Mi történik, amikor öt, óriási tettvággyal és elhivatottsággal rendelkező fiatal találkozik? Hát, alapítanak egy startupot. Méghozzá nem is akármilyet: a Munch.hu az ételpazarlás komplex problémájára talált megoldást. A Munch.hu alapítói egyetemi hallgatók, akik megosztották velünk, hogyan született meg a startup alapötlete, mire figyeltek a projekt előkészítésekor, milyen lelkülettel dolgoztak, és milyen hosszú távú célokat szeretnének még elérni a Munch.hu platformmal. Inspiráló történetük mindenkiben felébresztheti a környezettudatosságot.
Írta: Lázár Fruzsina; képek: munch.hu csapata
A világ számos fejlett országában, így Európában, Magyarországon is a szükséges ételmennyiség többszöröse áll rendelkezésünkre. Ennek köszönhetően a legtöbben megszoktuk, hogy mindig sok lehetőség közül választhatunk – lényegében beépült az életünkbe a válogatás gyakorlata. Nem szívesen fogyasztunk olyan ételt, ami nem teljesen friss; emellett szeretjük az újdonságokat, a változatosságot a boltok polcain, és lehetőleg minden nap valami mást ennénk ebédre. Mindez azonban azzal jár, hogy ételfelesleg keletkezik, ami – kellően hatékony megoldások híján – a szemétben landol. Ez, amellett, hogy veszteség a termelőknek, vendéglátóhelyeknek, élelmiszerüzleteknek, a környezetünkre is súlyos terhet ró. Egy ilyen sok területen jelenlévő problémát nehéz egyéni oldalról megközelíteni: még a legkörnyezettudatosabb emberek is tanácstalanul állhatnak előtte. Hiszen a megoldása túlmutat az egyes emberek jószándékán és törekvésein, nem?
A Munch.hu alapítói szerencsére nem így gondolták. A csapat június elején kezdte a közös munkát, és mára egy jól működő startuppal büszkélkedhetnek. A Munch.hu platformot biztosít az éttermek és vendéglátóhelyek számára: itt olyan potenciális fogyasztókkal kerülhetnek összeköttetésbe, akik szívesen tennének valamit az ételpazarlás ellen. Az éttermek kedvezményesen értékesítik az el nem adott ételt, munch-ok (ételadagok) formájában, amelyeket a Munch.hu honlapján lehet lefoglalni és kifizetni, majd egy megadott időablakon belül az étteremben átvenni. Fontos, hogy minden esetben kizárólag friss, érintetlen és jó minőségű ételekről van szó.
A startup alapítói: Wettstein Albert (Nemzetközi Gazdálkodás, Corvinus), Perepelica Kirill (Nemzetközi Gazdálkodás, Corvinus), Zsoldos Botond (Business and Management, Corvinus) és Zwecker Bence (University of Warwick, International Management, a Munch.hu indulásáig tanácsadócégeknél dolgozott, Szentkirályi Lili (Nemzetközi Gazdálkodás, Corvinus) pedig később csatlakozott a csapathoz).
Kezdetek – a Munch.hu létre akart jönni
Június 3-án, egy Corvinusos diákszervezeti előadáson szinte véletlenül találkozott egymással Albert és Kirill. Az előadást követően egy kötetlen beszélgetés alakult ki, ahol Albert megmutatta a Munch egy korai verzióját, amin a vizsgaidőszak alatt dolgozott. Kirill ekkor csatlakozott a beszélgetéshez, amelynek során rövidesen rájöttek, hogy az elmúlt időszakban ugyanarra a problémára – az ételpazarlás jelenségére, az ezzel járó környezetszennyezésre, pénzügyi és energiaveszteségekre – keresték a megoldást.
Kirill Botival tette ezt, akivel a tavaszi félévben közösen részt vettek egy üzleti esetoldó kurzuson (COBE – Cases On Business Economics), Albert pedig Bencével, aki jelenleg Angliába jár egyetemre, de a koronavírus miatt a malajziai cserefélévét meg kellett szakítania, és otthonról dolgozott. Az InCube júniusi előadásán tehát két, teljesen függetlenül, de céljaiban és szemléletében mégis párhuzamosan kibontakozó projekt találkozott.
Ezt két nappal később már követte az első brainstormingolós találkozó, ahol mind a négy fiú jelen volt. Bencének ekkor még élő szerződése volt egy tanácsadó cégnél, ezért csak fél lábbal tudott részt venni a folyamatokban, azonban mindössze négy és fél héttel később, rengeteg munka, álmatlan éjszaka, partnerek megkeresése és webfejlesztés után, július 8-án elindult a Munch.hu.
