Egy hosszú szezon lezárásaként várhatjuk szombaton a Bajnokok Ligája döntőjét, ahol két angol csapat, a Manchester City és a Chelsea csapnak össze a végső győzelemért. A koronavírus, a Szuperliga és a különböző, jövőt érintő futballreformok árnyékában talán ez lehet az utolsó klasszikus BL-döntők egyike. A fináléba ismét két olyan csapat került, akik az egész szezonban megmutatták, hogy megérdemlik a végső a győzelmet is.

2021. 05. 27. Írta: Gajdics Bálint, képek forrása: uefa.com

A nemzetközi klubfutball az idei, 2020–2021-es idényben sem hagyta cserben a szurkolókat. Egy hosszú, kimerítő és alkalmanként drámai meglepetéseket okozó szezonon vagyunk túl. A koronavírus árnyékában nézők nélkül, mégis hellyel-közzel a terveknek megfelelően zajlottak le idén az európai topbajnokságok. A nemzeti bajnokságok lezárása után, de az eltolt Európa-bajnokság előtt hátravan a cseresznye a torta tetejére. Kilencedik alkalommal csap össze két azonos nemzetű csapat a portói fináléban. A felállás tehát nem egyedi, mégis az angol bajnokság feszes menetrendjét figyelembe véve elismerésre méltó az, amit ez a két csapat összehozott ebben a szezonban. Míg az első BL-címére hajtó City néhány fordulóval ezelőtt újra bebiztosította a Premier League elsőséget, és emellé behúzta az angol Ligakupa-serleget is, addig a az egyszeres győztes Chelsea az FA-kupa döntőjében maradt alul. 

A több fronton megvívott meccsek nem jelentették a játékosok teljes kiégését, így mindkét csapat várhatóan a legerősebb kezdőjével állhat ki szombaton. A jelenkori labdarúgásban érzékelhető angol dominanciát az is jelzi, hogy két éve szintén két angol csapat, a Liverpool és a Tottenham gárdái játszottak a döntőben. Az Európa-liga idei kiírásában az elődöntőben szintén két angol csapat kapott helyet, a Manchester United pedig a döntőbe is bekerült.

Meglepetéscsapat vagy titkos favorit a Tuchellel felrázott Chelsea?

Néhány hónappal ezelőtt még nem sokan tettek volna nagyobb pénzösszeget arra, hogy ez a két angol csapat játssza majd a döntőt.

A Manchester City az előző szezonokban is esélyesként játszott, viszont a döntő kapujában rendre elbukott. A Chelsea a szezon első felében Frank Lampard irányítása alatt elég döcögősen játszott. Mióta Roman Abramovics 2003-ban átvette a csapat tulajdonosi feladatait, Lampard edzői teljesítménye volt a legrosszabb. 57 mérkőzésen vezette a kékeket 49%-os győzelmi mutatóval és a legrosszabb, 1,67 átlagos rúgott góllal. Majd januárban menesztették is az angol trénert. A helyére Thomas Tuchel került, aki a PSG csapatánál vált kegyvesztetté annak ellenére, hogy 2020-ban a párizsiak egészen a döntőig meneteltek a BL-ben. Tuchel érkezése eleinte ellenérzéseket keltett a szurkolókban, de a német edzőt rövid idő alatt megszerették Londonban. Tuchel az első hét meccsén veretlen maradt, és öt győzelem mellett két döntetlennel mutatkozott be a Stamford Bridge-en.

Tuchel felrázta a csapatot és olyan játékos, mint  Christian Pulisic nyilatkozataiból is kiderült, hogy jó hatással volt a csapatra a német érkezése.

A kékek védekezése nemzetközi szinten is a legjobbak közé emelkedett: a Chelsea ebben a naptári évben 33 meccsen mindössze 19 gólt kapott, ami meccsenkénti átlagban a legkevesebb Európában!

Az angol csapat a nyári átigazolási szezonban közel 200 millió euróból hiányposztra szerződtetett játékosokkal erősítette meg a keretét. A befektetés megtérülése először Tuchel alatt vált szabad szemmel is láthatóvá. A kapuból kirobbanthatatlan Mendy mellett Ben Chilwell, Kai Havertz és Hakim Ziyech is hozzák azt a pluszt, amiért szerződteték őket, ez viszont Timo Werner játékáról nem mondható el. A házi góllövőlistát jelenleg az olasz középpályás, Jorginho vezeti hét góllal (mindet tizenegyesből szerezte), míg Wernernek hat gól szerepel a neve mellett. Azt azért érdemes hozzátenni, hogy a helyezkedésével nincs probléma, nyolc gólpassza van eddig a szezonban, de a góllövő cipőjét még Lipcsében hagyta.

