A 2021/22-es tanév őszi félévében a Nemzeti Filmintézet támogatásával útnak indult egyetemi filmklubunk, ahol régi magyar filmeket láthatunk és vitathatunk meg hallgatók és alumnik körében a Faculty Club-ban. A filmklub nem rejtett célja, hogy megismertesse a fiatalokkal a korábbi generációk mindennapjait, és ebben a folyton változó világban közös kapcsolódási pontot nyújtson számukra a náluk idősebb generációval.

Vendégszerző: Gárdi Réka Lorin; Borítókép: Corvinus Filmklub

Március 17-én az újdonsült Kossuth-díjas Ternovszky Béla rendező látogatott el a Corvinusra a Macskafogó című filmjének vetítésére, ahol nagy tömeg gyűlt össze. De honnan ez a hihetetlen vonzerő? Puskás Kornél, a Corvinus Művészeti Akadémia vezetője, Dr. Sipos Júlia, az egyetem kulturális munkatársa és nézőink kérdezték Ternovszky Bélát a 35 éves alkotás részleteiről.

Bár a Macskafogóból később kultuszfilm lett, a film megalkotásához szükséges tőke megszerzése komoly feladatnak bizonyult. A film alapötletét Nepp József számára a The Manhattan Transfer amerikai jazzbanda Four Brothers című darabja adta. A külföldi filmfesztiválokon látott filmek (Star Wars, Robotzsaru, Indiana Jones) nagy hatással voltak az alkotókra, és ezek hatása alatt készült el az a kezdetleges forgatókönyv, amelyet prezentáltak az akkori kultúrpolitika első embereinek. Szerencsére a filmet nem a tiltott kategóriába sorolták, azonban támogatásban nem részesült. Így került a film a tűrt kategóriába. Ternovszky-ék elkészíthették a filmet, pénzt azonban saját maguknak kellett rá keresniük.

Eleinte egy kanadai és egy német producer sietett az anyagi gondban küszködő alkotók segítségére. Ők azonban beleszóltak a film történetének alakulásába, így került a történetbe Safranek kislánya is, Cathy, azzal a céllal, hogy a gyerekközönség jobban élvezze a filmet.

Bár az alkotók eleinte nem örültek ennek a változtatásnak, Cathy karaktere később rendkívül fontosnak bizonyult az egerek macskákkal szembeni álláspontjának a megértésében.

Miután a történet kezdett körvonalazódni és az animációk egy része is készen volt, a filmet mégis támogatásra méltónak találták, így végül az anyagi akadály is elhárult a befejezés elől.

A Macskafogó a Pannónia Filmstúdió gondozásában készülhetett el. Fontos cél volt a filmstúdió számára, hogy ne egy kaptafára termeljék a filmeket. Így születhettek meg többek között Jankovics Marcell néprajzi ihletésű alkotásai, Kovásznai György festményfilmjei, vagy Dargay Attila „disneyánus” rajzfilmjei is.

A tradicionális animációkészítés történeteit hallva felvetődött, hogyan hat a ma készülő animációs filmekre a digitalizáció. A rendező szerint a Macskafogó készítése során minden egyes munkafolyamatnál pontosan értette, mi történik, sőt, akár egyedül is meg tudta volna rajzolni a teljes animációt. A Macskafogó 2-nél azonban már nem ez volt a helyzet. A folytatásban használt számítógépes animációk működését már nem látta át teljesen.

Számítógépes animációt ugyanakkor már az első részben is felhasználtak. A tengeralattjáró mozgásának meganimálásához egy Commodore 64 által alkotott kezdetleges 3D-s animáció nyújtott segítséget. Egy ehhez értő munkatárs írta meg a kódot, amelyben egy fekete ellipszoid teszi meg a majdnem 180°-os fordulatot. Erre azért volt szükség, mert az arányok, a perspektíva tartása szemmel egy ilyen nagy mozdulatnál és részletesen megrajzolt tengeralattjárónál embert próbáló feladat, könnyen szétcsúszhatott volna a tengeralattjáró mérete és mozgása. A programnak hála a hengerszerű test azonban teljesen természetes módon tudta megtenni a fordulatot. Miután elkészült a tengeralattjáró-ellipszoid, a rajzolók képkockánként kézzel rárajzolták a géppel alkotott testre a tengeralattjáró külsőségeit. Így született meg a tengeralattjáró ötvözve a hagyományos és digitális animációt.

