Az órámra nézek újra. Négy óra múlt pár perccel. Sietnem kéne, mert amúgy is csak hatig maradhatunk, és utána rohannék haza, mert még van az a beadandó… meg a zh-ra is el kéne kezdeni készülni. Oh, anyám. Ha őszinte akarok lenni, nincs is kedvem most ide jönni.
Odaérek, és sietősen nyitom az ajtót, egy kislány jönne ki éppen. Kiengedem, rám mosolyog, megköszöni, anyukája mögötte. Bőröndöt húz. Mennek haza. A kislány mosolyától és ettől a ...