A Corvinus doktorandusza, Till Anilla 72 nap alatt járta körbe Európa leghosszabb egybefüggő túraútvonalát, a Magyarországon található Kékkört. Élményeit, fizikai és szellemi megpróbáltatásait Mándi Ferenc, a Corvinus egykori hallgatója, dokumentumfilmben örökítette meg, és arról is beszámolt, hogy milyen kihívásokkal találkoztak a magyar filmgyártásban.

Írta: Weiner Viola Eszter

Borítókép: Till Anilla

A hosszú távú túrázás egyre népszerűbbé válik a fiatalabbak körében is, hiszen olyan élményeket rejt, amelyeken keresztül felfedezhetjük a természet kincseit, és kicsit lecsendesedve, csak magunkra és a környezetre koncentrálva mélyre hatolhatunk a lélek legrejtettebb zugaiba. Ezek a hosszabb expedíciók, melyek hetekig, hónapokig is elnyúlhatnak, nemcsak a fizikai állóképességet teszik próbára, hanem egyúttal az emberi kitartás és a szellemi elszántság kihívásai is. A magány, az elszigeteltség és az ismeretlen területek felfedezése mind-mind olyan élmények, amelyek mélyebb rétegeket mozgatnak meg az egyénben.

Taxner Tünde doktorandusz a Corvinus Alumni szervezésében beszélgetett Till Anillával és Mándi Ferenccel, aki Anilla 72 nap alatt teljesített 2550 km-es Országos Kékkör-kalandját filmezte le idén nyáron. Mindketten ugyanazon az évfolyamon végezték el a Corvinus kommunikáció- és médiatudomány mesterszakát, barátságuk azóta is tart. Anilla az akadémiai pályán folytatta tanulmányait, ahol fő kutatási területe a fenntarthatósági kommunikáció: azt vizsgálja, hogyan közelíthető meg a klímaváltozás kérdése, és hogyan érhetünk el valós változást az emberek hozzáállásában és viselkedésében, ha a félelemkeltés helyett pozitív kommunikációt alkalmazunk.

„Egyre több kutatás bizonyítja, hogy minél jobban kapcsolódsz a környezethez, annál inkább tudsz változtatni a viselkedéseden, annak érdekében, hogy megvédd azt. Tulajdonképpen ez a nagy egyenlet. Ha jobban kapcsolódsz, többet tudsz változtatni. Hogyan lehet kapcsolódni a természethez? Úgy, hogy ott vagy. Lehet úgy is, ha olvasol róla vagy filmeket nézel, de az nem annyira hatékony”

– vallja Anilla.

Ferenc – a dokumentumfilm rendezője és operatőre egy személyben – a Corvinus kommunikáció és média szakja után rendhagyó módon a filmforgatás és a videózás irányába indult, amit annak ellenére kevesen választanak, hogy az egyetem tanterve tartalmazza ezeket a tematikus tárgyakat. Ő korábban hobbiszinten már alkotott kisebb fikciós játékfilmeket, de régóta érdekelte a dokumentumfilmek világa.

„Én kevésbé voltam a túravilág szerves része, és nem feltétlenül értettem mindig a motivációt mögötte. Viszont a dokumentumfilmezés a kíváncsi ember műfaja, és engem nagyon érdekelt, hogy miért sétál valaki 2550 kilométert úgy, hogy az ráadásul egy kör, így ugyanoda jut vissza. Az is érdekelt, hogy hogyan változik az ember ebben az elképesztően intenzív elfoglaltságban, milyen érzés kiszakadni világból, és felvenni egy teljesen másik életritmust”

– mesélte Ferenc.

A két barát azt is elárulta, hogy szinte egyszerre született meg bennük a Kékkör dokumentálásának ötlete. Anilla a Pieterpad túrán volt Hollandiában, amikor a 498 kilométeres barangolás után kedvet kapott, hogy végigcsinálja Európa leghosszabb egybefüggő túraútvonalát, és nem sokra rá megkereste őt Ferenc azzal az ötlettel, hogy filmet készítsen róla egy hosszú távú túrán, így egyből egymásra találtak elképzeléseik.

Mindezt nem volt egyszerű megszervezni, ugyanis Anilla egyedül tette meg ezt a hosszú utat, Ferenc pedig csak bizonyos túrapontokon csatlakozott hozzá a felvétel erejéig. Éppen ezért meglehetősen körülményes volt a filmfelvétel helyszíneiről egyeztetni, ugyanis minden tájegységet meg szerettek volna jeleníteni. Azt is figyelembe kellett venniük, hogy Anilla tartózkodási helyei megközelíthetőek legyenek a filmezés során, hiszen előfordult az is, hogy olyan helyen sátrazott az erdőben, ahova autóval nem lehetett eljutni.

