Az illegális újrahasznosító ipar globálisan közel 24 millió embernek ad munkát. A szemétdombokon dolgozó hulladékgyűjtők a környezetvédelem egyik legfontosabb láncszemei. A nagyvállalatok mégis a helyükre akarnak lépni, hogy bekapcsolódjanak a karbonkreditek modernkori aranylázába. A klímaválság miatt a szemétszedők és a karbonkreditek csatája fontosabb, mint valaha, mert a globális felmelegedés világszinten egyre nagyobb méreteket ölt. 

Írta: Belayane Najoua, képek: Pixabay

A klímaválság ma már nemcsak a tudósokat, üzletembereket, szakembereket aggasztja, hanem mi, mindennapi emberek is megérezhetjük a globális felmelegedés hatásait. 2020 nyarán Európában többször is megdőlt a melegrekord (forrás), a sarki jég nagy ütemben olvad (forrás), és a világon egyre gyakrabban előforduló erdőtüzek (forrás) is intő jelekként szolgálnak. A globális felmelegedést az üvegházhatású gázok koncentrációja okozza, ami leginkább az emberi tevékenységekhez köthető. A legnagyobb arányban a szén-dioxidot bocsátjuk ki, ami a kibocsátott gázok teljes volumenének a 76 százalékát adja (forrás). Erre a problémára kezdett el egy dollármilliós piac ráépülni, ami nemzetközi szinten az 1997-es Kiotói Egyezményben körvonalazódott először (forrás).

Ez a modernkori aranyláz?

A karbonkibocsátás csökkentésére épülő piacnak két nagy irányvonala van:

• a szén-dioxid adó: Az adott ország kormánya állapítja meg, hogy egy tonna kibocsátásért mennyi adót kell fizetni. (Az EU-ban az Unió állapítja meg a tagállamok számára.)
• a kibocsátáskereskedelem: Egy adott szintig nem kell fizetni a kibocsátás után, de felette a kvótakereskedelem alakítja az árakat. Aki többet bocsát ki, annak karbonkrediteket kell vennie az ENSZ-től, míg aki kevesebbet, a felesleges krediteket eladhatja a piacon (forrás). Kicsit olyan, mint egy rossz csere-bere játék, csak ez esetben a Föld jövőjéről van szó.

Az alapelvek mindkét esetben ugyanazok: a fosszilis energiahordozók kibocsátása káros, ezért ha megadóztatják a kibocsátókat, akkor arra ösztönzik őket, hogy kevesebbet szennyezzenek. Mindeközben a cégek többsége (főleg a fejlett régiókban) arra törekednek, hogy innovatív technológiákat találjanak fel, amivel csökkenthetik a kibocsátásukat (forrás).

A karbonpiac jó üzletnek tűnik. Főleg, ha mi vagyunk azok, akik szabadon kereskedhetnek a felesleges kreditekkel. A piac iránti érdeklődés 2017-ben, amikor az árfolyam hirtelen megugrott, éles fordulatot vett. Az Európai Unió klímatalálkozóján célul tűzték ki, hogy 2021-től évente 2,2 százalékkal csökkentik a rendelkezésre álló karbonkreditek mennyiségét (forrás). A változás következtében a gyorsan reagáló vállalatok óriási haszonra tehettek szert. Egy 2019-es cikk szerint a Northlander Commodities Advisors nevű angol cég 2019-ben több mint 125 millió dollárt, azaz nagyjából 37 milliárd forintot zsebelt be az eladott karbonkreditekből (forrás).

Ha megfelelően határozzák meg a kiosztott kreditek mennyiségét, a szennyezés elég drága lesz ahhoz, hogy a vállalatok el akarják kerülni, és ezért inkább olyan technológiákba fektetnek, amik csökkentik a kibocsátásukat. A kormányok pedig a beszedett szén-dioxid adóból a környezetvédelmi akciókat, programokat támogatják. A kibocsátás csökken, a környezetvédelmi politika pedig felélénkül. Mindenkinek jó. Legalábbis elméletben.

Mindeközben a világ másik felén

Tehát a fejlett országokban a zöld projektek előtérbe kerülnek, a nagyvállalatok csökkentik a kibocsátásukat a megszabott kvótán belül maradva (esetleg egy kis plusz kreditet vásárolva). Indiában miért veszti el hirtelen 100-200 ezer ember a munkáját, és miért építenek egy óriási szemétégetőt Delhiben?

Delhiben az újrahasznosítás iparága az illegalitásra épül. Az illegális szemétszedők a szemétdombokon összegyűjtik a szemetet, amit később eladnak a törvénytelen piacon.

Az összegyűjtött szemetet először kiválogatják. A nedves hulladékból komposzt lesz, míg a szárazból egy teljes család jövedelme. Az eladott szemetet a felvásárlók 100 százalékban visszaforgatják az iparba, így szinte nulla szennyezéssel dolgozzák fel a városban található szemétdombokat. A szemétszedő emberek a környezetszennyezés megállításának kulcsfigurái - az összegyűjtött hulladék 20-50 százalékáért felelősek. Ennek ellenére a fejletlen országok kormányai inkább privatizációval próbálják megoldani a problémát: nagyvállalatokat vonnak be, és új technológiát vásárolnak (forrás). Egy csapat kutató és aktivista megalkotott egy térképet, ami az illegális szemétszedők és a kormányok közötti konfliktusokat mutatja a világban: TÉRKÉP

A Delhiben található szemétégető - a dokumentumfilmben szereplő adatok szerint - amellett, hogy kilencszer több káros anyagot bocsát ki, mint az illegális újrahasznosítás, a helyi lakosok egy harmadától elveszi a munkáját. Mivel a szemétégetők RDF-et, azaz másodlagos üzemanyagot termelnek,  karbonkrediteket kapnak, amit aztán eladhatnak a nemzetközi piacon. Nem meglepő, hogy az ilyen projektekre bőven jelentkeznek befektetők. A baj csak az, hogy míg a befektetők a környezetvédelem zászlóját lobogtatva a profitot hajszolják, addig több százezer ember veszíti el a munkáját. 

Mi a megoldás?

Sem a közgazdászok, sem pedig a kutatók között nincsen egyetértés, hogy milyen mértékben kellene irányítani a karbonpiacokon a kibocsátáscsökkentési célokat. A fejlett országokban folyamatosan csökkenteni kell a kibocsátható gázok mennyiségét, technológiai fejlődésre buzdítva a piaci szereplőket. A fejletlen országokban pedig restriktívebb környezetvédelmi politikát kell bevezetni, ami nem a privatizációra épül, hanem az adott ország erőforrásaira. A fejletlen országok bővelkednek olyan munkaerőben, akik a kibocsátáscsökkentési célok stratégiai csoportját alkothatnák. Az embereket be kell vonni a változásokba, hogy ne elszenvedői, hanem részesei legyenek annak.

Az biztos, hogy a fejlett országok környezetvédelmi lépéseikkel nemcsak a saját területükért felelősek, hanem a Föld egészéért. Bizonyított tény, hogy egy adott területen kibocsátott szén-dioxid gáz a Föld egészére kihatással van (forrás). A klímaváltozás nem egy helyspecifikus probléma. Nincs olyan, hogy a fejlett országok megmentik magukat, a többiek pedig meneküljenek, ha tudnak. A klímaváltozás elleni harcnak egyénileg és kollektíven is működnie kell. Ha meg akarjuk védeni a bolygót, a kettő ötvözése elengedhetetlen. Az összefogás a siker kulcsa azért, hogy esélyt adjunk az élhető holnapnak.