Ha eldől, hogy valaki vegetáriánus vagy vegán lesz, és lemond a hús vagy akár minden állati eredetű termék fogyasztásáról, sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogyan is álljon neki ennek az egésznek. Egyáltalán mit is jelent vegának vagy vegánnak lenni? Ki fogja-e nézni őket a korábbi társaságuk, és vajon mindig éhesek lesznek? Jól lehet lakni hús nélkül is? Nem lesznek betegek, vagy nem fogják még a gatyájukat is étkezésre költeni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kínál válaszokat az alábbi írás.   

2020.10.30. Írta: Brándisz Ádám / Borítókép: Pexels

Ahogy a közmondás is tartja, a kezdet mindig nehéz, nincs ez másképp egy étrendváltásnál sem. Manapság már viszonylag egyszerű helyzet fogadja, aki nem akar többé hús fogyasztani. Változó világunk szerencsére jó irányba mozdult el, egyre több és változatosabb lehetőség áll a vega vagy vegán emberek előtt, sőt a közbeszédben is egyre elfogadottabb témává válnak ezek az alternatív étrendek. A gyakran etikai vagy környezetvédelmi okok miatt választott vegetarianizmust, vagy veganizmust hosszas gondolkodás előzi meg. A helyzetet alaposan körbejárva, számos vegát és vegánt megkérdezve kijelenthetjük, hogy nincs mitől félniük azoknak, akik belevágnak ebbe a kalandba. Ugyan lehetnek nehézségek, azonban az életmód, amit választanak, sok mindenért kárpótolni fogja őket.  

Kép: Brándisz Ádám, Közgazdász

Az életmódváltás első lépései  

Na de kezdjük is az elején. Eldöntöttük, hogy váltunk, sőt már azt is kitaláltuk, hogy csupán vegák leszünk, és nem mondunk le teljesen az állati eredetű termékekről, mint a vegánok. Érdemes a fokozatosság elvét követni az étrendváltásban, hiszen, ha egyből elhagyunk minden állati eredetű terméket, akkor a szervezetünk nehezen fog reagálni a hirtelen változásra. Következő lépés az ötletgyűjtés és tervezés. Ahogy szépen fokozatosan csökkentjük a húsfogyasztásunkat, úgy nő meg a kreativitás szerepe az étrendünkben, és úgy térünk át egy másik életmódra. Mára már eljutottunk oda, hogy Magyarországon is számos szakácskönyv, film, online videó elérhető, sőt olyan közéleti személyiségek is vannak, akik kizárólag ezzel a témával foglalkoznak – legyen szó akár a vegaságról, akár a vegán életmódról. Érdemes az ő munkásságukat követni, mert sok ötlettel gazdagodhatunk.  

Tegyük fel, hogy megvan a receptgyűjteményünk, és már órákat töltöttünk el netes videók nézegetésével. Erőt veszünk magunkon, és kezünkben a bevásárló kosárral, remegő léptekkel belépünk egy ismeretlen világba. Az az érzésünk, hogy már jártunk itt korábban, de mégis az újdonság erejével hatnak a dolgok. Most új szemmel kell felfedeznünk a megszokott boltunkat. Ha vegák szeretnénk lenni, csupán egy cél lebeg a szemünk előtt: húst ne! Az elején még bátortalanul és tanácstalanul mászkálunk a sorok között, azonban ahogy telik az idő, és múlnak a hetek, úgy leszünk mi is egyre bátrabbak, és a végén már szédítő sebességgel fogunk bevásárolni. Válogatás pipa, elérkezünk a kasszához. A kedves, ismerős pénztáros néni ugyan kicsit furán néz ránk, hogy nem vesszük meg a korábbi húsmennyiséget, azonban valahogy kibírjuk a csodálkozó tekinteteket.  

