Erasmusra menni világjárvány idején? Hol van ilyenkor a szabadság érzése? A döntéshez érdemes megvizsgálni az országot, és azt, hogy mi változott a jelenlegi helyzet hatására. Ha az adott városban szabadabbak lehetünk, mint itthon, megéri maradni? Zsatku Betti most van kint Finnországban, én a járvány előtt voltam: összehasonlítottam a két élményt.

2021.05.20. Írta: Klisóczki Fanni, borítókép: Klisóczki Fanni

Hideg, halak és unalom. Hiába írtam első helyre a pályázati listámon, mégis ez volt az első három szó, ami eszembe jutott, amikor értesítettek, hogy felvettek Finnországba Erasmusra. Helyette azonban három egészen más kifejezéssel írható le a kint töltött időszak: személyiségfejlődés, önállósodás, felejthetetlen élmények. Ezeken a jellemzőkön egy világjárvány sem tudott változtatni. Zsatku Bettinával, Vezetés és szervezés mesterszakos hallgatónkkal beszélgettem a COVID-19 járvány idején Finnországban töltött cserefélévéről, és összehasonlítottam a saját élményeimmel, amikor maszkos emberekkel még szinte csak a kórházakban találkozhattunk.

Kép: Fanni az Aalto Egyetem logója előtt

Amikor az Erasmus szót halljuk, sokunknak azonnal a féktelen bulizás és a féléves láblógatás ugrik be - tévesen. Bár tény, cserediákként sokkal könnyebb következmények nélkül elengedni magunkat, ez a félév legtöbbször végül a személyes fejlődésről, és új kultúrák megismeréséről szól.

Kép: Betti a Helsinki Katedrális előtt

Két évvel ezelőtt indultam útnak másodéves kereskedelem és marketing alapszakos hallgatóként egy fagyos január elsején Helsinki külvárosába, Espoo-ba, az Aalto University-re, hogy felfedezzem az északi országok csodáját. Betti ennél messzebbre merészkedett, ő Kuopio-ban, jóval északabbra tölti a félévét a University of Eastern Finland tanulójaként. Betti pótjelentkezéssel pályázta meg az ösztöndíjat, így tisztában volt a koronavírus helyzettel. A pályázat leadásakor még reménykedett, hogy tavaszra nyoma sem lesz a világjárványnak. Majd ahogy teltek a hetek-hónapok, realizálta, hogy az első hullám után jött a második, amit a harmadik követett. Nem tudta, kinyitnak-e az egyetemek, vagy online félévre számíthat. Teljes bizonytalanságban kellett biztos döntést hoznia novemberre.

“Én már mesteren vagyok, és úgy éreztem, hogy ha nem akarok csúszni fél évet - márpedig nem szerettem volna -, akkor ez az utolsó lehetőségem Erasmusra, mert én alapszakon sem voltam. Nekem nagyon “utolsó lehetőség” érzésem volt tőle, és nem akartam kihagyni, úgy voltam vele, hogy megpróbálom, eljövök, maximum hazamegyek, ha valami van” 

- emlékezett vissza Betti az érveire a döntése mellett.

Laptop elől laptop elé - csak a környezet változott

Az oktatás kint kizárólag online folyt, azzal a különbséggel, hogy az egyetem épülete és a könyvtár nyitva voltak, így volt lehetőségük a hallgatóknak találkozni, és kimozdulni a lakásból. Emellett az iskolák menzái is nyitva tartottak, amit egy finnországi Erasmuson biztosan ki akarsz majd használni, hiszen nemcsak olcsó, de finom és egészséges kínálatot nyújtanak. Vírus előtti cserediákként mondom, Finnországban a kontaktórákon nagyon minimális a hangsúly, az online oktatás alig tér el a normálistól. 

Mesebeli havas fák, Készítette: Zsatku Betti

A tananyagot főleg a kiadott feladatok és olvasmányok segítségével sajátítják el, a tanóra inkább konzultációs lehetőségként szolgál. Ez a lazán szabályozott rendszer viszont könnyen nehézségeket is okozhat Betti szerint: “Úgy tanulsz, úgy dolgozod fel a dolgokat, olyan témát keresel, amit te akarsz, ami neked tetszik egy tárgyon belül. Ellenben emiatt nagyon nagy a felelősséged is abban, hogy ezt hogyan fogod kivitelezni. Nem kapunk olyan szájbarágós segítségeket semmilyen beadandóhoz vagy csapatmunkához, mint amit én otthon megszoktam. Úgyhogy a nagy szabadság nagy felelősséggel is társul, és ezt nagyon nehéz meglépni és megszokni, illetve ebben teljesíteni.”

Aki kijött, az valamit nagyon akar

Az oktatás kihívásaival ellentétben a közösségi beilleszkedés már sokkal könnyebben ment Bettinek:

“Szerintem, akik vették a bátorságot, hogy kijöjjenek a világjárvány kellős közepén, mind nagyon várnak valamit ettől a félévtől. A barátaim közül mindenki nagy szabadságnak éli meg, hogy itt lehet, illetve egy nagyon pozitív lehetőségnek, hogy mi itt tudunk utazni.”