„Valójában egy nagyon intenzív, másfél hónapos sprint volt, ami nekem például abból állt, hogy felkeltem reggel nyolckor, és felálltam a gép elől este nyolckor”
– osztotta meg az indulás előtti hetek élményeit Boti.
Ennek a sprintnek azonban Kirill szerint meglett az eredménye, „egy-másfél hónap alatt elértünk arra a szintre, hogy már működik a dolog, és árbevételt is tudunk termelni. Ez startupoknál egy meghatározó mérföldkő.
A csapat az összeállásukat övező, véletlennek tűnő egybeesések ellenére szilárd alapokon nyugszik: a fiúk közül hárman a Corvinuson tanulnak, de Bence is gazdasági háttérből jön. Emellett megvan a közös értékrendi alap: mindannyiuknak fontos a környezetvédelem, és ugyanaz a tettvágy és proaktivitás jellemzi őket. A Munch.hu szervezete még viszonylag flexibilis, hiszen csak másfél hónapja létezik, még a szerepek is kialakulóban vannak, mindenki azt teszi, amire éppen szükség van.
Természetesen emellett mindenki hasznosíthatja a saját szakterületére jellemző tudását: a fejlesztésért Boti felel, a sales-ért elsősorban Kirill, Bence Biz Dev (Business Development) téren mozog, Albert pedig a kommunikációs és projektmenedzseri feladatokat látja el. A Munch.hu csapata folyamatosan bővül, szintén a Corvinusról csatlakozott a csapathoz Szentkirályi Lili.
Hogyan jött az ötlet és miért releváns?
Boti 2019-ben bejutott egy startup inkubátor programba, ami tavasszal sajnos megszűnt. Ekkor döntött úgy, hogy csatlakozik a Corvinuson a már említett COBE-kurzusra, ahol Kirillel elkezdtek foglalkozni az ételpazarlás kérdésével. „Volt egy Ide süss nevű projektem, aminek az volt a lényege, hogy a koronavírus-járvány miatti bevételkiesést az éttermek és cukrászdák házhozszállítással tudják pótolni. Ehhez akartunk csinálni egy platformot: üzleti modell szempontjából hasonló koncepció volt, mint a Munch.hu” – osztotta meg Boti.
Miután Albertet beválogatták a Google egyik kreatív tehetségeknek szóló programjába, Kaliforniában töltött néhány hónapot. Az USA-ban szembesült azzal, hogy mekkora méreteket ölthet az ételpazarlás.
„Már akkor is gondolkodtam rajta, hogy milyen beteg dolog, hogy sokszor teljesen jó minőségű ételt dobunk ki."
"Később, Hollandiában meglátogattam egy ismerősömet, aki vacsora közben elmesélte, hogy a zseniális steaket, amit eszünk, csupán 3 euróért mentette meg a kidobástól egy közeli étteremből. Hollandiában ugyanis az éttermek nagy része különösen nagy figyelmet szentel a pazarlás csökkentésének, ezért kedvezményesen eladják a felesleget. Akkor határoztam el, hogy szeretnék indítani egy online platformot, ami be tudja hozni itthon a köztudatba az ételmentést. Először elkezdtünk ötletelni Bencével és az otthoni vizsgák között kutatásokat végeztem, majd elkezdtem dolgozni a megoldáson. Utána találkoztam Kirillel, aki Botival gondolkodott együtt ugyanebben a témában.”
Az indulás – egyszerűen elkezdték
A fiúk, miután összeállt a csapat és az alapötletről is nagyjából kialakult a konszenzus, nem vesztegették az idejüket, egyszerűen belevágtak. Alig három héttel az első találkozójuk után nekiláttak partnereket keresni, felmérni az igényeket, július 1-jén megkötötték az első megállapodásukat, és július 8-án hivatalosan is beindították a platformot.
„Nem akartunk lefejleszteni egy komplex megoldást, amiről később derül ki, hogy vagy kell piacnak, vagy nem."
Alapvetően lean-ben gondolkozunk: minél hamarabb kimenni, megmutatni az ötletet a potenciális partnereknek. Még most is folyamatosan alakítjuk, fejlesztjük a terméket a visszajelzések alapján” – magyarázta Albert.
Kirill bővebben is kifejtette, mire alapozták ezt a hozzáállásukat. „Úgy is el lehet kezdeni, hogy még nincs semmid. Erre van egy jó könyv is, Eric Riestól.
Könyvajánló: Lean Startup – Hogyan tegyük ötleteinket sikeressé és fenntarthatóvá?
