Nem verte nagydobra a sajtó Az Európai Számvevőszék (European Court of Auditors – ECA) egyik közel múltban készített, enyhén botrányszagú pénzügyi jelentését, amiben többek közt a palesztin szervezeteknek nyújtott uniós források felhasználását vizsgálták. Az unió pénzügyőrei ezzel lehet, hogy egy olyan lavinát indítanak Brüsszelben, ami már egy ideje esedékes volt.
Számvevőszék jelentéséről a londoni Sunday Times írt elsőként, miszerint „1,95 milliárd fontnyi EU-segélynek nyoma veszett Palesztinában”, valamint hogy a 2008 és 2012 között kiutalt 2,5 milliárd eurós támogatások vizsgálatakor „alig volt lehetőség ellenőrizni a pénzek felhasználását”. Az ECA szerint a támogatások nem jutottak el azok számára, akiknek igazán szükségük lett volna a pénzre, ehelyett a „segélyalapok hiányos működési mechanizmusa miatt” valamint, sikkasztásokkal és korrupciós trükkökkel sikeresen játszották át a Hamasz számláira. Arról is beszámolnak az ECA munkatársai, hogy a probléma még koránt sem a múlté így a támogatások még mindig „magas kockázatúak” és a „segélyek a korrupció vagy a céltól eltérő felhasználási módok miatt nem érik el a kívánt célt”.
„Néhány évvel ezelőtt a ciszjordániai Jerikóban járva egy olyan tájékozató füzetet kaptunk a helyi turisztikai irodában, amely hősként írt az izraeli civilek ellen támadó merénylőkről, akik a „megszállás” ellen harcoltak, miközben Izraelt rasszista, neonáci latorállamként mutatta be. A kiadvány impresszumában ez állt: Készült a német kormány és az Európai Bizottság támogatásával.”
A Palesztin hatóságok 20 év alatt körülbelül 50 milliárd dollár vissza nem térítendő segélyt kaptak, az oslói megállapodás szerint. Ezzel a korántsem kevés összeggel simán hozzák az első helyet az egy főre eső nemzetközi támogatások listáján. A legnagyobb finanszírozok az USA, az ENSZ, a Világ Bank és az EU, míg a kisebb részét (kb 20%) az segélynek az környező arab országok állják.
De akkor hova is megy el ez a rengeteg pénz? Hiszen állandó pénzügyi nehézségéről kapunk hírt. A Palesztin államelnök és a Fatah vezetője, Mahmúd Abbász nemrég bejelentette, hogy költségvetésük, mint egy 500 millió dolláros kiigazításra szorul, ezzel együtt hangsúlyozva, hogy a szélsőségesek visszaszorítása lényegében csak pénz kérdése. Ha így lenne, kérdem, én mennyibe kerül a béke? De a pénzügyi vákuumot első sorban nem a köztisztviselők fizetése okozza, hanem az adózás kérdése, hiszen a palesztin területeken a lakosság és a működő vállalkozások adóztatása elég vontatottan halad, ezzel komoly költségvetési bevételnek mond búcsút évről-évre a kormány.
A rengeteg pénz ellenére csöppet sem volt felhőtlen az Izraeli és a Palesztin állam viszonya ez elmúlt két évtizedben és csak olaj a tűzre, ha bebizonyosodik, hogy az elmúlt években elkövetett számos áldozatot követelő terrortámadásokat pont segélyekből sikerült finanszírozni. Ez a durvább változata annak, mint mikor az óvoda építéshez küldött cement pont a gázai csempész alagutakban landolt.
Az ECA még nem közölte jelentését a honlapján. Számomra nagy kérdés mit lép majd erre Brüsszel és a többi támogató ország, most hogy a jelentéssel bebizonyosodott az 1993-as oslói megállapodás jószerivel csődöt mondott. Mi értelme kifizetni az adófizetők súlyos milliárdjait segélyként, ha nincsenek olyan feltételek és szervezetek, amik biztosítani tudnák, hogy a pénz igen is a megfelelő helyre kerül, és nem azok kezébe aki tovább mélyítenék a konfliktusokat a Közel-Keleten.