Hazamegyünk, ledobjuk a szatyrokat, majd egy kreatív főzés után megesszük életünk első vegetáriánus ebédjét. Boldogságot érzünk, mert tudjuk, hogy valami nagynak vagyunk az elején. Másnap lelkesen meséljük első élményeinket a családnak és a barátoknak. A papa elsőre furán néz, nem érti, hogy miért ne kellene szalonnát ennünk, mama csak a szemét forgatja amikor közöljük vele, hogy nem kérünk a vasárnapi rántotthúsból. A barátaink elfogadóak, azonban páran mintha ferdén néznének ránk.

Megérkeznek az első negatív megjegyzések, szkeptikus mondatok, és elgondolkozunk azon, vajon tényleg helyesen döntöttünk-e. Megéri a sok hűhó, a receptkeresgélés és a halványulásnak induló emlékek a gőzölgő steakről? 

Ekkor viszont arra gondolunk, hogy miért is kezdtünk bele, egy fenntartható világért, melyben nem eszünk állatokat, és védjük a környezetünket. Visszatér belénk a lelkesedés. 

Kép: Pexels 

Mit érez mindebből a testem?  

Pár hónap elteltével már otthonosan mozgunk új életmódunk kultúrájában, megszoktuk a baráti ugratásokat, és lendületesen érvelünk, ha valaki megkérdőjelezi döntésünket. Érkezik azonban az első pofon. Véradáson kiderül, hogy alacsony a vérünk vastartalma és B-12 vitaminból se túl rózsás a helyzet. Doktorúr első kérdése: Maga vega, igaz? Ledöbbenünk: de hát egészségesen élünk, mindennek szépnek kellene lennie! A villámtanácsadás után megtudjuk, hogy miket felejtettünk ki az étrendünkből. Hazafelé már új recepteken gondolkozunk, és tudjuk, hogy teljeskörűen kell étkeznünk, különben a korábbi húsfogyasztásból származó ásványi anyagokból és nyomelemekből hiány lesz. Gyorsan fel is hívjuk ismerősünket, aki most kezd bele az életmódváltásba, hogy erre is figyeljen. 

Az a bizonyos egy év  

Elérjük a hőn áhított mérföldkövet: egy év eltelt amióta étrendet váltottunk. A család egy meglepetés partival ünnepel. Meghökkenten vesszük észre, hogy a papa a rántott brokkoliból pakol magának. Gyors kérdést követően kiderül, hogy mostanság kevesebb húst eszik, amit az orvosa is támogat, hiszen lejjebb ment a koleszterin-szintje. Boldogan vesszük tudomásul, hogy másoknak is segíthettünk döntésünkkel. 

Ebéd közben az egész család minket faggat, mi pedig lelkesen mesélünk terveinkről. Következő héten kezdünk egyetem mellett, mellékállásban egy modern, fiatalos, vegetáriánus bisztróban. A tulajdonos az ismerősünk, és vevő az ötleteinkre. Ha minden jól alakul, jövőre a többi étteremmel összefogva vega hetet szervezünk Budapesten, melynek célja az étrend népszerűsítése és az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztés lesz. Többen is hívtak minket felvonulásokra és tüntetésekre, de mi azt túl szélsőségesnek tartjuk, és inkább a párbeszédben látjuk a lehetőséget. Sőt, saját tapasztalatainkon felbuzdulva elkezdtünk írni egy könyvet is, melynek célja, hogy megkönnyítse az étrendváltást és eloszlassa a tévhiteket. 

Kép: Pexels

Estefelé az italunkat kortyolgatva jó érzéssel gondolunk vissza az elmúlt egy évre. A kezdeti félelmeinkre, melyek visszatartottak minket, a barátainkra és a családunkra, akik támogattak minket, a kisebb nagyobb bökkenőkre, melyeken kihívás volt túljutni és a számtalan emlékre, melyet a vegetáriánus étrendnek köszönhetünk. Egy ismerősünk foglal mellettünk helyet, majd érdeklődően fordul felénk. Ő is elkezdené az étrendünket. Felcsillan a szemünk, és szenvedélyesen kezdünk el mesélni neki, az új ötletünkről, hogy kipróbáljuk a vegánságot.