A legnagyobb favoritok mérkőzéseivel folytatódnak a Bajnokok Ligája nyolcaddöntői. De mire lehet képes a 18 mérkőzés óta veretlen Manchester City, a négy vereséggel és hat trófeával rendelkező Flick-féle Bayern München, vagy a feltörhetetlen védelmével és Luis Suarez remeklésével esélyessé váló Atletico Madrid?

Írta: Gajdics Bálint, Rada Bálint, borítókép: Bajnokok Ligája, Pixabay

Atletico Madrid – Chelsea

Ha egy mérkőzést kellene kiemelni a nyolcaddöntők párosításai közül, akkor mindenképpen ezt a párosítást ajánlanánk a semleges szurkolóknak. Az Atletico Madrid a spanyol bajnokság elsőszámú esélyese. A La Liga tabelláját jelen pillanatban kevesebb lejátszott meccsel is vezető Matracosok ebben az idényben összesen kétszer kaptak ki és négy alkalommal játszottak döntetlent. Azt is ki lehet jelenteni, hogy bár az összes topligát figyelembe véve Oblakék kapták a második legkevesebb gólt, ez az Atletico már nem az a teljesen védekező felfogásban “bunkerfocit” játszó Simeone-csapat, mint a 2010-es években. A stabil védekezés alapvető az Atleticónál, viszont a gólokkal gyakran adósak maradtak a fővárosiak.

Kép: Luis Suarez és Joao Felix, goal.com/Getty Images

Erre problémára az idei szezonban Luis Suarez személyében találtak megoldást. Az Atletico próbálkozott több csatárral is az elmúlt években, de sem Alvaro Morata, sem pedig Diego Costa nem feleltek meg tökéletesen Diego Simeone elvárásainak. Suarez nyári fővárosba igazolása hozta meg az áttörést - az uruguayi csatár a másodvirágzását éli a csapatnál. Suarez 16 góllal vezeti a spanyol bajnokság góllövőlistáját, ugyanakkor a csapat többi tagja is kiveszi a részét a góllövésből. A jövő nagy reménységének számító Joao Felix az utóbbi időben kisebb betegséggel és formaingadozással küszködött, de az is szemmel látható, hogy Suarez érkezésével lekerült a válláról a góllövés terhe, így felszabadultabban és eredményesebben tud a csatár mögött játszani. A bajnokságban hat góllal és négy gólpasszal segítette eddig a csapatot. Marcos Llorrente, aki elsősorban a középpálya közepén érzi otthonosan magát, de a pálya bármely szegletén bevethető, kiváló szezont produkált eddig. A góljai és gólpasszai mellett tevékenyen részt vesz a csapat védekezésében is, nem ijed meg az egy-egy elleni párharcoktól sem.

A nemzetközi kupaporondon már nem ilyen magabiztos a spanyolok teljesítménye. Igaz, hogy a Bayern München mögött 9 ponttal zárták a csoportkört, viszont összesen kétszer tudtak nyerni a Salzburg ellen, a Lokomotiv Moszkva már fejtörést okozott nekik. Ennek ellenére bizakodva várhatják a mérkőzést, hiszen még mindig a liga egyik legjobb védelme az övék, és Suarez vezetésével meglepetést is okozhatnak majd.

Kérdés az, hogy mennyire van igényük a BL-menetelésre akkor, amikor elérhető közelségbe került a La Liga-elsőség is.

A másik oldalon, a ködös Albionban már nem ilyen fényes a helyzet. A Chelsea a tél folyamán edzőváltáson is átesett. Thomas Tuchel a PSG volt edzője váltotta Frank Lampardot a kispadon. A szurkolók reakciója először vegyes volt, hiszen mindenki nagyon szerette volna, ha a klub legendájával sikerül újra a csúcsra jutnia a csapatnak. De nem így történt. Lampard látványosan mellőzte játékosait, ami rányomta a bélyegét az öltözői hangulatra is. Roman Abramovics pedig nem az a türelmes fajta, és az angol klubikon helyére a PSG csapatával tavaly BL-döntős Tuchelt ültette a padra. 

