Hogyan élték meg a hallhatók az izolációt az online oktatás alatt? Hogyan alakulhat ki a magányérzet? Hogyan kapcsolódik az izoláció és a magányérzet, és hogyan lehet kilábalni belőlük, ha fölénk kerekednek? Palkovits Nórát, a Corvinus Hallgatói Támogatás pszichológusát kérdeztük.

2021.12.07. írta: Kalánová Barbara / Borítókép: Unsplash / Kép: Csobay Bence

Így hatott ránk a járvány miatti bezártság

„Az izolációval járó távolságtartás a járvány kapcsán sokunkat megtalált, ami a világjárvány elleni védekezésben elméletileg egy helyes viselkedés, de közben nagyon megterheli az emberi pszichét. A karanténhelyzet is egy olyan izolált állapotot jelent, ami megnövekedett szorongással járhat. Ha ez a szorongás hosszabb ideig tart, az állandó stresszreakció kifárasztja és megterheli a szervezetet mentálisan és fizikailag is” – mondja Palkovits Nóra.

Az online oktatás alatt sokan keresték fel a Hallgatói Támogatás szakembereit a motiváció hiánya és a bezártság érzése miatt. „Meglepődtünk, mennyire megnövekedett a jelenléti oktatás kezdetével azon hallgatók száma, akiknek pszichológiai tanácsadásra van szükségük.” Ez a szakember szerint betudható annak, hogy az online oktatás, a Covid-19 megbetegedések és a bezártság megterhelő időszaka rengeteg nyomot hagyott. „A szorongás, levertség, alvási és étkezési problémák, szerhasználat a megterhelő időszakot  követően és egy vélhető újabb előtt felerősödhetnek” – magyarázza a pszichológus.

A szociális izoláció egy destruktív állapot az ember mint társas lény számára, aki nagyon sok funkcióját azzal tudja megélni, hogy csoportban, kapcsolatban, baráti vagy párkapcsolatban van. „Optimális esetben a távolságtartás nem kell, hogy alapvető legyen. A karantén miatt ez az egyébként nem optimális állapot volt az ajánlott, a helyes, amivel védekezni tudunk a vírus ellen, és ezért olyan helyzetben találtuk magunkat, hogy egy megterhelő állapot vált adaptívvá” – mondja Nóra.

Ebben az elhúzódó tehetetlen terheltségben jelentkezhet a motivációhiány, hiszen a hallgatóknak nincsenek meg azok a körülmények, amik segítenek abban, hogy aktívan, erőforrásokat jól, megszokott módon aktivizálva küzdjenek meg a feladataikkal. Például az online oktatás sok természetesen alakuló szociális folyamatot megnehezített. A hallgatók alig kaptak személyes visszajelzéseket társaiktól, ezért elbizonytalanodtak magukban, tanulmányaikban és karriertervükben a szakember szerint. “Mindenkinek lett valamilyen új és nem kívánt szokása, például a hallgatók most sokkal többet kattognak egy vizsgán, mint valaha” – mondja a pszichológus.

Nem csak a járvány okozhat izoláltságot

„Vannak olyan esetek – és mindig lesznek is – a járványhelyzettől függetlenül, hogy másoktól elszigetelten  él valaki” – hangsúlyozza Nóra. Akkor is kerülhet izolált állapotba a pszichológus szerint egy egyetemista hallgató, ha egyébként látszólag minden adott lenne a kapcsolódáshoz. Sokakra jellemző például, hogy nehezen szólalnak meg mások előtt, vagy nehezebben találják fel magukat társas közegben. 

Figyelem, ez nem azt jelenti, hogy nincs igénye rá az adott személynek. „Az introvertált személyiséggel rendelkező embereknek is van szükségük kapcsolódásra, ugyanúgy megérzik a kapcsolódás hiányát” – meséli Nóra.  

A magányérzet mindenkinél felmerülhet, függetlenül attól, hogy egyedül vagy társakkal van-e, és introvertált vagy extravertált a személyisége.

Kép helye:

„Jelenleg azt látjuk, hogy a hallgatók egyéni bejelentkezésében gyakran kerül elő kiváltó okként a magány érzete annak ellenére is, hogy a jelenléti oktatás lehetőséget teremt a kortárs kapcsolatok megélésére. A főleg párkapcsolati jelenségként idézett társas magány most mintha az egyetemi csoportokhoz való kapcsolódásban jelentkezne.” A társas magány egy kapcsolatban megélt hiányállapotot, felületes kapcsolódást jelent, amit az érzelmi támogatás, érzelmi odafordulás, stabilitás és/vagy intimitás érzés megélésének hiánya jellemezhet a pszichológus szerint. 

