A Közgazdász e havi számában találkozhatunk egy magyar sráccal, Tomival. Segítségével egy cikk erejéig betekinthetünk az egzotikus sziget mindennapjaiba, elmeséli, milyen kint magyarként élni, több ezer kilométerre otthonától, immár lassan három éve. Most ennek a cikknek a bővített változatát olvashatjátok!

Új-Zéland bizonyos szempontból zárt világ. Köszönhető ez annak, hogy a civilizációs központoktól távol helyezkedik el, ökoszisztémája érzékeny és különleges. Talán zárkózottsága lehet az egyik oka annak, hogy az országban az életszínvonal kifejezetten magas. A minimálbér óránként 14,25 dollár, azaz közel 3000 forint (és egy gyors matekkal máris szép összeghez jutunk). A magas munkabérekből következtethetünk arra, hogy az ország nem számít olcsó helynek. A szolgáltatások, a tartós fogyasztási cikkek ára, és a bérleti díjak az itthoni háromszorosába, a többi átlagosan a kétszeresébe kerül.

Az ország berendezkedése – hazánkhoz hasonlóan – vízfejű: a gazdasági központja, és a népesség nagy százaléka az északi szigeten, a fővárosban, Aucklandben található.

„Az országot mosolygós, nyugodt emberek lakják” – kezdi élménybeszámolóját Tomi, aki 2012. szeptemberében került Új-Zélandra egy budapesti székhelyű, integrált vállalatirányítási és ügyfélkapcsolat-kezelő rendszerekkel foglalkozó cég, az XAPT keretein belül. „A bejutás így egyszerű volt. A helyzet a kiköltözés utáni álláskeresés esetében nehezebb: ha ahhoz értesz, amit egy új-zélandi állampolgár nem tudna megfelelő minőségben elvégezni, akkor nagyon szívesen látnak, ha viszont a helyi munkaerővel konkurálsz, akkor bizony erős hátránnyal indulsz.”

Tomi megfigyelése szerint az új-zélandiak számára a legfontosabb az egészség és a biztonság, nagyon vigyáznak egymásra. Ebben valószínűleg szerepet játszik a 2011-es földrengés tragédiája is. A jóléti államokra jellemzően a közbiztonság itt is kifogástalan.

„Általánosságban azt tudom mondani, hogy a helyieknek, és egészen rövid után nekem is teljesen természetes lett az, hogy nem kell aggódni a közbiztonság miatt. Jártunk úgy, hogy nyitva felejtettük a garázskaput reggel mikor elmentünk dolgozni, tárva-nyitva volt egész nap. Nem történt semmi. Egy alkalommal csomagot kaptam, ami nem fért bele a postaládába. A postás lerakta a láda mellé, közvetlenül az út mellett, ahol azért jó páran megfordulnak. Mikor hazaértem, ott találtam. Persze, azért itt sem tökéletesek a dolgok, mióta itt élek, egy ismerősömnek ellopták a kerékpárját. Én az enyémet azóta se szoktam lelakatolni, ha beszaladok a boltba.”

A közösségi összetartozás érzése és a társadalmi felelősségvállalás a mindennapok része: „szinte minden pénteken gyűjtenek valamire, rengeteg embernek van az alapvető feladatain kívül valamilyen közösségi szerepköre (például a »fire warden«, aki tűzeseteknél, riasztásoknál segít a többieknek, illetve odafigyel a megelőzésre), és karácsonykor jönnek a sütit áruló lányok is.”

Az őslakos maorik, és az őket a 19. század folyamán meghódító britek között még mindig fennálló, de már enyhébb etnikai feszültséget Tomi nem érzékeli, ehhez azonban hozzáteszi, hogy ő a maorik által ritkábban lakott déli szigeten, Christchurchben él.  A jelenlegi bevándorlók összetétele elég vegyes, a világ minden tájáról találkozhatsz emberekkel, azonban – nyilvánvalóan a földrajzi közelség miatt – az ázsiaiak jelenléte a legnagyobb.