Tuchel (és Löw Zsolt) érkezése az eredményekben és a taktikai hozzáállásban is azonnal meglátszott. Továbbjutottak az FA-kupában és idegenben is magabiztosan tudták legyőzni a városi rivális Tottenhamet. A 3-4-3-as felállással legutóbb Antonio Conte regnálása alatt találkozott a Chelsea, de most ez a rendszer hozza a győzelmeket a csapatnak. A védelem még Lampardénál is jobb eredményeket produkál: Tuchel hétmeccses regnálása alatt a veretlen csapat mindössze két gólt kapott eddig. A nagy nyári igazolások közül Timo Werner a stabil kezdő, akinek a szerepe is átalakult egy kicsit. A németet nem a center posztján játszatja honfitársa, hanem épp Giroud vagy Tammy Abraham mögött támadja az ellenfél kapuját. Az angol csapat magabiztosan, veretlenül nyerte meg csoportját a BL-ben, maga mögé utasítva a Sevillát.

Két feltörhetetlennek látszó védelem csaphat össze a vírushelyzet miatt Bukarestben rendezett odavágón, a csapatok taktikai repertoárjának és világklasszis támadóinak ismeretében pedig minőségi találkozóra van kilátás. 

Bayern München – Lazio

A Bayern az elmúlt héten egy nagyon szórakoztató, havas meccsen játszott döntetlent a Bundesliga-újonc Bielefeld ellen úgy, hogy a Bielefeld csapata többször is vezetett, majd a Frankfurt ellen begyűjtötte idei harmadik vereségét is. Ennek ellenére Hansi Flick gárdája egyértelmű favorit ebben a párharcban. Február elején megnyerték a FIFA Klubvilágbajnokságot is, így a történelemben a Bayern lett a második csapat a 2009-10-es Barcelona után, amely egy idényben mind a hat megnyerhető serleget begyűjtötte (bajnokság, nemzeti kupa, szuperkupa, BL, európai szuperkupa és klubvilágbajnokság). A bajnokságot a Bielefeld elleni havas fiaskó, illetve a Frankfurt elleni vereség ellenére is magabiztosan vezetik a Lipcse előtt, így a címvédő az idei kiírásban is egyértelmű esélyesként indul. Robert Lewandowski a tavalyi év legjobb játékosa volt és még mindig a legveszélyesebb támadó az egész mezőnyben, de a Bayern kimagasló teljesítménye abban rejlik, hogy nincs gyenge láncszem a csapatban.

Kép: a Bayern München játékosai a BL-győzelem után, goal.com/Getty Images

A lengyel támadó 26 góllal vezeti a Bundesliga góllövőlistáját és a Müller, Sané, Gnabry alkotta, hatékonyságban és kreativitásban is kiemelkedő trió összesen 19 gólt és 16 asszisztot hozott össze a bajnokságban, míg a BL-ben meglepő módon a csoportküzdelmek során az inkább védekező szerepet betöltő Goretzka és a nem mindig kezdő Kingsley Coman volt eredményesebb. Valószínűleg ettől működik jól a Bayern-henger. Egy olyan sokrétű támadógépezetről van szó, ahol szinte mindenki ki tudja alakítani a gólhelyzeteket és ki is használja azokat. Erről árulkodik az is, hogy meccsenként átlagban 16,2 lövést eresztenek meg az ellenfelek kapuja felé. Ez az arány a Bundesligában 62, míg a BL-ben 18 gólra volt eddig elegendő. A bajor csapat a Bajnokok Ligájában lassan két éve veretlen, legutóbb a 2018/19-es szezonban, a Liverpool tudta megverni őket, azóta 16 győzelemmel és 1 döntetlennel tartják ezt a kimagasló rekordot.

Ha már góltermésről van szó, akkor a tavalyi évben Lewa mutatóit csupán egy ember tudta lekörözni, ezzel megelőzve őt az európai Aranycipő-versenyben: az ellenfél csapatában focizó Ciro Immobile.

A Lazio csapata ebben a párharcban az „underdog” szerepét fogja betölteni a címvédővel szemben, viszont egy-két villanás még akár meglepetést is okozhat.

Simone Inzaghi Lazioja a tavalyi szezonban nagy versenyfutásban tudta elérni a BL-indulást érő pozíciók egyikét a Seria A-ban. Ez annak is volt köszönhető, hogy az európai színtértől hamar búcsúztak és a többi olasz topcsapattal ellentétben elég volt a bajnokságban jól teljesíteniük. Ez az ősszel meg is fordult, hiszen a BL és a Coppa Italia miatti többletterhelés meglátszódott a csapat teljesítményén. Mivel a Lazio kerete szinte minden poszton elég vékony, az olasz tréner nem tudta megfelelő módon rotálni a csapatát és ez meg is látszott az eredményeken. Viszont a BL-csoportkör utáni pihenő jót tett a csapatnak, forma szempontjából pedig az Inter mögött a második legjobbak jelenleg a bajnokságban.