Erről szól az egész – ha még nincs semmid, már akkor is menj, és nézd meg a piacot, hogy egyáltalán szükség van-e arra, amit csinálni szeretnél. Az ilyen tapasztalatok sok visszajelzést adnak a problémafelvetésedre: hogy van-e valós alapja, vagy csak a fejedben létezik. Ez is fontos a Munch.hu-nál, hogy nem tartottuk sokáig magunkban az ötletet, hanem kidobtuk a piacra és megnéztük, hogyan működik.”
A Munch-csomagok tartalma meglepetés: „az kerül bele a csomagba, ami éppen az adott napon megmarad, így a meglepetés öröme mellett új fogásokat is fel tudunk fedezni, miközben nem kell azon gondolkodni, hogy mit is együnk. A kezdetektől egyeztettünk vendéglősökkel, üzletvezetőkkel, beépítettük a visszajelzéseiket, egy minél egyszerűbb platform kialakítására törekedtünk” – magyarázta Bence.
A közösség(építés) szerepe
A vendéglátói oldal igényei mellett a fiúk a fogyasztók visszajelzéseit is igyekeznek középpontba helyezni: a Munch.hu funkcióit, sőt, a nevét is az ételmentő közösség igényeihez igazították. Ez szorosan összefügg a Munch.hu átfogó céljával, ami a közösségi érzékenyítés, az élelmiszerpazarlással kapcsolatos látókörtágítás és tájékoztatás.
A Munch.hu tehát nem kizárólag egy üzleti vállalkozás, hanem társadalmi kezdeményezés-mozgalom is, ami mind a magyar vendéglátósok, mind a fogyasztók edukálását célozza.
„Fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy az étel érték, nem kerülhet a szemétbe, mert rengeteg erőforrás, pénz és energia kerül abba, hogy eljusson a farmtól az asztalunkig.
Ezért úgy gondolkozunk, hogy mi egy ételmentő közösséget szervezünk – már több mint ezer tagja van a Facebook-csoportunknak –, ami nem rólunk szól, hanem az ételpazarlás ellen folytatott hadjáratról” – szögezte le Albert.
Bence ezt még további szempontokkal is kiegészítette. „Fontos, hogy a Munchhal egyelőre az ellátási láncnak csak egyetlen elemére koncentrálunk. Azért is nagyon fontos a közösségépítés, mert látjuk és tudjuk, hogy ez csak egy nagyon kis része egy sokkal komplexebb, összetettebb problémának, és mi szeretnénk ezzel kapcsolatban egy holisztikusabb nézőpontot bevezetni. A közvélemény formálásával és minél több együttműködés kiépítésével talán a későbbiekben – akár velünk, akár nélkülünk – nem csak az éttermekben-pékségekben folyik majd az ételmentés, hanem háztartásokban és akár a farmokon is. Tehát minden helyen, ahol felesleg keletkezhet.”
„A Munchot önmagunknak is csináltuk”
A fiúk, amellett, hogy egyre sürgetőbb problémának tartják az ételpazarlást, egyetemistákként jól ismerik az érzést, amikor az ember az ételen spórol. Az egyik legjelentősebb célcsoportjukat éppen ezért a budapesti egyetemisták alkotják.
„Egy csomó egyetemista ismerősömnek a tudatos táplálkozás és a környezetvédelem mellett az is központi kérdés, hogy mennyibe kerül a kaja. A mi generációnk imád spórolni”
– mondta Boti.
"Ez a legjobb: amikor az ember olyan terméket tud létrehozni, amit ő maga is szívesen használ. Mi ezért is tudunk gyorsan mozdulni, mert tudjuk, hogy nem csak minket zavar az ételpazarlás – hanem rajtunk kívül rengeteg tudatos fogyasztót is" – tette hozzá Albert.
Az állandó cél: szemléletváltás
Az ételpazarlás témájában kifejezetten nagy szerepe van az individuális tetteknek és elköteleződésnek – a Munch.hu csapata ebbe állt bele. A Munch.hu használatával mindenki megteheti az első lépést a környezettudatosabb élet felé. Az általuk kínált egyszerű megoldás mellett a kitartó és folyamatos értékközvetítés elindítja és fenntartja bennünk a szemléletváltás folyamatát: érdekeltté tesz az ételpazarlás ügyében, egy helyre irányítja az egyéni szándékokat és beintegrál egy közösségbe, ahol mindenki hozzánk hasonló módon gondolkodik.
A Munch.hu csapata most többek között azon dolgozik, hogy az ételek csomagolására is fenntartható megoldás szülessen – ennek érdekében partneri egyeztetéseket folytatnak a Nébih-el, az Élelmiszerbankkal és egyéb szervezetekkel.
Érdemes követni őket Facebookon, csatlakozni a Munch.hu – Ételmentők Facebook-csoportba, és elgondolkozni az üzenetükön: Mi(t)eszel ma az ételpazarlás ellen?