A cserediákok igyekezték nem azt gyászolni, hogy milyen lehetett volna világjárvány nélkül az Erasmus, inkább hálát adtak, hogy milyen szerencsések, amiért az otthonihoz képest “aranyéletük” van ezekben a nehéz időkben, hiszen Finnországban a járvány sokkal enyhébb lefolyású.

Napfelkelte az erdőben, Készítette: Klisóczki Fanni

Finnország január végén úgy döntött, lezárja az országot a kiérkező hallgatók előtt - aki kiért, maradhat, aki nem, nem jöhet. Ezáltal jóval kisebb csereközösség alakult ki, akik lényegesen összetartóbbak lettek. Kuopioban, ahol Betti lakik, a lakóparkban szinte kizárólag Erasmus hallgatók vannak, így az ismerkedés könnyen ment: csak kilépett az ajtón a kötelező karantén letelte után, és máris új ismerősökbe botlott.

A helyi ESN sajnos szabálykövető finnként minden közösségi programot lemondott, és kizárólag online ismerkedő esteket tartottak, ami bár szórakoztató volt, de ha már a januári csapat kijutott, szerették volna élőben is élvezni egymás társaságát, így önmaguk szervezték meg az eseményeket.

Az online oktatás, a lakópark és az ESN nélkülözése együttesen vezetett oda, hogy egyetlen finn hallgatóhoz sem sikerült közel kerülnie Bettinek. Őszintén szólva, ez egy nagyon nehéz kérdés, mert én a járvány előtt tanultam kint, mégse sikerült finn barátokat szereznem. Azt hiszem, ők tökéletesen megvannak a saját kis életükben, visszahúzódóak, és nagyon nehezen nyílnak meg. Sokan nem szeretnének valakit csak azért megismerni, hogy egy fél év után kilépjen az életükből. 

Viszont attól, hogy finnekkel nem kötsz életre szóló barátságokat, Finnország tud olyan élményeket nyújtani, amit nagyon kevés más helyen tapasztalhatsz meg. Az általános intorvertáltságuk ellenére különösen barátságosak és segítőkészek. Nem fognak veled az időjárásról cseverészni, viszont az első héten, amikor látványosan elkeveredtem az ugyanolyan vöröstéglás házak között, önszántából jött oda egy hölgy útba igazítani. Arról nem is beszélve, hogy a lakosság jelentős része tökéletes angolt beszél, így bármikor tudnak segíteni a külföldieknek.

Porvoo faházai, Készítette: Klisóczki Fanni

Betti ebből eredően negatív kultúr sokkot élt meg, mert a csoportmunkák során nem nagyon szólalnak meg a finn hallgatók. Képesek perceken át csendben ülni, és várni, hogy valaki udvariasan a kezébe vegye az irányítást. Emellett online prezentációk során sem kapcsolnak kamerát, ami számunkra elképzelhetetlen helyzet. Én is hasonló élményekkel tértem haza korábban: míg itthon a diák felolvasását és a lesütött szemmel prezentálást sokan maguk mögött hagyják a gimnáziumban, addig náluk ez a felnőtt valóság. Természetesen tisztelet a kivételnek, én találkozhattam nagyon nyitott és talpraesett finn hallgatókkal is, viszont kiemelendő, hogy ők mindannyian voltak korábban Erasmus féléven, vagy éveket dolgoztak előtte külföldön - így talán a világ kinyílása a belső világukat is jobban megnyitotta.

A koronavírus árnyékában

Finnország lakossága nagyon szórványosan helyezkedik el, és a népsűrűség is viszonylag alacsony. Ezek a földrajzi sajátosságok tették lehetővé azt, hogy az országban ne tudjon tempósan terjedni a koronavírus. Régiónkénti lezárásokat alkalmaztak, így ha egy területen a fertőzöttek száma elérte a kritikus értéket, ott szigorúbb szabályozásokat vezettek be, ezáltal azonnal izolálva őket.

“A finnek kultúrájában nagyon benne van a szabálykövetés, olyan szinten, hogy még ha nincs is törvényben kimondva valami, de ők meg vannak kérve rá, hogy ezt légyszi tartsd be, vagy ez az ajánlás, akkor olyan 70-80%-ban az emberek önszántukból betartják”

- mondja Betti.

Így tartják például hónapok óta a maszkviselést, még úgy is, hogy nincs törvénybe iktatva. Illetve náluk a távolságtartás inkább alapvető komfortérzetet, mintsem törvényt szolgál. Ez a koronavírusos esetszámaikon is látható. 

