Reklámok elleni felháborodás kapott lángra a franciaországi Lille városában, mire az egyik baloldali parlamenti képviselő új törvénymódosító javaslatot nyújtott be. Beszámolunk az okokról és a körülményekről, valamint arról, hogy mit is takar a “békében pisilni”-törvény.
Lázadás kezd kibontakozni a franciaországi Lille-ben. A 200 ezres nagyvárosban az elmúlt évtizedekben annyira elszaporodtak a köztéri – digitális és papíralapú – reklámok, hogy az már annyira zavarja a lakókat, ami miatt szövetkezni és tüntetni kezdtek. A Guardian nemrég helyszíni riportban mutatta be az eseményeket: többek között arra jutottak, hogy a teljesen elharapódzott reklámtömeg hatalmas mértékben roncsolja a lelkivilágot és teszi tönkre sokak mentális egészségét.
Egy fiatal kórházi ápoló szerint a helyzet hasonló ahhoz, amit a kórházban lát, csak itt lelki sérülésekről van szó:
„Amikor az utcán sétálsz, hogyan érezhetnéd magad boldogan, ha folyamatosan arra emlékeztetnek, hogy mi az, amid nincs meg?”
- tette fel a költői kérdést. Szerinte a mindent elárasztó reklámok elsősorban összezavarják a fejed, hogy mire van és mire nincs szükséged valójában, illetve elterelik a figyelmedet a valós problémákról.
A digitális forradalommal a reklámipar új erőre kapott. Manapság már nem csak szórólapokon, szponzorált tartalmakban vagy óriásplakátokon vehetjük őket észre, hanem citylightokon és egyéb digitális képernyőkön - akár az utcán is. Akár nálunk, Budapesten is látható, hogy kilépve az utcára hirdetések tucatjaival találkozhatunk utunk során: ott vannak a metrókban, a metró mozgólépcsőjén, a kirakatokban, a villamosmegállókban, majdnem mindenütt digitális és papíralapú formában is.
Franciaországban és különösen Lille-ben viszont ez már olyan méreteket öltött, amiből a polgároknak elege lett. Nem meglepő, hogy az első, nagyobb méretű ellenállás is ott kezdődött: először is Európa legnagyobb reklámipari cégeinek ad helyet az ország (mint például a magyar piacon is fontos szerepet betöltő JCDecaux-nak), másrészről pedig Franciaországban hagyományosan erős a kapitalizmus- és nagyvállalat-ellenes mozgalmi kultúra.
Ennek a két tényezőnek hatását lehet látni itt is.
Ez a helyzet néha egészen groteszk eredményekhez vezetett. A reklámoffenzíva hatására François Ruffin baloldali parlamenti képviselő módosító javaslatot nyújtott be Párizsban: indoklásában leír egy olyan helyzetet is, amikor egy kávézóban wc-re menve azzal kellett szembesülnie, hogy a piszoár előtt „megtámadta” egy digitális Uber, bank és könyvesbolt reklám. A módosító javaslatot, amely kitiltaná az illemhelyiségekből a reklámokat, ezért is „békében pisilni”-törvényként becézik.
„Ki nem élvezi azt a ritka nyugodt pillanatot, amikor hugyozik?” – írta.
Hozzátette: az elmúlt öt évben több mint 2000 digitális reklámképernyő „gyarmatosított” mintegy 1200 piszoárt 25 francia városban.
A lillei városháza kijelentette, hogy szeretné felvenni a kesztyűt a kezelhetetlen mennyiségű reklám ellen. Erre sarkall a Guardian által megkérdezett, a párizsi Sorbonne Egyetemen kommunikációt tanító professzor, Caroline Marti is: „Nagyon hosszú ideje boncolgatják a francia értelmiségiek a reklámipar kultúraromboló hatását, sokszor visszatérve akár Voltaire gondolataihoz és egyben kritizálják a reklámok alapvetően antidemokratikus voltát.” Vajon lesz folytatása vagy akár nagyobb nemzetközi visszhangja ennek a reklámok elleni lázadásnak?
Bálits Mihály
2019. január 18.
képek: pixabay