sem volt. Minden egy ifjú vincellértől (szőlésztől) indult, Maksa Mihálytól, a jelenlegi tulajdonos dédapjától. Noha a vállalkozás tényleges megalapításához nem volt köze, a családban ő volt az, aki megteremtette a bortermelés tradícióját.

Egyrészről nyilván beleszülettem ebbe az egészbe, és úgy érzem, hogy vinnem kell tovább a családi tradíciót, másrészről viszont olyan jelek sorozata jellemzi az életem, amik mindig is a borászat irányába fordítottak.

– fogalmazott Tóth Mihály, a borászat jelenlegi vezetője.

Tóth László Mihály édesapja még életében ismerhette Maksát, akinek a borászat iránti szeretete és tisztelete akkora hatással volt rá, hogy 1999-ben feleségével, Zavarkó Gabriellával útjára indította a Tóthborok Borpincészetet. Ekkor még a borászati tevékenység hobbi szinten zajlott, aminek a ház alatti pince adott otthont. Néhány hektárnyi szőlőültetvénynél és pár hektoliter bornál nem volt több a pincészet. Az értékesítési irányok sem voltak még szerteágazóak, főként barátoknál és környékbeli ismerősöknél találtak gazdára a borok. Mára ez gyökeresen megváltozott.

Az egyre bővülő vendégkörrel a borászat híre is gyorsabban terjedt. A 2000-es évek elején bővült a pince, hogy ki tudják szolgálni a növekvő keresletet, azonban a valódi fordulópont 2006-ban jött el, amikor egy elnyert uniós pincefejlesztési pályázatnak köszönhetően a kezdeti ház alatti pince lassan, de biztosan megtriplázódott. Az így kialakult forma jellemzi mind a mai napig a vállalkozást, aminek most már termékeit Pest és Heves megyei bárokban, valamint kisebb üzletekben is megtalálhatjuk.

A borértékesítés mellett a vendéglátás is kiemelt szerepet játszik a borászat életében. Az idelátogatóknak lehetősége van pincetúrán, borkóstolással egybekötött lakomán, táncos népesteken, gulyás-partikon részt venni, kis túlzással szinte bármin, amihez kedvük szottyan a vidéki idillben. A nagyfokú vendégközpontúság és a családias jelleg az a két kulcstényező, amivel a pincészet igyekszik magát megkülönböztetni a többi környékbeli pincétől.

A fesztiválokra is egyre gyakrabban kitelepülnek a boraikkal, azonban bor tematikájúakra sohasem mennek. „Ha elmész egy boros fesztiválra, csupán egy vagy a sok közül, de ha elmész például egy birkafőző fesztiválra, ott sokkal kiemelkedőbb tudsz lenni, sokkal jobban fel tudod kelteni a közönség érdeklődését. Ez anyagi szempontból is jobban megéri, és marketingnek sem utolsó” – magyarázta Mihály.

A név kötelez

A vállalkozást jelenleg Tóth Mihály vezeti, aki 2019-ben döntött úgy, hogy maga mögött hagyja a háttérmunkálatokat, és főszerepet vállal a családi vállalkozásban.

Szüret idején születtem, ezt is egyfajta jelnek tekintem. A nevemet is dédnagyapám, Maksa Mihály után kaptam, így valamilyen szinten a név is kötelez engem. Számomra a szőlészet és borászat sokkal inkább egy életfeladat, mintsem munka.

– mondta Mihály.

Egy családi vállalkozás továbbvitele mindig összetett kérdéskör. Az egyik oldalon ott van az a nyomás, hogy a hagyományokat folytatni kell, maradandó értéket kell teremteni a jó előre lerakott alapokra, azonban a másik oldalon felmerülhet a kérdés, hogyha egy családtag nem tud kiteljesedni a neki szánt szerepkörben, érdemes-e ráerőltetni a teendőket csak azért, hogy a vállalkozás fennmaradjon.

A Tóth családnak ezzel a dilemmával nem kellett megküzdenie: Mihály mindig is nyitott volt arra, hogy egy nap átvegye a teljes körű irányítást a borászat felett, máshogy nem is tudná elképzelni az életét. Míg a szőlőtermesztés és borgazdálkodás egy külső szemlélőnek monoton, ciklikus feladatsorozatnak tűnhet, addig Mihály számára teljesen mást jelent:

Lehet, hogy maga a munkafolyamat úgy tűnhet, hogy minden évben ugyanaz, de amit ezáltal alkotsz, az sohasem ugyanaz, sohasem tud ugyanaz lenni. Ez az egész kicsit olyan, mint egy festmény: hiába hasonlóak az ecsetmozdulataid, nem tudsz kétszer ugyanolyat festeni. Talán kissé fanatikusan hangzik, de nekem a borászat épp olyan művészet, mint a festészet.

Az utódlás kérdése, bár még közel sem esedékes, fontos szempont Mihály számára. „Ez egy olyan családi örökség, ami nem fog eltűnni, nem is tűnhet el, utánam sem. Az egész családra jellemző a borszeretet, a vállalkozás mindig jó kezekben lesz. Egy dolog biztos, semmiképp sem szeretném, hogy egy nap ez az egész az enyészeté legyen” – mondta Mihály.

Hogyan tovább?

Amióta a borászat üzletszerű tevékenységet folytat, a borkészítésen, a kapacitásnövelésen és a minél szélesebb körű jelenléten volt a hangsúly. Ez az alapkoncepció, bár régóta érvényben van, a jövőben változni fog. „A borászat továbbra is lesz, nem tervezem feladni. Ha feladnám, az olyan volna, mintha magamat adnám fel. A fókuszt viszont áthelyezzük a vendéglátásra, amivel már jó néhány éve foglalkozunk, de most ez lesz majd a fő irányvonal” – ismertette a terveit Mihály, majd kiegészítette azzal, hogy a jelenlegi üzleti partnereiket megtartják, de továbbiakat nem akarnak szerezni.

A fő cél az, hogy a helyszíni eladás és a vendéglátás legyen a domináns tevékenység, miközben a borászat kiegészül egy szálláshellyel is, hogy még inkább versenyképes legyen a falusi turizmusban. Ennek megvalósítása Mihály hosszú távú terveiben szerepel, egyelőre azt a bevételkiesést kell pótolni, amit a koronavírus-járvány idézett elő.

Amint az intézkedések lehetővé teszik, a Tóthborok Borpincészet ismét megnyitja kapuit a szomjas utazók előtt, akikkel az elmúlt időszak nehézségeit kiváló boraikkal, családias programjaikkal és határtalan vendégszeretetükkel igyekeznek majd elfelejtetni.