Az idén rendezett Japán Forma-1-es futamon történt baleset hatására bomba robbant a köztudatban, és persze magában az autósportban is. Versenyhétvégén húsz éve nem történt ekkora baleset pilótával. Eddig joggal mondhatták, hogy ma már teljesen biztonságos ez a sport, és erre sose láttunk nagyobb cáfoló példát. Persze voltak kisebb-nagyobb balesetek, amik megdöbbentették az embereket, de utána jött a megnyugvás, hogy nincs nagyobb baja senkinek, mindenki kiszállt a kocsikból.

Mindazonáltal ez nem mindig volt így. Az első 1950-ben megrendezett verseny óta azért jelentős fejlődést értek el. Akkoriban a versenyzők között gyakran rutintalan, kezdő pilóták is indultak, a nézőket csak egy szalagkorlát választotta el, és valljuk be, a kocsik is hagytak kivetnivalót maguk után (gondolok itt például a biztonsági öv hiányára). Ez a sport sok halálos áldozatot követelt. Nem csak pilótákét, hanem nézőkét és pályabírókét is.

Vannak olyan szerencsétlenségek, amik persze benne maradtak a köztudatban. Akár végzetesek voltak, akár nem.

Az egyik leghíresebb nem halálos kimenetelű baleset az 1976-os nürburgringi versenyen, Niki Lauda nevéhez köthető. Lauda az esős időben az egyik kanyarban megcsúszott, elvesztette az uralmát a járműve felett, és az oldalfalnak csapódott, majd a kocsi lángokba borult. Bár ő túlélte a katasztrófát, a teste sok helyen megégett, aminek a következményét a mai napig viseli, a füst pedig hatalmas károkat okozott a tüdejében. Csodával határos módon túlélte, pedig senki nem számított rá. Viszont ami ma már hihetetlen és tilos ebben a sportban, az az, hogy a kigyulladó kocsit meglátva versenytársai megálltak, és kiszedték Laudát az égő kocsiból. Ma már egy pilóta meg sem állhatna, hogy segítsen a társának, erre ott vannak a pályabírók. A nemrégiben készült Rush című film például az ő és James Hunt világbajnoki címért folyó harcát mutatja be. De ami érdekesebb és fontosabb, hogy ennek köszönhetően az egész világ megismerhette a volt versenyző balesetét, és a sport brutalitását.

A legdurvább baleset Wolfgang von Trips-hez köthető, akinek egy versenyzőtársa sodródott neki. Tudni kell, hogy ekkoriban csak egy kis kerítés választotta el a nézőket a pályától. A nézőtérbe csapódó autó 13 halálos áldozatot követelt a pilótán kívül.

A mai napig mégis a legmegrázóbb baleset Ayrton Senna halála, amit az emberek a Forma 1 legszomorúbb és legmegrázóbb hétvégéjeként éltek meg. Persze nem csak a világbajnok balesete miatt.

1994-ben a Forma-1 úgy tűnt, biztonságossá válik, hiszen 8 éve nem történt nagyobb, halálos kimenetelű szerencsétlenség a versenyhétvégéken.Ekkor két cáfolatot is kaptak a rajongók. Brazíliában, az imolai időmérőn az osztrák származású Roland Ratzenberger vesztette életét a meghibásodott autója miatt, amivel egyenesen a falnak csapódott. A pilóta szinte azonnal belehalt a sérüléseibe. Az emberek még magukhoz sem térhettek a haláleset okozta döbbenettől, mikor másnap mindenki nagy kedvencét Ayrton Sennát vesztették el. Sennát semmiképp nem mondhatnánk rutintalannak és kezdőnek, és ekkor már ismeretlen sem volt. Mégis megtörtént a baleset. A kocsi az egyik kanyarban a betonfalnak csapódott. A videofelvételeken még látszik, ahogy a sisakja még egyszer megbillen, majd nem mozdult. A pályán azonnal érkezett az orvosi segítség, és helikopterrel kórházba is szállították, de ez már nem segített rajta. A hivatalos jelentések szerint a halál oka egy, a bukósisakon átfúródó kerékfelfüggesztés volt. Viszont, hogy miért csapódott a falnak, az a mai napig tisztázatlan. Meghibásodás, pillanatnyi mulasztás, versenyzői hiba?

A sors iróniája, hogy a verseny előtt Ratzenberger halála miatt eredetileg rajthoz sem akart állni, de végül mégis elindult a versenyen. Sennából élő legenda lett. Méginkább hozzátartozik a kultuszához, hogy később a kocsijában találtak egy osztrák zászlót, amit elhunyt versenyzőtársa tiszteletére akart lengetni a levezető kör alatt. Hiszen ha belegondolunk a csapatok és versenyzők az év háromnegyed részében együtt vannak. Mik ők egymásnak, ha nem egy nagy család? Mi nézők csak szörnyülködhetünk, ők tudják, akit elveszítenek az nem csak egy ellenfél, és hogy ez bármikor velük is megtörténhet.

Azóta húsz év telt el, de halálos kimenetelű baleset nem történt a versenyhétvégéken. A mostani Japán nagydíjon történt incidens körülményeit pedig a mai napig nem tisztázták. Esett az eső, bármi előfordulhatott. A pilóta hibázott? A pályabírók? A szervezők, hogy nem indították el előbb a futamot? Vagy csak mindenki rosszkor volt rossz helyen? Mindegy is, hiszen a baleset megtörtént. Jules Bianchi megcsúszott a pályán egy vízátfolyáson, dupla sárga zászló lengetése közben. Besodródott az előtte egy körrel kicsúszott Sutil autóját mentő traktor alá. Szinte az egész traktor hátsó részét ledarálta. Csak később derült ki, hogy nagy a baj, és van ok az aggodalomra. A futamot nem sokkal később leállították, a dobogón pedig nem volt nagy ünneplés. Bianchi továbbra is kritikus állapotban fekszik a kórházban.

A nagy kérdés az, hogy mit fognak tenni a jövőben az ilyen helyzetek elkerülése érdekében. Ezzel a balesettel ismét bebizonyosodott, hogy a Forma-1 veszélyes sport a mai napig, és további óvintézkedésekre lesz szükség mindenki biztonsága érdekében.

(Cikkünk ízelítő a hamarosan megjelenő novemberi Közgazdászból)