Luxusautó, luxusnyaralás, luxuslakás, luxustáska, luxusfeleség. Már minden luxus? Elérhető vagy elérhetetlen? Egyáltalán mióta foglalkozik ezzel az ember? Ha azt gondoljuk, csupán a közösségi média terméke, nagyot tévedünk. A luxus vágya az emberiség vérében van, de nagy felelősség hogy mihez kezdünk vele.

Írta: Sipos Sára, Képek: Bera Viktor

A luxus szó a latin luxus szóból ered, jelentése: fényűzés, pompa. Valóban ezzel kapcsoljuk össze, de a mögötte álló tartalom változhat. Egy biztos: nagy értéket képvisel, ami közösségenként eltérő lehet. Valakinek a Dunára néző loft lakást jelenti, valakinek a sajt a kenyér mellé. Általában azonban egy anyagi javakkal jól ellátott réteg kiváltságait értjük alatta. 

A történelem folyamán régóta léteznek luxuscikkek: tulajdonképpen mióta kereskedelem és társadalmi osztályok vannak. Elég csak az ókori Egyiptomra, Föníciára, Kínára vagy Mezopotámiára gondolnunk. A görög városállamok hozzáállása változó volt: valahol például megszabták, mennyi pénzt költhetnek az emberek fejenként luxustermékekre. Maga a termék lehetett drágakő, ruha, paróka, selyem, textil, olajok, fűszerek, hal vagy egyéb alapanyagok. 

Az sem újkeletű, hogy aki nem engedheti meg magának a luxustermékeket, megpróbálja lemásolni őket. Természetes, hogy az ezek adta kényelemre, fényűzésre vágyik az ember. Amint valami luxus lett, biztosan kialakult egy második piac, ahol annak utánzatait lehetett beszerezni - de akkor is, ma is észrevenni az eredeti és a másolat közötti különbséget. A luxus tehát gyakran elválasztja egymástól a társadalmi rétegeket, sőt ezt a szakadékot meg is erősíti.

Hogy lett mégis tömegtermék a luxusból?

Valójában a márkák és a tömegtermelés kialakulása együttesen hozta meg ezt a változást. A luxus szó hallatán a minőség, egyedi gyártás, személyre szabhatóság, nemes anyagok juthatnak eszünkbe. A nagy, mindenki által ismert márkák azonban eközött és a tömegtermelés között próbálnak olyan módon lavírozni, hogy minél több készüljön, nagy profit legyen, de azért a minőség is megmaradjon. Érezhető, hogy problémás területre tévedünk, ahol már összemosódnak a határok. Ezért vannak, akik például a Dior ház bizonyos kollekcióját nem fogják luxusnak tekinti, míg egy bőrből, kézzel készült pénztárcát igen. Sajnos sokszor előfordul, hogy a márka nevét kell megfizetni, nem a minőséget. Luxustermék és luxustermék között is hatalmas a különbség: egy újabb táska ugyanazzal a logóval vagy egy méretre készített ruha. Ez azonban már saját döntés - mindenki azt tartja luxusnak, amit szeretne.

Vagy amit a média annak tart?

Ezt a kérdést fel kell tenni a témában, ugyanis a közösségi médiával a jelenség felerősödött. Mások életét nézzük ezeken az oldalakon, sokan pedig éppen abból élnek, hogy megmutatják azt. Egy biztos, szeretnénk magunkról jó képet mutatni, szépnek és lehetőleg divatosnak tűnni. Sokakra hat, hogy a különböző felületeken általuk követett személyek mit viselnek, és azt honnan szerzik be. A Instagramot görgetve pedig a hirdetések és szép ruhás képek között könnyű elveszni. Szinte lehetetlen megszűrni, mit szeretnénk kapni ebből a világból, vagy egyáltalán észrevenni, mennyire hat ránk.

Az biztos: a közösségi média, a digitalizáció és a globalizáció terméke, hogy a városban sétálva egy bizonyos telefon és táska márka sokkal gyakrabban fordul elő, mint a többi. Sokan a látszat miatt vásárolnak ezektől a márkáktól, bár az elköltött összegre nagyobb szükségük lenne a mindennapi étkezéshez vagy az egészségükhöz. A termékek már nem csupán státuszszimbólumok, hanem sok esetben rossz színben tűntethetik fel azt, aki nem rendelkezik velük. Ez már veszélyes terep, a média felhasználóiként pedig mi is ki vagyunk téve ennek a jelenségnek.

Azonban nemcsak a luxus lehet tömegtermék, hanem bizonyos tömegtermékek is számíthatnak luxusnak adott közegben. Sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ami egy adott környezetben mindennapinak számít, máshol nem az. Gondoljunk csak a nemluxustáska kampányra, ami rászoruló nőknek segít egy táskányi női higiéniai termékkel, hogy nekik se számítson luxusnak egy doboz sampon vagy tampon. Sok ilyen kezdeményezést találunk itthon és szerte a világban, ha van kedvetek, csatlakozzatok!

Azonban minden érmének két oldala van: a luxus nem feltétlenül ördögtől való.

Nem kell lelkiismeret-furdalást érezni, ha vágyunk rá, szeretnénk átélni bizonyos részeit. A hangsúly természetesen ebben az esetben is az egyensúlyon, a szélsőségek elkerülésén van. Ha megdolgoztunk egy drágább darabért, amiről régóta álmodozunk, ne okozzon bűntudatot a megvétele. 

A vásárlásoddal márkákat támogatsz, így azon márkák céljait is. Ha a minőséget a mennyiség fölé helyezed, kevesebbet vásárolsz, de hosszabb időre, az már környezettudatos döntés. Ha tovább tudsz félrerakni egy drága, jó minőségű luxustáskára, azt tovább is tudod majd használni. Így meglepő módon hosszú távon kevesebbet költesz. Ez a márka akár lehet etikus vagy környezetvédő: így zöld szempontokra is figyelhetsz.

De ne érezd magad rosszul akkor sem, ha veszel egy Lancôme szempillaspirált vagy Hermès nyakkendőt, mert boldoggá tesz. Becsüld meg, vigyázz rá, ne halmozd fel őket, és emlékezz: a kevesebb több, a minőség pedig fontosabb a mennyiségnél!