Korrupció, szegénység és elszigeteltség jellemzi, pedig a természeti és a gazdasági erőforrásai meglennének egy stabilabb és gazdagabb jövő biztosítására. Dr. Forman Balázs, a Corvinus Egyetem docense a soknemzetiségű Nigériáról adott elő az idei Kutatók Éjszakáján.

2021. 10. 08. Írta: Belayane Najoua, borítókép: Pixabay

“Nigéria egy 36 tagköztársaságot közre fogó szövetségi állam. A mostani összetétel 1999-ben jött létre, amikor vége lett a három évig tartó katonai uralomnak” - mondta Dr. Forman Balázs, a Corvinus Egyetem docense a Kutatók Éjszakáján tartott előadásában. 

Nigéria történelme pont olyan összetett, mint a népessége. Az államformát tekintve volt szultánság, feudális hatalom, protektorátus és gyarmat is. A 20. század elején az egyik legfontosabb angol gyarmat lett kimeríthetetlennek tűnő természeti forrásainak és könnyen irányítható lakosságának köszönhetően.

“Olyan terület volt, ahol könnyen lehetett alkalmazni az “oszd meg, és uralkodj” elvet, hiszen vallásilag,  etnikailag és társadalmilag is nagyon diverzifikált volt, és a mai napig az” - mondta Dr. Forman Balázs. A legutóbbi nemzetközi index szerint Nigéria 14. a világ „failed state” listáján. Magyarul ezt leginkább kudarcállamnak vagy nem működő államnak lehetne fordítani: afrikai mércével is súlyos problémát jelent a bűnözés, az erősödő polgárháború, a tömeges mélyszegénység és a korrupció.

2015 óta Muhammadu Buhari az elnök, aki minden erejével próbálja összetartani a gyarmati időkben, a britek által mesterségesen összerakott soknemzetiségű, felerészben muszlim, felerészben keresztény országot, ugyanakkor az országban még így is rendkívül kényes hatalmi, politikai, gazdasági és társadalmi egyensúly van, ami egyik percről a másikra felborulhat.

Bár Nigéria a világ egyik legnagyobb olajkitermelője, a természeti gazdagságból kevés jut el a helyi emberekhez, ezért folyamatosak a felkelések. A legutóbbi 2021 januárjában történt, amikor Nigéria délkeleti részén a nigériai hadsereg megtámadta a Biafra Őshonos Emberei szervezet biztonsági hálózatát. Biafra 1967-1970 között egy szakadár állam volt, ami Nigériából vált ki, de a három évig tartó harc után végül megadta magát. A két terület közötti ellenállás a mai napig fennáll - a háborús állapot, a bizonytalanság, az élelmezési és egészségügyi problémák szinte ugyanolyan mértékűek, mint 1970-ben.

Merre tovább Nigéria?

Kép: Pixabay

Az egyik legfontosabb probléma Nigériában a szegénység, ami leginkább a társadalmi egyenlőtlenségekből fakad. A lakosság nagy része alig részesedik a gazdasági növekedésből, és habár az élelmiszerhez való hozzájutás feltételei javultak az elmúlt húsz évben, az alultápláltság még mindig egy súlyos probléma az országban. A legfontosabb intézkedéseket és lehetőségeket Neszmélyi György Iván foglalta össze egy korábbi tanulmányában. A szerző szerint mindenképpen arra lenne szükség, hogy az ország főként kőolaj eladásából származó exportbevételeit a kormány észszerűbben és igazságosabban ossza szét a régiók között. 

A politikai és vallási alapú társadalmi feszültségek is komoly problémát jelentenek szerinte, melyekre nagy hatással van a szegénység is, hiszen a kettő egymást erősíti: minél szegényebb egy ország, minél nehezebb az emberek élete, annál több feszültség halmozódik fel a társadalomban. A lakosság életkörülményeinek javítása, új munkahelyek teremtése gátat vethet annak, hogy a mintegy 80-90 milliós, alapvetően békés helyi muzulmán lakosság nagyobb része radikalizálódjon, hiszen a szélsőséges ideológiák a leghátrányosabb helyzetű régiókban és a legszegényebb társadalmi körökben terjednek leginkább. 

A harmadik kiemelendő cél pedig a korrupció felszámolása és a politikai átláthatóság. Habár az ország politikai múltját tekintve a korrupció teljes felszámolása aligha reális rövid időn belül, ebben a tekintetben Buhari elnököt egy nagyon jó és egyben bátor kezdeményezőnek tartják a szakértők.

Európai szemmel

Nigéria óriási, elsősorban gazdasági lehetőségeket jelenthet Európa számára a jövőben, ugyanakkor a gyarmati időkhöz hasonlóan  - csak más eszközökkel - ma is nagy versenyfutás folyik Afrika természeti erőforrásaiért. “Ebben a versenyfutásban nem Európa az egyetlen, hiszen sorra vetik meg a lábukat a kínai, délkelet-ázsiai és dél-amerikai cégek is” - olvashatjuk Neszmályi György Iván tanulmányában. Ráadásul míg Kína a fejlesztésekért cserében nem támaszt emberjogi és a demokratikus fejlődés előmozdításával kapcsolatos előfeltételeket, addig az európai államok nagy része politikai feltételekhez köti a fejlesztési forrásokat. 

Európai szemmel az is nehezen érthető, hogy a külföldi turizmus miért jár gyerekcipőben Nigériában. Hiszen számos olyan természeti és kulturális értéke van, melyre nemcsak Európában, hanem globálisan is lenne kereslet. Neszmélyi tanulmányában azt mondja, hogy itt arról van szó, hogy Nigéria sérelmezi, hogy állampolgárainak nagy része nem, vagy csak igen nehezen kap beutazó vízumot európai, vagy más tengerentúli országokba. 

A hatóságok egyfajta „viszonosságot” próbálnak alkalmazni, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy míg a nigériak, ha nem is véglegesen, de hosszabb időre vándorolnának be az európai országokba, addig a turisztikai céllal beutazó külföldiek csupán az utazás 

idejére. Ráadásul, ha jobban belegondolunk, akkor Nigériának sem lehet érdeke, hogy a lakossága, így a potenciális munkaereje kivándoroljon, hiszen az tovább gyengítené a gazdaságot. 

“Nigériának és a többi afrikai államnak a saját országaikon belül kellene minden embernek méltó és tisztességes életkörülményeket teremteni. A mi feladatunk pedig az, hogy a lehetőségekhez mérten segítsük őket, hiszen egy kiegyensúlyozott és stabil Afrika kevesebb migrációt és sokkal több együttműködési lehetőséget jelent. “ - olvashatjuk Neszmályi György Iván tanulmányában.