A csapat télen erősített a védelmén, az AC Milanból érkezett Mateo Musacchio, aki már két meccsen szerepelt, de várhatóan több szerepet fog kapni, mivel posztján sorra dőlnek ki a Lazio kulcsjátékosai. Talán ez okozhatja majd a rómaiak vesztét is a Münchennel szemben, mert lássuk be, hogy megfelelő támadójátékkal, de hiányos, nem összeszokott védelemmel nem lehet megverni a címvédőt. Mindenesetre a Lazio nem fog feltett kézzel harcba indulni.

Atalanta – Real Madrid

Különleges mérkőzésnek ígérkezik a bergamói kiscsapatból lett hipszterkedvenc és az önmaga árnyékának mutatkozó Real Madrid párharca. Kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy az európai klubelit legizgalmasabb és legunalmasabb projektjének összecsapása következhet.

Az Atalanta idénye jóval konszolidáltabb, mint a 2019-20-as volt: egyaránt kevesebb gólt lőnek és kapnak, mint a hektikusan sikerült tavalyi évben, amikor a legjobb nyolcig jutottak a Bajnokok Ligájában (hajszálnyira voltak az elődöntőtől a PSG ellen), a Serie A-ban pedig sokáig a Juventus legnagyobb kihívóinak tűntek. Az Atalanta 53 lőtt góljánál így is csak az Inter szerzett többet az idei bajnokságban, miközben a csapat döntőbe jutott az Olasz Kupában. 31 kapott bajnoki góljuk viszont jócskán visszaveti őket a Serie A tabelláján (4. hely). Nem segít a helyzetükön Alejandro „Papu” Gomez távozása sem, akinek súlyosan megromlott a viszonya a vezetőséggel. A veterán klublegenda így aránytalanul kevés játéklehetőséggel a háta mögött távozhatott Sevillába.

Kép: Atalanta, UEFA.com

Gian Piero Gasperini játékrendszere továbbra is a háromvédős rendszerre, az agresszív letámadásra és a látványos támadófutballra épül. A csapat legeredményesebbje a két kolumbiai támadó, Luis Muriel (17 gól) és Duván Zapata (13), míg a támadásépítésben a két legfontosabb láncszem a súlyos depresszió után visszatérő szlovén Josip Ilicic, illetve a jobboldali wingback, Robin Gosens. A középpályán a holland válogatott Marten de Roon és a svájci Remo Freuler az egész olasz bajnokság egyik legalulértékeltebb párosát alkotják. Idén különösen De Roon remekel: 41 sikeres szerelésével ligaelső a Serie A-ban, miközben letámadásban  és passzjátékban is a bajnokság elitjéhez tartozik. A védelem tavaly a legnagyobb hiányossága volt az Atalantának, idén azonban sokat javult a helyzet, mióta a Genoától szerződtetett argentin Cristian Romero csatlakozott a Palomino, Rafael Toloi, Djimisti hármashoz.

Amíg az Atalantáról mindenkinek a látványos támadójáték jut eszébe, a Real Madridról leginkább az unalmas mérkőzések már végeláthatatlan sorozata. Zinadine Zidane generációváltásra tett kísérlete egyelőre kudarcba fulladt: a csapatban továbbra is a veterán klasszisok a húzónevek, miközben a pótlásukra szánt játékosok mélyen elmaradnak az elvárásoktól. Raphael Varane Sergio Ramos nélkül félkarú óriásnak tűnik, Eden Hazard az utóbbi évek talán legrosszabb igazolása volt, Éder Militao érkezése pedig nem dobott sokat a csapat védekezésén.

A királyiaknak emellett a sérülésekkel is vannak problémáik: Militao, Ramos, Carvajal, Odriozola, Hazard és Rodrygo is biztosan lemarad majd az odavágóról, de Federico Valverde játéka is kérdéses. Ennek köszönhetően a nem éppen jelentős taktikai újításai miatt tisztelt Zidane a Getafe ellen kipróbálta a háromvédős felállást is, hátul a Mendy, Varane, Nacho hármassal, a széleken pedig a megsérülő Marcelóval és az ifista Marvin Parkkal. A Valencia ellen már visszatért a csapat a klasszikus 4-3-3-hoz és a világ egyik legjobb középpályás triójához (Casemiro, Modric, Kroos). A támadósorban Karim Benzema lett a Ronaldo-éra utáni csapat vezére: a bajnokságban tizenkettő, a BL-ben négy gólja van, ő a támadások alfája és omegája, a befejezések mellett labdatartásban és előkészítésben is fontos szereplő.

