A vadászat téma örök vita az emberek körében. A zöldek mindig felháborodnak, ha erről van szó, a vadgazdák pedig mindig vitába keverednek velük, hisz ők önmagukat védik, és persze vannak olyanok is, akiket ez egyáltalán nem érdekel. Én egy vadász lányaként személyes tapasztalatokkal tudok szolgálni, és bemutatni miről is szól ez az egész, mielőtt pálcát törnénk a vadászok felett.

Már kicsi korom óta vannak ismereteim erről a témáról, és részese vagyok ennek a világnak. Napjainkban már bizonyított tényként kezeljük azt a kérdést, hogy bizonyos állatfajok kipusztulásának az oka nem a túlzott vadászat, hanem sokkal inkább az állatok természetes élőhelyének a megváltozása. Értem ez alatt az élőhelyük területének folyamatos csökkenését és teljes eltűnését. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az urbanizáció és az ember folyamatos terjeszkedése és fejlődése tehet erről. Bizonyos állatfajok pedig nem tudtak alkalmazkodni ehhez a területzsugorodáshoz (például a Kárpát-medencéből teljesen eltűntek a nagyragadozók, és számos madárfaj). Míg más fajok viszont kiválóan vették ezt az akadályt, és az állományuk nemhogy csökkenne, hanem gyarapszik.

Paradox dolognak tűnik, de ennek az utóbbinak, mármint hogy bizonyos fajok szaporodnak, mégsem örülünk maradéktalanul. Vegyük például a szarkát. Ez a madár egy hihetetlenül intelligens alfaja a hollóféléknek, és egészen elképesztő módon alkalmazkodott a városi életmódhoz. Itt nincs igazán természetes ellensége, tehát fogalmazhatunk úgy, hogy gondtalan élete van és csak még tovább szaporodik. Ez nyilván jó hír a szarkáknak, de rossz a fővárosban fészkelő összes énekesmadárnak, a szarka ugyanis az egyik legügyesebb fészekrabló. Budapest összes sötét lelkű vadásza, vásott kölyke és macskája együtt nem képes annyi kárt tenni az énekesmadarak fészkében, mint a Budapesti szarka maffia. Ha ez így megy tovább rengeteg szarkánk lesz, énekes madarunk pedig nulla. Én minden esetre szívesebben kelnék egy fülemüle vagy pacsirta hangjára, mint egy szarkáéra.

http://www.topfoto.hu/blog/files/2009/01/topfoto_014231.jpg

De beszéljünk egy kicsit a rókáról is. A kis Vuk meséjét minden gyerek szereti, és nyilván kevesen szurkoltak a gonosz Sima Bőrűnek. No és mi a helyzet a kis Vuk többi ellenfelével? Az alávaló Veszettséggel, esetleg Rühösséggel? Évekkel ezelőtt kampányszerűen kezdték el a magyar rókákat immunizálni a veszettség ellen, valamint rendelettel megtiltották a korábban legális mérgezéssel vagy csapdával való irtásukat. A rókák népes tábora üdvrivalgásban tört ki, a zöldek pezsgőt bontottak és elkönyvelték, hogy ők milyen jót tettek. Na igen. El is kezdtek a rókák szaporodni, és csak szaporodtak és szaporodtak, egészen addig, míg túlszaporodott az állomány. A rühösségnek köszönhetően ez azonban pillanatok alatt összeomlott. Ennek tökéletes példája volt a télen meztelenül fagyoskodó kis róka az út szélen, aminek bárki tanúja lehetett.

Vagy vegyük a vaddisznót. Talán kevesen tudják, hogy még a rókánál is intelligensebb állat. A vaddisznó intenzív szexuális életének köszönhetően évente képes megduplázni a teljes állományát, ha békén hagyják, és van mit ennie. Ha nem hagyják békén, akkor pedig megtriplázza...

A Pilisi parkerdő hivatásos vadászai több kötetet tudnának megtölteni azzal a történettel, amelyeknek a főhőse, Röff túljárt a Sima Bőrű vadászok, rendőrök, de még a vízi rendőrök eszén is. Vagy vegyük csak Pest megyét. Gyakorlatilag a Buda környéki erdőkben a vaddisznók bejáratosak a budai kertekbe, ahol is megeszik a virágokat, a fák alól a lehullott gyümölcsöket, és rettegésben tartják a kiskutyákat és a helyi néniket. Elvettük a természetes életterüket, válaszul ők is behatolnak a miénkbe. Nem bosszúvágy ez, csak élni akarás. Ahogyan a kis Vuk egy aranyos, szeretni való figura, úgy a csíkos hátú kismalac is az. Csak ne felejtsük el, hogy a vaddisznóállomány túlszaporodásának legnagyobb haszonélvezői itt is a kevésbé szeretetre méltó paraziták, bélférgek és egyéb kedves lények, akik visszahoznak a civilizációba olyan fertőző betegségeket is, amelyeket már régen el akartunk felejteni.

