A Liberális Fiatalok Egyesülete (LiFE), csütörtökön a Gödörben tartotta a fiatalok politikai szerepvállalásával foglalkozó rendezvénysorozatának legutóbbi estjét. Ismert magyar portálok publicistái beszélgettek arról, hogy mégis miért írogatnak és milyen is a magyar blogoszféra. Az eseményen még az is kiderült mennyire frusztráló a Facebook új algoritmusa.
Forrás: Liberális Fiatalok Egyesülete
A beszélgetés moderátora, Szalai Ervin, a LiFE tagja, arról faggatta a publicistákat, mit jelent számukra az, hogy névvel vállalják a véleményüket az interneten. A válaszokból kitűnt az egyetértés abban, hogy bennük van egyfajta közléskényszer. Balogh Gábor a Jobbegyenes blogere a hiúságot emelte ki, hiszen közölni véleményünket, és azt viszont látni egy újságban vagy internetes portálon mégis csak szép, hiába jön sokszor a gyűlölködés és kötekedés. Utóbbival kapcsolatba a Republikon Intézetes Csaba Réka fontosnak tartotta kiemelni, hogy számára a kommentek és azok kezelése mindig egy tanulási folyamat, az ember elvisel és feldolgoz.
Papp Réka Kinga (Kettős Mérce) az újságírás és a blogolás közötti nem egyértelmű átjárás kérdését feszegette. Azt is elárulta, hogy régebben még gasztroblogja is volt, most használja a Tumblr mikroblogot és saját Facebook oldalát, ahol meglátásait publikálja kevésbé kötött formában. Medvegy Gábor (Hír24, Átlátszó Oktatás) is a több szálon való mozgásról beszélt: híreket szerkeszt a Hír24-nél, eközben nyilvánvalóan az emberben termelődnek vélemények, gondolatok, amiket a munkája kötött kereteiben nem tud megosztani, viszont gőzkieresztésnek Tumblr-ön kitermeli őket.
Rajcsányi Gellért (Mandiner) úgy vélte a mostanra kialakult blogolás felpezsdítette a közéletet. Magát egy megosztott embernek tartja, aki magán- és közösségi blogot is ír, valamint hivatásszerűen publicista.
A beszélgetés másik nagy témája az blogok illetve bloggerek intézményesülésének kérdése volt. Balogh Gábor szerint nem mindegy, hogy hova, mit, hogyan fogalmaz meg az ember. Magát alapvetően véleménycikkeket író publicistának tartja, de odafigyel, hogy mi az a felület, amire ír. Azon a véleményen voltak Rajcsányi Gellérttel együtt, hogy Magyarországon nem igazán beszélhetünk a blogok intézményesüléséről, mert nincsen hozzá elég pénztőke. Rajcsányi saját sok éves saját tapasztalatból beszélt az ingyenmunkákról.
Csaba Réka szerint viszont akkor lehet intézményesülésről beszélni, ha egy oldal mögött van közönség, olvasótábor. Egyet értetett Baloghhal, hogy nagy hangsúly van azon, az ember ismerje a célközönségét, és annak megfelelően fogalmazza meg mondanivalóját.
Papp Réka Kinga a nyomtatott sajtó versenyképtelenségét kritizálta az internettel szemben. Szerinte a legnagyobb gond abban rejlik, hogy a hagyományos magyar sajtó jó darabig elkényelmesedett az állami hirdetésekből élt, mindeközben figyelmen kívül vették a technikai és szakmai fejlődést, és nem igazán hajlandóak a fiatal generáció befogadására.
Forrás: Liberális Fiatalok Egyesülete
A harmadik fő kérdésköre a Facebook volt. Szinte észrevehetetlenül folyt át a téma egy kissé lehangolt és frusztrált hangvételbe, a közösségi oldal szűrőrendszerére. Sokan azt tapasztalják, hogy a tartalom nem jut el a célközönséghez, hirdetni márpedig a legtöbb kisebb portálnak nincs elég pénze.
Medvegy Gábor a Facebook vélemény kalitkájáról beszélt, hiszen a portál algoritmusa aszerint dobja fel nekünk a posztokat, ami megegyezik a mi ízlés- és véleményvilágunkkal. Ez egy idő után nagyon kényelmes és veszélyes is lehet. Csaba Réka ugyanakkor elmondta, a Republikonnak a Facebook és a Google is fő terjeszkedő oldaluk, ahonnan közönséget találnak. A beszélgetés végszavát ő adta meg: „Menjetek a médiába dolgozni, mert kell a sok tehetséges fiatal!”
Engem személy szerint megérintett a másfél órás beszélgetés: úgy éreztem magam, mint aki részese a rendezvénynek. Talán pont azért éreztem a családias hangulatot, mert én is rendszeres blogíró és újságíró tanonc vagyok, karrieremet, jövőmet valami hasonlóképpen képzelem el, mint a jelenlévő publicisták.. A LiFE beszélgetések vendégei arra inspiráltak, hogy bátran merjek írni bármiről – hiszen a közléskényszer bennem is megvan.
