Csupán háromezer kilométerre hazánktól, az Atlanti-óceán partján, Portugáliában landolunk. Nem a legkiemelkedőbb tanulmányi úti cél a diákok körében, aki azonban eltölt egy félévet az országban, gazdag élményekkel térhet haza.

Így történt ez Zoltán esetében is. Nem rajongásból, hanem tudatos döntés alapján, anyagi megfontolásokból, illetve a számára megfelelő szakirány miatt választotta Portugáliát. Döntését egyáltalán nem bánta meg. Az Erasmus pályázat első próbálkozásra nem sikerült neki, de a következő évben keményen tanult, hogy átlagán javítson. Az egyetem kiválasztása nem volt könnyű procedúra. Több hétig tartott, mire eljutott a megfelelő intézmény megfelelő személyéhez, mindehhez kevés segítséget kapott.

Az Európai Unión belül maradva a tartózkodási feltételeket könnyedén teljesíthetjük. Az országot vonzóvá teheti a szerényebb büdzsével rendelkező diákok számára, hogy a legtöbb nyugat-európai államhoz képest anyagi szempontból elérhetőbb. A fogyasztási cikkek nagyjából ugyanannyiba kerülnek, mint itthon, persze nem árt, ha egy kis tartalékkal a zsebünkben vágunk neki a kalandnak, ahogy ezt Zoltán is tette. A portugálok – hozzánk hasonlóan – panaszkodnak fizetéseikre, bár náluk azért valamennyivel jobb az életszínvonal.

„Egy egyetemet végzett embernek általában nincs 5-6 évesnél öregebb autója” – meséli Zoltán. Egy bérelt szoba 150 eurónál kezdődik, viszont nincsen fűtésszámla. A mediterrán országokra jellemzően a legtöbb otthonban nincs fűtés, egyszerűen nem szerelik fel a lakásokat ezzel, inkább felvesznek egy pulóverrel többet a hideg időszakban. Ez persze sokáig nem tart, hiszen hamar kitavaszodik, és nincsenek mínuszok, mint itthon.

Egy 0,33 literes helyi sör 1 euróba kerül. „Portugáliára jellemző, hogy minden sarkon van egy kávézó, és a legtöbben itt reggeliznek. A város nagyságától függően egy reggeli péksüti és egy helyi kávé 1-2 euró vagy a kettő együtt.”

Ha ezt az országot választjuk, kultúrsokk nem ér majd minket, de vadregényes tájak, gazdag kulturális örökség vár ránk.Természetesen nem maradhatnak el a déli mentalitással megáldott közvetlen emberek, akik „szeretnek az emberrel csacsogni, még akkor is, ha egy kukkot sem értesz belőle. (…) Itthon, ha 3 órás buszúton vagyok, mindenki csendben utazik, és a telefonját nyomkodja. Kint többször tapasztaltam, hogy az emberek elkezdenek egymással beszélgetni, és végigdumálják az egész utat.”

Ha útbaigazítást, segítséget kérsz egy portugáltól, kedvesen válaszol, a közös nyelv hiánya nem akadály, elmutogatja kézzel-lábbal. Az ország elsősorban a brazil, olasz és spanyol diákok kedvelt célpontja. „A fiatalabb (35 év alatti) korosztályra jellemző az angol nyelvtudás, felette viszont a magyarországihoz hasonló a helyzet. Senki nem beszél semmilyen nyelven, viszont elvárják, hogy te beszélj portugálul.”

A pezsgő élet, és a szörfözés az a két dolog, ami Zoltánnak elsőre eszébe jut az ott eltöltött időről.   A fiú anno Guimaraesben tanult, ezt volt egykoron Portugália első fővárosa, a helyiek “Bölcsőváros” néven emlegetik. Az ötvenezres lakosú településtől Porto, a nagyobb, nyüzsgőbb központ és az óceánpart 45 perc vasúton. Az ottani diákok gyakran odavonatoznak, mivel a Guimaraes adta lehetőségek erősen korlátozottak.

Zoltán Portoban több közép-keleti országból érkezett fiatallal is találkozott: lengyelekkel, szerbekkel, magyarokkal, és együtt kezdték el a szörfözést. Ez a sport ugyancsak igénybe veszi a testet, és égeti a kalóriákat: „2-3 óra után mozogni nem tudsz, annyira elfáradsz.” Lejutni a partra már önmagában egy tortúra, a fiú mégis vállalta az átszállással járó macerás utat. „Hetente 2-3 alkalommal jártam az óceánpartra szörfözni. Ez egy olyan élmény, amit mindenkinek ki kell próbálnia. Az az érzés fantasztikus, amikor beúszol a hullámtörés mögé, és onnan figyeled az akár 2-4 méteres hullámvölgyeket.”

