A katalán főváros alig több, mint kétórás repülőútra található Budapesttől, átlépve kapuját mégis úgy érezhetjük, hogy egy teljesen más világba csöppentünk.
2021. 08. 22. Írta és fotózta: Tepfenhart Beatrix
A reptérről kilépve szinte azonnal pálmafák övezte utcácskák kerülnek a látóterünkbe és megcsap az a jellegzetes ,,mediterrán illat’’, amit én annyira szeretek, és amit a pandémia miatt nem volt alkalmam megtapasztalni majdnem két teljes évig. Barcelona, ahogy sokunknak, nekem is régóta álom úticél volt és megfogadtam, hogy amint utazni lehet majd, ide megyek először. Barcelona az a város, ahol egyszerre élvezhetem a nagyvárosi nyüzsgést, a kiemelkedő építészetet és a tengerpart közelségét.
Egy meleg, júliusi napon érkeztünk a spanyol nagyvárosba, ahol legelőször az előre lefoglalt szállásunkra mentünk, ezt követően pedig a Güell Park felé vettük az irányt. A 17 hektáros területet a világ egyik legszebb parkjaként tartják számon. A park a forgalmas belvárostól alig 10 perc tömegközlekedéssel érhető el, mégis egy teljesen más hangulatú, Gràcia nevet viselő városrészbe érkezünk, ahol a nyugalom, a csendes bolyongás, a külső környezet csodálata jellemző. A Güell Park Antoni Gaudí tervei alapján épült, és a mozaikdíszítésnek, különböző színek és formák ötvözésének köszönhetően igazi meseszerű világba repít el, ahol mézeskalácsból vannak a házak és amelyet a kétszáz készített kép egyike sem tükröz kellően.
Barcelona a varázslatos Gaudí-építészet mellett megőrizte a nyüzsgő nagyvárosi oldalát is. A katalán főváros leghíresebb sétálóutcáján, a La Rambla-n már semmit sem lehetett érezni a koronavírus okozta utazási nehézségekből. A sugárutat, amely a Placa de Catalunya-t köti össze a kikötővel, ellepték a szuvenírt vásárló turisták, az utcazenészek vagy épp a környéken dolgozó helyiek.
Önmagában a korzón végigsétálni nem kiemelkedő élmény szerintem, azonban a La Rambla-ról nyílik Barcelona legismertebb és legfontosabb vásárcsarnoka, a La Bouqeria. Itt is hatalmas tömeg van a nap minden szakában, azonban érdemes betérni meglesni és megkóstolni néhány helyi ínyencséget. Rengeteg tengeri herkenytű, egzotikus gyümölcs, különböző ízű fagyi vagy épp jégkrém található a kínálatban - aki szereti a citrusos ízeket, a Mojito ízt külön ajánlanám figyelmébe. Az eladók kivétel nélkül nyitottak és kedvesek, sok mindent lehetőség nyílik megkóstolni akár ingyen is. Az bizonyult a legnehezebbnek, hogy a kóstolás után ne vásároljunk mindenből.
A szieszta a spanyol életvitel egyik leghíresebb aspektusa, a délutáni holt időszakot nevezik így. Barcelonában számos étterem, kávézó, kisbolt, kioszk zárja be kapuit nagyjából délután 2 és 6 között. A hagyomány nagyon régre nyúlik vissza; eredetileg a mezőgazdászok így védekeztek a nap legmelegebb időszaka ellen, azonban később más munkakörökre is kiterjedt a szieszta. Közrejátszik az is, hogy a spanyolok imádják a hosszú ebédeket. A hétköznapokban az anya főz egy nagy adag, akár többfogásos ebédet, amelyet az egész család együtt fogyaszt el, laza beszélgetés és némi alkohol mellett. Felfogásuk az, hogy egy ilyen alkalom után sokkal nyugodtabban és nagyobb produktivitással térnek vissza a délutáni munkához.
Azért, hogy a sziesztaidőszak számunkra ne csak egy holtpont legyen, két napon is ekkorra időzítettük a híres látványosságok megtekintését. Egyik délutánunkat a Sagrada Família-ban töltöttük el, míg másnap ugyanebben az időpontban a Casa Batlló volt a célpontunk. Mindkétszer előre, online vásároltunk jegyet, így viszonylag kedvezményes áron juthattunk hozzájuk, és a hosszú sorbanállást is elkerültük.