A Real jelenleg második a spanyol bajnokságban, ám lépéshátrányban van az Atlético mögött, a kupában a harmadosztályú Alcoyano ellen szenvedett kínos vereséget, a BL-ben pedig elképesztően hektikus teljesítményt nyújtott: oda-vissza legyőzte az olasz listavezető Intert, de kétszer is kikapott a Sahtar Donyecktől. Az Atalanta akár ki is használhatja a Ramos nélkül szárnyaszegett Madrid-védelem gyengeségeit, a Real ugyanakkor továbbra is bízhat abban, hogy rutinos klasszisai eldöntik majd a párharcot.

Borussia Mönchengladbach – Manchester City

Zsinórban 18 győzelem, tízpontos előny a világ legerősebb bajnokságának élén, veretlen BL-csoportkör, a modern futball legnagyobb hatású edzőjével a kispadon. A Manchester City papíron a Bayern München mellett az idei BL-szezon legnagyobb esélyese. Hogy mi is szól ellenük? Az, hogy ugyanezt mondhattuk róluk az utóbbi években is.

Pep Guardiola olyan futballromantikus, akinél filozofikusabban talán senki sem közelíti meg a játékot. Mindig az újdonságot, a meglepőt keresi, miközben a tökéletességet hajszolja. Mióta a Barcelonánál alapjaiban reformálta meg mindazt, amit a futballról gondoltunk és tudni véltünk, a Manchester Citynél egy átalakult környezetben is újjá tudta építeni magát. A labdabirtokláshoz társuló 2-3-5-ös felállás a középpálya belsejébe mozgó szélső védőkkel és a fellépő nyolcasokkal (a Tottenham ellen), vagy a 3-2-2-3-as formáció szélsővédőből lett irányítóval, hamis kilencessel és tükörszélsőkkel (a Chelsea ellen) jól mutatják, milyen elképesztő taktikai repertoárral rendelkezik Guardiola csapata.

Kép: Pep Guardiola, Michael Regan/Getty Images

A Cityben ráadásul lassan játékra kész a hónapok óta sérült Sergio Agüero, így a csapat fontosabb hiányzók nélkül vághat neki a BL-menetelésnek. A támadásépítésben Kevin de Bruyne mellett idén Ilkay Gündogan is remekel, a fiatal Phil Foden lassan alapember lesz Guardiolánál, Bernardo Silva szinte mindenhol bevethető, Joao Cancelo pedig talán a legsokoldalúbb jobbhátvéd jelenleg a világon. A védelem Ruben Dias érkezésével csak erősödött, John Stones is megtalálta remek formáját, a támadósorban pedig Raheem Sterling, Riyad Mahrez, Ferran Torres és Gabriel Jesus is bevetésre vár.

Az ellenfél korántsem rendelkezik ilyen játékoskerettel, ám a bajnokságot bukdácsolva kezdő Mönchengladbach így is magabiztosan jutott tovább a BL legnehezebb csoportjából. A németek húzóembereit a középpályán találjuk, ahol Lars Stindl és Christoph Kramer sem futnak rossz szezont. A Bensebaini, Elvedi, Ginter, Laimer védőnégyes a kapus Yann Sommerrel kiegészülve tavaly a Bundesliga egyik legjobb sorának tűnt, idén azonban némileg visszaesett a teljesítményük. Támadásban Alessane Pléa fut kivételes BL-szezont (5 gól, 3 gólpassz), 4-2-3-1-es felállásban Embolo válthatja a középcsatár posztján. Marcus Thuram és Jonas Hofmann szintén többre lehetnek képesek, mint amit eddig a bajnokságban mutattak. Marco Rose ugyanakkor kivételes taktikus, ősszel pedig nem sokon múlt, hogy a Real Madridot is két vállra fektesse.

Furcsán hangzik, de a legnagyobb veszélyt a Manchester City győzelmére nem Rose, hanem maga Guardiola jelenti. A spanyol mester tavaly a Lyon ellen iskolapéldáját mutatta annak, miért is ül rajta átok, mióta elhagyta Barcelonát. Az odavágón annyira az ellenfél tökéletes semlegesítésére fókuszált, hogy csapata játékrendszere teljesen idegennek hatott, a franciák pedig remekül használták ki az ebből fakadó bizonytalanságot.

Kérdés, hogy Guardiola tökéletesség iránti megszállottsága elhozhatja-e a várva várt BL-győzelmet Manchesterbe, vagy belső késztetése egy újabb – és talán végzetes – kudarcba sodorja majd.