Kalandjaik néha hajmeresztőek voltak. Egyik veszélyes próbálkozásuk a vihar előtti 3-4 méteres hullámok meglovagolása volt. A hullámvölgy és a hullámcsúcs között 6 méteres szakadék tátongott, kétemeletnyi magasság. Ha az a víztömeg maga alá temet valakit, legalább egy percig nem tud feljönni a víz alól. Szerencsére épségben megúszták a kísérletet. Szörfözés közben egy murénával való találkozás okozhat kellemetlen perceket. Ez egy másfél méteres, kíváncsi természetű hal, ami rossz látása miatt az embereket néha összetéveszti prédáival, ezért haraphat. A tengerparton erre figyelmeztetnek is, de Zoltán esetében a találkozás békés véget ért.

Barátokban sem volt hiány a félév során. Mikor Zoltán megérkezett Portugáliába az esti órákban, sehol semmit nem talált. Ekkor találkozott össze a buszmegállóban egy fiúval, aki ugyanebben a cipőben járt. Vele alapították meg a baráti társaságukat. A szűkebb kör négy-öt főből állt, a spanyol és olasz erasmusos diákokkal együtt negyven-ötvenen voltak. A társaság mediterrán származású tagjai igencsak szerettek ünnepelni, főképpen születésnapokat. Ilyenkor mindenki öt eurót dobott be a közösbe, ebből vették meg az ajándékot. Még annak is járt egy meglepetés buli, akinek nem a félévre esett a szülinapja. A közelebbi barátok a mai napig tartják a kapcsolatot. Idén nyáron bangladeshi társuk egy hétig tartó esküvőjére utaznak.

A portugál emberek mindennapjai – ami a kisvárosi létet illeti – eléggé elütnek az itthon megszokottól. A munka általában kilenckor kezdődik, de van, ahol csak tízkor. 7-7,5 órát dolgoznak hivatalosan. Az első szakasz délig tart, az ebédszünetig. A család, kicsik és nagyok ilyenkor együtt esznek. Kettőtől hatig újra dolgoznak, a gyerekek szintén este hatig vannak iskolában. Ezzel az időbeosztással nincs mindenki kibékülve, többeknek jobban tetszik a megszakítás nélküli etapok rendszere, így előbb végeznének. Vannak azért szép számban olyan helyek is, ahol ez így működik, leginkább ott, ahol a munka jellege megkívánja, például gyáraknál. Az oktatásban szintén bevett szokás a szieszta. Déltől kettőig megáll az élet az egyetemeken is, az órák pedig kétszer kilencven percesek. Ezt néha szünet nélkül lenyomják, ami próbára teheti az ember tűrőképességét.

A portugál oktatási rendszerben a színvonal változó. Zoltánnak azonban sikerült egy nívós képzést választania.  Véleménye szerint nem az egyetemeket, inkább a tanszékeket érdemes összehasonlítani egymással. Vannak nagyon jó intézmények, gyengébb követelményeket támasztó tanszékekkel, és fordítva is. A lisszaboniak nagyon büszkék az egyetemükre, színvonalasnak tartják, ugyanez mondható el a portóiról is. Erasmusos diákoknak a portugál nyelvtanfolyam kötelező. Zoltán tud olaszul, neki a tanulás könnyebben ment, mivel a két nyelv nagyon hasonlít. Ennek ellenére mégsem vette elég komolyan ezt. Utólag megbánta, látva, hogy olasz és spanyol barátai milyen könnyedén sajátították el a nyelvet.

A képzés befejeztével Zoltán gyakornoki programban vehetett volna részt egy helyi kutatóintézetben. Megszerette Portugáliát, és a kinti életet. Érdeklődött a feltételekről, hogyan maradhatna, így felajánlották neki a gyakornoki helyet. „Ez érdekes volt, viszont a fizetés csupán 500 euró lett volna, ami minimálbérhez közeli. Ezzel az opcióval sajnos nem érte volna meg”, ezért hazajött. Egy darabig még itthonról kereste azokat a lehetőségeket, amik jobban igazodnak az igényeihez, végül nem jár sikerrel.

Az egyetem után tehát van lehetőség a maradásra. „Az átlagfizetés egy kicsit magasabb, mint Magyarországon. Egy kezdő gépészmérnök alap (BSc) diplomával körülbelül nettó 800 és 1000 euró között keres, az egyetemi munkákért átlagosan 350-500 eurót fizetnek, bár emellé jár kollégium.”

A munkaerőpiacon előszeretettel alkalmaznak brazilokat. Az ipar német irányba orientálódik, nő a német leányvállalatok jelenléte. A határhoz közel sok spanyol cég található. A portugál gazdaság jelenlegi állapotát figyelembe véve érdemes körültekintően mérlegelni a szempontokat, mielőtt a munkavállalás mellett döntünk. Persze van úgy, hogy annyira beleszeretünk az országba, hogy végül mindegy, mennyit keresünk.

(Ez a cikk az áprilisi Közgazdász Határon túl rovatában megjelent cikk bővített változata)