Azonban a forgatás okozta nehézségek csak a problémák egyik részét jelentették: Anilla bevallása szerint nehezen szakadt ki a dolgos hétköznapokból, és nagyjából két hétbe telt, mire mentálisan is „megérkezett” a túrára.

„Amikor az indulás után legelőször találkoztunk Fecóval, az egy héttel a túra kezdete után volt, és mondta is, hogy egy kicsit megviselten nézek ki. Szerintem akkor néztem ki a legmegviseltebben.”

Anilla elmesélte, hogy három-négy nap után nagyon rosszul volt: fáradt volt, és fejben is kimerült. Majdnem két hét telt el, mire úgy érezte, hogy meg tudja csinálni, amit kitűzött maga elé. Mindez egyebek mellett annak volt köszönhető, hogy a túra előrehaladtával folyamatos fejlődés volt megfigyelhető fizikai és mentális szinten egyaránt. A láb, a hát és a váll izmai egyre erősödnek, így a menetelés is könnyebbé válik, és az ember belelendül. A hosszú távú túrázók több hónap gyaloglás után képesek akár 60-70 km-t is megtenni egy nap alatt, ezt azonban egy rövid távú túrán nem szabad, hiszen sérüléseket okozhat.

„Volt, hogy elfogytak a gondolataim, és tök jó volt a semmit csinálni. Sokan félünk magunkra maradni a gondolatainkkal, holott érdemes rájuk figyelni. Ha nem töri meg semmi, akkor végre van idő végiggondolni. Azért is érdemes ilyet csinálni, mert valahol az is önismeret, hogy meghallgatod a saját gondolataidat.”

- vallja Anilla

Természetesen a gondolataink súlya mellett a túrazsákunk tömege sem elhanyagolható. Anilla azt is elmesélte a közönségnek, hogy az első héten laptopját, később pedig csak tabletjét kellett magával vinnie a munkája miatt, így a túrázás után esténként sokszor dolgozott pihenés helyett. Szerencsére ez a regenerálódását nem érintette, ugyanis elmondása szerint „fejben” nem fáradt el a hosszú gyaloglás után.

A túra részletei mellett Ferenc a független magyar filmkészítés kulisszatitkairól is mesélt:

„Ez a projekt annyira független film, hogy teljesen önköltséges. A magyar piac annyira kicsi, hogy piaci alapon nem lehet filmezni. Nem tudsz annyi jegyet eladni, hogy a befolyt összeg fedezze a film költségeit. Mi most próbáljuk azt a szinte lehetetlen feladatot meglépni, hogy miután saját zsebből leforgattuk, megcsináljuk a marketinget is.”

A rendező saját bevallása szerint nem tudott kiránduló nézőpontba kerülni a forgatáson, végig az operatőri énje vezette. Ami számára a legnagyobb kihívást okozta, az maga a természet volt, hiszen a gyalogos közlekedés miatt saját magának kellett cipelnie a filmes felszerelést, amelyet egyszerre meg is kellett óvnia a természeti körülmények között.

A film során arra törekedtek, hogy visszaadják Anilla személyiségét. Emellett Magyarország szépségét is megismerhetjük a lány szemüvegén keresztül, történetéből pedig kiderül, hogy hazánk mennyire gazdag természeti kincsekben:

„Mindenünk megvan, hogy boldogok legyünk: vannak hegyeink, mezőink, tavaink. Ennek ellenére panaszkodunk, hogy nincsen tengerpartunk, nincs magashegy, de alapvetően rendkívül jó állapotban van a környezetünk. Volt szerencsém már sok helyen járni Európában, de ha összehasonlítom Magyarországgal, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon jó helyzetben vagyunk. A természet egy olyan része az országnak, amiért nagyon hálásak lehetünk”

– mondta Anilla

Továbbá azt is kihangsúlyozták, hogy az igazi öröm számukra az lenne, ha minél több emberhez eljutna a mű, hogy a befolyt összegből további filmes pályázatokon vehessenek részt.

A premiernek egyelőre nincsen kitűzött dátuma, de Anilla és Ferenc annyit elárult, hogy tavaszra várják a filmet a mozivásznakon.

További tartalmakért kövesd be a film hivatalos Instagram-oldalát!