Azt hiszem, ezekből leszűrhetjük, hogy a természet kegyetlenebb, mint az ember vagy bármilyen vadász. Nem érdekli, hogy az állatvédők éppenséggel mit gondolnak, mi a jobb az állatoknak, ő azt teszi, amit tenni kell, mert ő az, aki jobban tudja. És a vadászok ebbe csak besegítenek.

http://static.tuttoitalia.hu/db/0E/57/cinghiale-d0000DE57edc78f038db9.jpg

Egyesek szerint a vadászat csupán egy erőszakos hobbi (pedig annyira nem is régen még élelemszerzés volt), amiben az emberek kiélhetik öldökléssel kapcsolatos vágyaikat. Én ezt nem így gondolom. Részletezhetném, hogy mennyivel kegyetlenebb egy kis helyen összezsúfolni az állatokat napfény nélkül, különböző szereket adni nekik, hogy gyorsabban nőjenek, és leölni őket. Szerintem ez a kegyetlenebb az állatokkal szemben.

Persze nem mindenki ért ezzel egyet. Én egy vadászcsaládban nőttem fel, és aki ezt nem tapasztalja meg már kicsiként, nem úgy fogja értékelni, mint azok, akik már fiatal korukban találkoznak ezzel az életvitellel. Sokan úgy gondolják, ez csak kegyetlen gyilkolás, hogy öldösik szegény állatokat. Elmondom nekik, hogy azok a szegény szerencsétlen állatok életben sem maradnának a vadgazdák nélkül. Elárulom, Magyarországon a vadgazdálkodás szigorú keretek között folyik, amit Európa-szerte elismernek; nemcsak vadásszák, hanem etetik, számolják, védik, ha kell kimentik őket árvizek esetén.

Ez persze nem jut el az emberekhez, a közvélemény a vadászok ellen van sokszor, hisz a természetvédők az egész vadász létet helytelenítik, és az emberekhez ők csak annyit juttatnak el, hogy mennyi állatot öltek meg. Ez persze nagyon komoly ellentéteket szül a zöldek és a vadgazdák között. A zöldek szerint az a jó, ha minél több állat van, a gazdák pedig ennek az ellenkezőjét állítják, nem alaptalanul. Például a fent említett vaddisznók rengetegen vannak, kárt okoznak a terményben, feltúrják a földeket. Ilyenkor történnek meg az olyan esetek, hogy a gazdák szólnak a vadászoknak, hogy lőjék ki azt a disznót, és a vadász megteszi, az emberek pedig ezen felháborodnak. Azon is felháborodnának, ha a vadászok hagynák őket, hogy letiporják és megegyék a hazai terményt. Éljen az import?

A vadász egyik legfontosabb dolga, hogy egyensúlyt tartson a vadak között. Egy vadász tudja, minek mikor van a vadászidénye, mikor mire kell vadászni. Vaddisznóból például annyi van, hogy muszáj őket lőni, és szarvasból is pár ezret ki kell lőni évente, hogy fenntartsák ivararányukat. Tudniillik a szarvas háremet tart (egy bikára kb. 5 nőstény jut) a disznó pedig akár 10-et is fial egyetlen vemhességkor, ami túl sok. Ebből is látszik, hogy nem mindegy, mikor, mire és milyen nemű állatra vadásznak. Azt is jól tudják, hogy mik azok az állatok, amikre tilos vadászni. Ebből is kiderül, a vadászok felkészültek, nem ok nélkül és esztelenül lövik ki az állatokat, amihez épp kedvük van. Az orvvadászokra ez természetesen nem igaz, ők a hivatásos vadászok dolgát is megnehezítik.

Egyszóval a zöldeknek kár ennyi energiát beleölni, hogy a vadászatot betiltsák és kampányoljanak ellene. A vadászok kellenek, most is vannak és mindig is lesznek - napjainkban 60 ezer vadász van Magyarországon (legalábbis törvényesen bejegyzett). Bármi lesz is a jövőben, ha vadász leszek, ha nem, én mindig örömmel megyek majd ki velük a természetbe vadlesre vagy szarvasbőgést hallgatni.