A Chelsea az E jelű csoportból veretlenül jutott tovább, négy győzelem és két döntetlen mellett érdemes kiemelni, hogy összesen tizennégy gólt rúgott a csoportkörben, és ez még a Lampard által fémjelzett csapat volt. 

A legjobb tizenhat között az időközben spanyol bajnok Atletico Madridot búcsúztatták, majd a Juventust kiejtő Porto ellen is 2–1-es összesítéssel jutottak tovább. Az elődöntőben egy újabb spanyol csapat, a Real Madrid volt az ellenfél. A királyi gárda ellen 3–1-es összesítéssel jutottak tovább, zuhogó esőben, de összeszedett, kreatív játékkal. A 3-4-3-as rendszerben játszó csapat két belső motorja Jorginho és Kanté biztosította a középpályát, míg elől a szélső védőkkel megtámogatott támadásokban Mason Mountnak járt a legnagyobb elismerés. A Mount–Havertz duó többször is nullára játszotta ki a Madrid hiányos védelmét, ezzel folyamatosan helyzeteket biztosított Wernernek. Az, hogy a kékek a visszavágón nem tudtak több gólt lőni, az a korábban pont a Chelsea-ben játszó Courtois-nak volt köszönhető. A londoni csapat magabiztos játékkal, a mérkőzést végig uralva jutott tovább a döntőbe.

Idén is túlgondolja Guardiola, vagy beérik a City-projekt?

A Manchester City az elmúlt években rendre az utolsó pillanatokban bukott el. Mióta Pep Guardiola a klubhoz érkezett, rengeteg változás történt a csapatnál. Tavaly nyáron rengeteg pénzt költöttek arra, hogy az angol bajnokságon kívül is ütőképes csapatuk legyen, az új igazolások közül egyértelműen Ruben Dias személye jelentette a legnagyobb változást a hátvédsorban. Az Ederson előtt felálló Dias–Stones duó könyörtelen volt az idei szezonban. Stones lényegesen feljavult az utóbbi időben, és ennek meg is lett az eredménye. A City a bajnokságban összesen 32 gólt kapott, ami a legkevesebb volt a ligában, míg a BL-ben a csoportkörben összesen egy gólt engedett az ellenfeleknek, és az egyenes kieséses szakaszban is összesen háromszor vették be Ederson kapuját.

A City idén csatárok nélkül, hamis kilencesekkel lett a Premier League bajnoka és nyerte meg az angol Ligakupát is. A házi góllövőlistát a középpályás Gündögan vezeti 13 találattal.

Agüero sérülése és Gabriel Jesus formahanyatlása késztette arra Guardiolát, hogy csatár nélkül játssza le a tavaszi mérkőzéseit. A spanyol úgy alakította át a csapatát, hogy az erős védelem előtt egy védekező szellemű középpályás játszott: ez általában Rodri volt, aki az egész szezonban élvezte az edző bizalmát. A maradék öt középpályás mind támadó szellemben lépett pályára, ezekre a posztokra pedig bőven tudott válogatni a Guardiola. A már említett Gündögan mellett a világklasszis De Bruyne, az egyre több lehetőséget kapó Foden, Sterling, Ferrán Torres, Mahrez, Bernardo Silva nyolcas rotálódott a mérkőzések során. 

A csapat Jolly Jokere az a Phil Foden, aki a szezon során az összes támadó pozícióban lehetőséget kapott, mégis a pálya bal széléről bemozogva okozta a legtöbb nehézséget az ellenfelek számára. A rendszer másik kulcsfigurája az a Joao Cancelo, aki szélső védő létére a pálya közepére mozogva, irányítóként tölt be kulcsfontosságú szerepet a City gépezetében.

A döntő egyik legfontosabb kérdése lesz, hogy Guardiola mennyire keveri meg a lapjait, és mennyire gondolja túl az ellenfél taktikáját. Ha a bevált, csatár nélküli játékot alkalmazza, a bombaerős védelemmel a hátuk mögött a lehetőség a saját kezükben lesz.

A taktikai szempontból ígéretesnek ígérkező döntőben két ismerős edző találkozik majd. Guardiola és Tuchel először a Bundesligában néztek farkasszemet egymással, ekkor Pep már egy befutott edző volt a Bayern München élén, míg Tuchel először a Mainz, majd a Dortmund edzőjeként próbált meg felnőni a feladathoz. A német bajnokságban ez nem nagyon sikerült, viszont mióta Tuchel átvette a Chelsea irányítását, azóta mindkét alkalommal le tudta győzni spanyol riválisát, egyszer a bajnokságban, egyszer pedig az FA-kupában. 

Az idei BL-döntő legfőbb kérdése az lesz, hogy melyik tréner tud jobban alkalmazkodni a másikhoz, és ha úgy hozza a helyzet, mennyire tudnak belenyúlni a meccsbe úgy, hogy az a végén sikeres legyen.