Tomi csoportvezetőként jelenleg hét konzulens munkáját koordinálja, felel azért, hogy a projektek jó irányba haladjanak, illetve segíti a cég és az ügyfelek kapcsolatát. Tapasztalata, hogy az új-zélandiak kimondottan kerülik a konfliktusokat, ehhez képest az európaiak szókimondóbbak az érdekeik érvényesítésénél. Általában elmondható, hogy a munka és a magánélet egyensúlya egészséges, és a munkahelyi kapcsolatokra a kölcsönös tisztelet a jellemző. A pihenésre is hangsúlyt fektetnek, sokan tartanak szünetet a munkában délelőtt 10-kor és délután 3-kor.

„A munkakörnyezet és általában az építészet számomra túlságosan puritán, egyszerű. Dobozszerű irodákban vagy néhány esetben ténylegesen konténerben - persze ablakkal meg pár extrával - preparált konténerben zajlik a munka. Mondjuk Budapest ilyen szempontból (is) a világ egyik legjobb helye. Természetesen minden jól felszerelt és karbantartott, de ez itt nem a belsőépítészek és designerek mennyországa. Általánosságban. Persze ellenpéldák is vannak.”

A kikapcsolódási szokások valamelyest eltérnek a hazánkban megszokottaktól. Ha a sportot nézzük, szinte mindenki rögbizik, de a focit arrafelé is kedvelik. Tomi az esti szórakozásnál fedezte fel a legnagyobb különbségeket:

„Amit nagyon nehezen szoktam meg, bár talán nem is sikerült soha, az az, hogy itt sokkal korábban indulnak el az emberek szórakozni, és ennek megfelelően a legtöbb hely egészen korán be is zár. Budapesten szinte ciki bárhova 11 óra előtt odamenni. Itt, ha addig nem indulsz el, akkor már nagyon nem is érdemes. (...) Ahogy mostanában otthon is, itt is divatosak a kézműves sörök, illetve nehéz nem jó bort venni, ráadásul ezek jó részét Christchurch-től pár órányi autóútra palackozzák. Alkoholt 18 éves kortól lehet fogyasztani. Ezt úgy tartatják be, hogy vásárlásnál mindenkitől, aki 25(!) éven alattinak tűnik, elkérik az igazolványát. És persze mindenki mástól is, aki vele van. Ez jellemző, hogy nagyon komolyan veszik a szabályokat.”

Amikor a honvágy felől kérdezem Tomit, azt mondja, hogy az internet adta lehetőségek a kapcsolattartásban, és az európaihoz nagyon hasonló kultúra csillapítja az érzést. „Persze van ezeregy apróság, amiktől érzed, hogy nem otthon vagy, de ezeket egy jó fél év alatt megszokod.” Az is sokat számít neki emellett, hogy Új-Zélandra határozott célokkal és elképzelésekkel érkezett, és ezeket nemsokára el is fogja érni. Úgy érzi, hogy jó helyen van a világban. A család és a barátok hiányára azonban neki sincs receptje, így amikor teheti, hazalátogat. „Azt azért hozzátenném, hogy hazalátogatva nem kell hozzá 24 óra, hogy minden visszaálljon a fejemben magyar módba.”

Új-Zéland felsőoktatási célpontként sem elhanyagolható. Színvonalas, egyben költséges tanulmányaink finanszírozását biztosíthatjuk ösztöndíjakkal, ebben segítséget tud nyújtani például az International Education Centre. A tartózkodásnak azonban egy európai országhoz képest szigorúbb feltételei vannak.

Ha inkább dolgozni szeretnénk, és emellett kényelmesen bejárni az országot, a kézenfekvő megoldás a working holiday vízum, ezzel egy éven át legálisan vállalhatunk munkát – bizonyos szabályokat betartva. Számos fiatal érkezik Új-Zélandra WHV-val, akik kalandozásaikat megszakítva, pénztárcájukat feltölteni állnak meg pár hétre vagy hónapra dolgozni. 

Aki pedig Tomi cégéről érdeklődne: az XAPT budapesti székhelyű, de minden kontinensen képviselteti magát. Megoldásokat kínál különböző méretű vállalatok üzleti és ügyviteli folyamatainak hatékony és átlátható kezelésére, elemzésére, és irányítására. Ügyfelei nagyrészt nagykereskedelmi, logisztikai, gyártó és szolgáltató vállalatok. Az utóbbi években eddig közel száz, a Corvinusról kikerült pályakezdőt vettek fel, és továbbra is szeretettel várják az egyetem diákjait.