Ternovszky azt is elárulta, hogy eredetileg egy slusszpoént is terveztek a film végére: Grabowski nem is egér, hanem mindvégig robot volt, sőt, még Tsino-san is egy robotegérlány lett volna.

A filmvégi csók helyett a két robot dugalj és kapcsolók segítségével fejezték volna ki egymás iránt érzett szerelmüket. Végül ezt az ötletet elvetették, a készítők szerint túl „Robotzsarus” lett volna így Grabowski karaktere, emellett elidegenítő hatása is lett volna. A nézők nem tudtak volna azonosulni Grabowski karakterével.

Elkerülhetetlen a film politikai töltetéről is beszélni, legyen szó a Safranek és Mr. Teufel által bemutatott, minden szinten megjelenő szervilisségről, az elnyomó hierarchiáról, avagy a globális politikát tekintve a kétpólusú világot jelképező macska-egér szembenállásról és a fegyverkezési versenyről. Ternovszky szavai azonban kiábrándítóan hatottak: kerek perec kijelentette, hogy szó sem volt az alkotók oldaláról politizálásról. „Akkor talán meg se csináltuk volna a filmet”, mondta, hogyha szándékosan szerettek volna politizálni. Később azonban helyesbített, és tisztázta, hogy az akkori korban élő összes embernek a mindennapja, élete, legyen idős vagy fiatal, át volt itatva a politikával. Így akarva-akaratlanul is beleszőttek egy politikai szálat a filmbe.

A filmbéli politikát illetően pedig egy humoros, személyes történetet is megismerhettek a résztvevők. Az egyik néző elmesélte, hogy évek óta tartó civakodásuk tárgya a Macskafogó gépezet, és Cathy, a kis macskalány. A film végén nem derül ki ugyanis, hogy Cathy-t felfalja és átalakítja a gépezet, vagy őt egérbarát jelleme miatt megkíméli az agymosástól. Ha felfalja, akkor az egerek a teljes macskanemzetet kiáltják ki bűnösnek. Ez azonban nem így történt,

„Cathy-t nem falta volna föl a gépezet”

– hallatszódott a gyors és egyértelmű válasz. Azaz megnyugodhatunk, az egerek csupán az egereket támadó macskákat célozták fegyverükkel, a teljes macskatársadalmat bűnösnek kikiáltó és elítélő mozgalomról szó sincs.

Fontos megemlíteni a szinkronszínészek csodálatos játékát. Megtudhattuk, hogy Ternovszky nem szinkronszínészeket keresett, hanem színészeket – kérte, hogy ne játsszák meg magukat, ne beszéljenek torz, vékony hangon, hanem magukat adják. Így születtek meg például a négy patkány lenyűgöző civakodásai, rengeteg bennük az improvizált rész. Az alkotók zenei betétekkel sem szerették volna telepakolni a filmet. Lusta Dick bossa nova előadásával és a Négy Gengszter Dalával megtalálták az egyensúlyt, épp úgy hangban, mint a poénok szintjén is. A gyermekeknek szólnak a vicces csetepaték, míg a felnőtt közönségnek szól a kiszólás, hogy Grabowksi „Thoreau-t olvas és nyers koszton él”, illetve Cincinnatus karaktere is. A film így már gyermekként magával tud ragadni, és ahogy a generációk nőnek fel, a film újabb és újabb oldalát és utalásait érti meg a néző.

Talán ennél a filmnél egy más film sem tudja jobban képviselni az egyetemi filmklub célját. A szórakoztató filmélmény után pezsgő beszélgetésben, esetleg vitában vehetünk részt, és ami a legfontosabb, megismerhetjük az előttünk élő generációk világát.