Az élmények és a tárgyak hajszolása végül tényleg a felhőtlen boldogságot eredményezi? Milyen módon változhatnak meg fogyasztási szokásaink egy olyan környezetben, ahol erre kondícionálnak bennünket? Messzelátó podcastünk legújabb részében a Corvinus professzorával, Dr. Zsolnai Lászlóval beszélgettünk a buddhista közgazdaságtan alapeszményeiről és a jövő etikai kereteiről.

2021. 07. 04. Írta: Tillinger Donát, borítókép: Silentpilot, Pixabay

Legtöbben ha meghalljuk a buddhista szót, általában egy meditáló szerzetesre, esetleg a vágyaktól mentes nirvana állapotra gondolunk. Dr. Zsolnai László szerint viszont a buddhizmust nemcsak mint vallást, hanem mint világszemléletet is felfoghatjuk, sőt ez a gondolkodásmód  segítségünkre lehet egy fenntarthatóbb és igazságosabb gazdasági és társadalmi környezet megalkotásában is.

“Steve Jobs, a 20. század egyik leginnovatívabb vállalkozója zen buddhista volt, aki buddhista meggyőződését és értékeit többek között a termékfejlesztésbe is beemelte, ami kulcsszerepet játszott a cég sikerében”  - mondja  Dr. Zsolnai László, aki szerint a buddhista alapeszmények közül a vágyaink hátrahagyása a legnehezebb.

Etikus munkahelyek és társadalom a jövőben

A buddhista közgazdaságtan alapeszményei között megjelenik mások nagylelkű segítése, ami fontos eleme a munkáltató és a munkavállaló viszonyának is.

Az adásban szó esik a nagyvállalatok etikai szerepvállalásáról, ahol “könnyen fulladhat formalizáltságba a dolgozói bánásmód audit szerű számonkérése”, ezért a kutató szerint az Akerlof-féle “munkáltató és munkavállaló közti ajándék-csere” fejlődésére kell hagyatkoznunk.

A professzor szerint egyáltalán nem biztos, hogy a nagyvállalatok fennmaradnak jelenlegi formájukban a társadalom jelentős alakító szereplőiként:

Én nem a nagyvállalatok átalakulásában bízom. Abban bízom, hogy ki fognak alakulni kisebb léptékű, más üzleti modellekben működő vállalati és nem vállalati szervezetegyüttesek. Ezek képesek lesznek visszavenni rengeteg feladatot, amelyeket jelenleg a multik látnak el. A diverzitáson alapuló sok kisebb szereplő együttműködése lehet a gazdasági rendszereink következő állomása, ezt evolúciós modellekkel jelzik előre a biológusok és az ökológiai közgazdászok.

Nem kellene állandóan a boldogságot keresnünk

“A 21. század legfontosabb projektje az önérdek doktrína aláásása” - Dr. Zsolnai László személyes ismeretsége nyomán idézi a híres James March szociológus professzort, aki tudományos meggyőződésében a következő fejlődéstörténeti lépésnek az egyének nagyobb közösségi szerepvállalását látja. Dr. Zsolnai László  szerint “ez nem azt jelenti, hogy az önérdek nem fontos, hanem hogy számos más fontos dolog van, amit be kell integrálni.” Olyan kérdések, mint a globális felmelegedés és az ezt okozó mértéktelen fogyasztás, illetve növekedés megkövetelik mindenkitől a közösségi szerepvállalást, és egyfajta evolúciós lépcsőként alkotnak feladatot a társadalmunknak. “Ebben az evolúciós fejlődésben kulcsszerepet játszanak az egyének és a vállalkozók is: az előrelépés nem fog magától megtörténni, újító egyéniségekre van szükség."

Az egyén túlzott önérdekkövetéséhez szorosan kapcsolódik a nyugati ember boldogság-hajszolása is. A kutató szerint ez kontraproduktív: 

A boldogságot célként kitűzni buta dolog, mert olyan, mint az elalvás: minél jobban hajszoljuk, annál távolabb kerülünk a kívánt céltól. A boldogságot elérni csak indirekt módon lehet, egyfajta melléktermékként.

Ennek megfelelően az anyagi javak és a testi tapasztalatok túlzott hajszolása nem hozhatja el az igazi boldogságot. Épp ellenkezőleg: a csalódások messze sodorhatnak bennünket a kiegyensúlyozottságtól, aminek szerves részei a nehézségek és a leküzdésük is.

Hogyan lett Izland és Új-Zéland számára a GDP helyett a bhutáni eredetű nemzeti jól-létet fókuszba helyező index mérvadó? Milyen tényezői vannak a jólétnek a vagyon mellett? Hogyan termelnek évi 10 ezer dollárt az apró énekesmadarak? A Messzelátó podcast legújabb részéből kiderül.