„A magányérzet kiváltó oka lehet az izoláció, hiszen ebben a korosztályban a szociális referenciák – például az, hogy hogyan boldogulnak az iskolakezdéssel más hallgatók, ki hogyan küzd meg egy vizsgával, vagy akár csak milyen ruhát vesz fel egy találkozóra – fontos dolgok a fiatal felnőttkori identitás alakulásában” – folytatja Nóra. Az egyedüllét és a  magány egymáshoz közel álló fogalmak, abban hasonlítanak egymásra, hogy mindkettőnél egyedül marad valaki, de amíg az egyedüllétet lehet pozitívan megélni, az egyedüllétre lehet vágyni is, addig a magány egy teljesen negatív fogalom, ami hosszú távon kedvezőtlenül hat az egyén mentális és fizikai állapotára. 

Merre vezet a kiút?

Lehetséges a kilábalás a kapcsolati izolációból, a fokozott magányérzet állapotából ugyanakkor gyakran hosszabb folyamat, mert általában egy alacsony fizikai és pszichikai energiaszintről indul az egyén ilyenkor. „Az izoláció szólhat az erőgyűjtésről, a megpihenésről is például egy betegség vagy fájdalmas veszteség kapcsán. Először el kell fogadni, hogy valószínűleg ez most egy nehéz időszak, és elkezdeni az erőforrásokat feltárni. Megnézni, hogy kik a hozzám legközelebb álló emberek, akikkel gyorsan és hatékonyan fel tudom venni a kapcsolatot, mik azok az adaptív dolgok, amiket én általában örömforrásként szoktam megélni, azokból egy kicsit többet beengedni, szükséges kialakítani rutinokat” – mondja Nóra.

A Hallgatói Támogatás múlt évben készített mentálhigiénés felmérésében az látszott, hogy jobban küzdöttek meg a nehéz helyzettel azok, akik a karanténidőszak alatt nem voltak egyedül. Emögött sok tényező állhat, ami azonban kiemelendő, hogy a társas támogatás megélése biztosan segíti a koronavírus okozta járványhelyzettel való megküzdést. “A társas támogatás szükségszerű eleme a jóllétünkek” – hangsúlyozza Nóra. Saját megerősítésünkben a külső kapcsolatok is segíthetnek.

„A társas támogatásra való igényünket és figyelmünket ugyanúgy mozgósítanunk kell, mint bármely más megküzdési módunkat. Ahogy testmozgásnál is fel kell húznunk a cipőt és felállni a futópadra, ugyanúgy a társakhoz való kapcsolódásban is szükséges kezdeményezni a kapcsolódást, felemelni a telefont és ráírni a másikra, azaz aktív odafordulással lenni egymás felé” – hívja fel a figyelmet a társas támogatás fontosságára a szakember.

A társas támogatás nem csak a szerelmi partnertől érkezhet. A biztonságos, megtartó, támogató jelenlétét megélhetjük egy családtagunknak, barátunknak, kollégánknak, szaktársunknak vagy jó ismerősünknek köszönhetően.

“Kapcsolatfelvétellel, kapcsolódásokkal el tudunk kezdeni megerősödni” – mondja a szakember. A társas támogatás csökkenti a stresszfaktorok hatását és egészségesebb megküzdési mechanizmusokat alakít ki. Azok a hallgatók, akiknek szélesebb a támogatói köre, többször képesek pozitívan hozzáállni a felmerült problémákhoz, és könnyebben feledkeznek meg a mindennapi nehézségekkel együtt járó negatív érzelmeikről is.

Nóra szerint ugyanakkor teljesen normális dolog, hogy nehéz számunkra ez az időszak, hogy ismét távolságot kell tartanunk, mikor épp kapcsolódni lenne fontos. Tartunk a jövőtől, mert nem tudni, mik lesznek a következő időszak főbb iránymutatásai. Az online platformok ma már remek lehetőséget biztosítanak a kapcsolódásra, érdemes kihasználni ezeknek a platformoknak az előnyeit. Az első pár lépés megtétele után ismét érezhetjük, hogy aktívak vagyunk, tartozunk valahová. 

Arra bátorítja a hallgatókat, hogy kezdjenek el beszélni egymással minden csatornán, ahol tudnak.

„Kezdeményezzenek és figyeljenek oda egymásra, vegyék észre, ha a másik nehezebben boldogul és támogassák egymást” – tanácsolja a pszichológus. 

„Mindenki vágyhat az egyedüllétre, de senkinek sem kell elviselni a magányt” – jelenti ki Nóra, s bátorít minden hallgatót, hogy ha szükségét érzi, kérjen segítséget, beszéljen a problémáiról. „A pszichológushoz járás nem egy ördögtől való dolog, és nem egy medikalizált állapotot jelent. Nem egy betegséghez kapcsolt, hanem egy emberi szükséglet: ránézek a problémáimra, és felmérem, milyen eszközeim és erőforrásaim vannak annak a megoldására” – mondja Nóra.