Ami felejthetetlenné teszi ezeket a hónapokat

Amíg kint tanultam, bejártuk a Baltikumot, az északi országok egy részét, és még Oroszországba is volt lehetőségünk ellátogatni. Finnországon belül csak néhány fontosabb várost látogattunk meg, inkább a környező múzeumokban és könyvtárakban nézelődtünk. Szabadidőnket a szaunázás és a rengeteg tábortüzes sütögetést töltötte ki, amelyet a világjárvány sem tudott eltörölni. Ha egy dolgot megbántam, hogy nem csináltam elégszer a kint töltött hónapok során, az a természetjárás. A mai napig visszasírom a hatalmas fák közelségét, és bánom, hogy nem csodáltam meg többször a kikötőben lemenő nap fényét a jégen.

Jeges kikötő Finnországban, Készítette: Zsatku Betti

Bettiéknek erre, még ha akaratuk ellenére is, de sokkal több lehetőségük volt. Reggeli jóga a jeges mólón? Igluépítés a barátokkal? Mindent kipipálhatnak. Ők a korlátozások miatt kizárólag az ország területén belül utazgattak, saját szervezésben, a régiós szabályozásokat figyelemmel követve. A nagyobb városok kimaradtak, ők ezt érezték felelősségteljes döntésnek, de természetesen voltak, akik ezt is be merték vállalni.

Hómobil vezetés Lappföldön, Készítette: Zsatku Betti

“Lappföldre egy páran elmentünk, bevállaltuk, az még meg volt engedve. Viszont mi voltunk az utolsó ilyen szervezett utazás”

- mondta Betti.

Lappföldön egyébként mindkettőnknek lehetőségünk volt husky szánt vezetni, hómobilozni, találkozni a Mikulással és rengeteg rénszarvassal. Emellett lehetett síelni, valamint éjszakai hócipős túrára menni. És ami a legfontosabb, mindketten megcsodálhattuk az északi fényt, ami egy ténylegesen fantasztikus és felejthetetlen élmény. Hasonlóképp, mint a nem is annyira ritka -30°C.

Husky szán Lappföldön, Készítette: Klisóczki Fanni

Betti szerint sokkal kevesebb lehetőségük volt utazás és bulizás terén, mint a “békeidőkben” érkező hallgatóknak. Viszont az abszolút az ember vérmérsékletétől függ, hogy ebből mit tud és mit akar kihozni. Nekem van összehasonlítási alapom, ami megerősíti, hogy az Erasmus csak rajtad áll. Ha a féktelen bulizás hajt, akkor nem a korlátozásokkal teli hónapok lesznek számodra az ideálisak. 

Finnországban a tavaszi félév egyébként is különleges, hiszen ekkor van a Vappu, a finn majális, amire már hetekkel korábban elő-Vappu rendezvényekkel készülnek, hogy a májuk biztosan készen álljon a nagy napra. Ezután egy hatalmas piknikkel józanodnak a munkaszüneti napon Finnország összes napos parkjában. Nagyobb tömegek és kisebb távolságtartás jellemzik az utcákat, mint a Sziget fesztivál területén. Ami különleges, hogy ez másnaptól visszaáll a normális kerékvágásba, és a finnek ismét csendessé, visszahúzódóvá és rideggé válnak. Sajnálatos módon ez az ünnepség már két éve egyhuzamban elmaradt, így garantált, hogy a világjárvány után nagyobb és őrültebb lesz, mint valaha.

Diáktömeg még a villamosmegálló tetején is.

Jelentkezzek, vagy nem éri meg?

“Nekem életem egyik legmeghatározóbb élménye lesz, illetve már most is az az egész” - mondta Betti, kiegészítve azzal, hogy nyilván közrejátszik a véleményében a járványhelyzet enyhe szintje is. “Ha a szobámban kellett volna ülni öt hónapon keresztül, akkor nem érte volna meg, de így igen.”

Szeretett volna Erasmusra menni, hosszabb távon külföldön élni, megtapasztalni azt, hogy milyen amikor az ember teljesen magára van utalva. Emellett pedig fontosnak tartotta, hogy élesben is kipróbálhassa és csiszolhassa az üzleti angolját, ami a munkaerőpiacon mindenképpen hatalmas előnyt jelenthet majd.

“Sokkal többet kaptam, sokkal jobban megismertem magamat. Barátokat és nagyon-nagyon jó élményeket szereztem, úgyhogy nekem felülmúlta az elvárásaimat.”

Bár a jelentkezés rengeteg papírmunka, tele szűkös határidőkkel, ha az ember céltudatos, abszolút teljesíthető. Ebben mára hatalmas segítséget nyújt az Erasmus Guide, ami Betti szerint a leghasznosabb kiindulási pont a folyamat elején. Minden kérdés előtt érdemes átfutni, mert a legtöbb válasz megtalálható benne. Viszont jó ötlet idejében elkezdeni spórolni, mert bár Betti és én is Campus Mundival voltunk Finnországban, a költségeinket nem tudta teljes egészében fedezni, pedig igyekeztünk kis lábon élni.