Az ikonikus római katolikus templom látogatása a hivatalos applikáción elérhető audioguide segítségével nagyjából 1,5 órásra húzódott. Ezalatt részletes leírást kaptunk a szobrokról, az épület színeinek jelentőségéről, és természetesen az építészről magáról is, aki életének utolsó éveit csak és kizárólag ennek az egy épületnek szentelte. A Sagrada Familia-ban úgy érzi a látogató, hogy mindennek jelentősége, magyarázata van, semmi sem véletlen. Az oszlopoktól kezdve a színes ablakfestészetig Gaudí mindent maximális tudatossággal kezelt és mindent a természet jegyeiben dolgozott ki. A templom legmagasabb oszlopa 137,5 méter magas, amely szám legalább annyira tudatos, mint az Országház 96 méter magas kupolája, amely a Honfoglalás évét szimbolizálja. Gaudí azért ragaszkodott e bűvös számhoz, mert a közelben fekvő Montjuic-hegy 138 m, és hitvallása volt, hogy az ember, és bármi, amit az ember alkotott, nem hatalmasodhat a természet fölé.
Lenyűgöző volt látni belülről is az egyszerre szecessziós - neogótikus - modernista mesterművet. Az i-re a pontot már csak a tornyok és az onnan nyíló csodás panoráma tehette volna fel, azonban a Covid-szituációból kifolyólag ezek jelenleg nem látogathatóak.
A Casa Batlló szintén Gaudí építészetének egy kiemelkedő ékköve, és egyben az én személyes kedvencem is. A nem csak kívülről lehengerlő épület 2005 óta már az UNESCO Világörökség részét képezi és egy középosztálybeli család részére készült 1904-ben. A teljes épület bejárható, mitöbb, 10D-s kiállítás is működik benne, melynek célja, hogy elrepítsen minket a katalán építész elméjébe (What’s in Gaudí’s mind?). A belépő borsos árának (majdnem 11000 forint diákkedvezménnyel) ellenére ez az interaktív látogatás szerintem minden centet megért. A részletes, de mégis érdekfeszítő körbevezetés, a kilátás az épület tetejéről, az ovális ablakok, a formabontó elemek és színek és természetesen az utazás Gaudí elméjébe együttesen egy olyan turistaélményt adtak, amelyet nem tapasztalhat meg minden nap az ember.
Barcelonai négy napunk azért (is) volt annyira tartalmas, mert a már említett, mindenki által kedvelt és ismert látványosságok mellett számos más lehetőség és érdekesség is van a városban. Ezek közül kiemelném a Palau de la Música Catalana-t, vagyis a Katalán Zene Palotáját. A koncerttermet 1908-ban adták át és ma is a katalán kulturális élet egyik fő helyszíne. 1909-ben Barcelona Legszebb Épülete díjat nyert el, ami a gazdag díszítésnek, a dinamikus formáknak és a racionalitásnak (az egyetlen olyan koncertterem Európában, amelyet napközben teljes egészében csak a természetes fény világít be) tudható be. Ahogy a katalán modernizmusra általában jellemző, úgy itt is megjelennek a természet elemei – a boltozatot és a tartóoszlopokat több száz virág és más növény díszíti.
Szintén kevésbé tipikus turistalátványosság az Estadí Olimpic de Montjuic, vagyis Barcelona Olimpiai Parkja, ami az 1992-es Olimpiai Játékok helyszíneként szolgált. A több, mint hatvanezer férőhelyes stadion Spanyolország 5. legnagyobb létesítménye és ingyen körbejárható, illetve közvetlen szomszédságában sportmúzeum is található.
Barcelonának szerintem megvan az az ereje, hogy csak egy eldugott kis utcában sétálva is magába szippantja az embert. Kétségkívül az utazás hiányának is betudható, de a rengeteg park, zöldterület, a pálmafás utak, a katalán emberek és természetesen a spanyol gasztronómia (a Churros és az Empanadas – mondanom sem kell – kihagyhatatlan) percek alatt magával ragadott.
