Mindenki legalább tíz olyan csodaszert ismer, ami pár napon belül biztos fogyást ígér. Dr. Forgács Attila egyetemi docenst, szakpszichológust a Messzelátó podcast legújabb részében arról kérdeztük, hogyan vált a fogyás fogyasztási cikké, milyen lélektani háttere van az evésnek és az olyan életmódmozgalmaknak, mint a vegánság.

2021.07.10. Írta: Taxner Tünde / Borítókép: Forgács Attila

Gyanús volt a pocak

Az emberiség története a jóllakásért vívott küzdelmek sorozata. Mindig az állt a középpontban, hogy hízzunk. A Hyppolit a lakájban, a második magyar hangosfilmben még nevetséges budai hóbortként jelenik meg a fogyókúrázás, a reneszánsz szépségideál egy telt női alak. Mikor változott meg ennyire a viszonyunk az evéssel és a testünkkel, és lett a fogyás az igazi vágyunk?

„Amint a bőség beköszönt, tartósan és tömegesen van mód arra, hogy az emberek kigömbölyödjenek. Ekkor döntően a felsőbb társadalmi rétegekben megfordul a trend, és megpróbálnak vigyázni a testsúlyra” – mondja Dr. Forgács Attila, a Corvinus Egyetem oktatója és az evés lélektanának jelentős hazai kutatója.

Az evéssel kapcsolatos viszonyunk tehát a bőség beköszöntével, a rendszerváltás után változott meg. A 20. században küzdöttünk az élelemért, gondoljunk csak Móricz Kis Jánosára vagy a háborúk utáni jegyrendszerre. „Olyan környezeti viszonyokban, ahol hiány van, nem fogunk elhízni, genetika ide vagy oda. A civilizációtörténetünk lepörgött úgy, hogy alig voltak kövér emberek. Nagyon nehéz például a magyar királyok, nemesek között kövér embert találni. Néhányat tudunk mondani, ugye az egyik a lúdtolvaj Döbrögi, a másik a török basa, de a Petőfik, az Arany Jánosok egyáltalán nem voltak pocakosak.” A hiányos táplálkozás és a TBC még a II. világháború utáni időszakban is komoly probléma volt hazánkban. „Ha valakinek pocakja volt az ötvenes években, jöttek a fekete autók, és körbenéztek a padlásán. Mit rejtegethet, tán levágta Dezsőt, a disznót?” – magyarázza Dr. Forgács Attila a Messzelátó podcastben.

A rendszerváltást követően azonban megduplázódott az elhízott emberek száma Magyarországon, és azóta ebben a tekintetben Európa élére kerültünk. „A Kádár korszakban jött egy fordulat, amit gulyáskommunizmusnak hívtak: volt mit enni” – utal a pszichológus Magyarország „boldog barakk” helyzetére, ami szerinte fordulatot jelentett az evéssel kapcsolatos viszonyunkban. 

A fogyás fogyasztási cikké vált

A gasztropszichológus a podcastben elmeséli, hogy elkezdte összegyűjteni a fogyókúrahirdetéseket. Döntően a rendszerváltás után, a kereskedelmi televíziózással párhuzamosan jelentek meg. „Elkezdtem beszkennelni őket… 1200 hirdetésnél feladtam. A modern társadalomban nincs még egy olyan termék, szolgáltatás, eszme, amit ennyiféleképpen adnának el. Nekem, mint kutatónak könnyű azt a kommunikációt vizsgálni, hogyan lehet ennyiféleképpen eladni valamit, ami nem működik. Ez a kreativitás csúcsa. Az egészségtudomány és a dietetika azonban nagy kihívás előtt áll.”

Több mint harminc éve létezik az obezitológia, azaz az elhízás kutatásának tudományterülete. „Több mint harminc éve próbáljuk megfejteni a hízás okát, és harminc éve egyre rosszabbak a trendek” – mondja a kutató. „Egyre többen, egyre inkább, egyre fiatalabb korban hordoznak túlsúlyt magukon. Ha egyetlenegy fogyókúrahirdetés is tartósan, tömegesen működne, akkor meg lehetne fordítani a világtrendeket.” Ha ennyire szeretnénk fogyni és ennyiféleképpen próbáljuk eladni a fogyást és a módszereit, akkor miért nem sikerül? 

Valaki bennünk tovább eszik

A Maslow-piramis legalján a kalóriaigényünk, mint egy élettani igény áll – ennyit kell ennünk ahhoz, hogy a testünk jól működjön. „De bicsaklik a szükségletpiramis, mert mi tovább eszünk. Az ételnek ugyanis nemcsak kalória-, hanem pszichikus, szociális és még inkább érzelmi értéke van” – mondja a pszichológus. Az érzelmi érték pedig gyakran felülírja a kalóriaigényt, gondoljunk csak az esti zugevésekre, a vizsgaidőszakokra vagy a szakítás utáni fagyizásokra.

„Már régen jól lakott a testünk, de valaki bennünk tovább eszik, akit nagyon-nagyon nehéz leállítani.”

Az evés lélektani hátterében mélyen gyökerező tapasztalatok állnak. „Szerintem a túlevés mögött az az évmilliós evolúciós tapasztalat áll, hogy a kríziseket éhínségek követik” – mondja Dr. Forgács Attila. „Milyen érdekes, hogy az első coping-reakciónk a koronavírusra mi volt? Hopp, az Aldiban megvesszük az összes lisztet meg élesztőt, mert tartalékolni kell. Ez egy ragyogó példa arra, hogy itt nem egy tudatos magatartásról, hanem egy nagyon ősi, érzelmi-indulati viselkedési automatizmusról van szó.” A kutató szerint az elmúlt hetven év nem volt elég ahhoz, hogy felülírja ezt a reakciót, hiszen az emberiség folyamatosan evéskríziseket élt túl.

Mit eszik egy paleo-vegetariánus?

A vegetarianizmus és a vegánság gyökerei messzire nyúlnak vissza. „Püthagorasz egy kis szekta vezetője volt, akik nem ettek húst” – mondja a kutató, és azt is hozzáteszi, hogy a 19. század végén is alakultak vega társaságok, például az avantgárd művészek nagyrésze nem evett húst. Kodály és Bartók számára ez egy életmódreform része volt, a húsevést ellenző mozgalmaknak jelentős spirituális és mentalitástörténeti vonzatai is voltak.

„A modern kori szekták ma úgy tűnik, az evés köré gyülekeznek. Biológiai szintre kezd süllyedni az a dogma, ami régen spirituális volt: mi az, amit ehetek? Azt kívánjuk, valaki mondja már meg, és ahhoz fogunk ragaszkodni.”

Éppen ezért a növényevés ellenirányzatai is megvannak. „Volt olyan páciensem, aki paleo-vegetariánus volt. Mondom, mit eszik? Hát, mit enne? Brokkolin él.” Ez már az orthorexia nervosa, az egészséges étel mánia vagy függőség, magyarázza a pszichológus. Ezeknek az embereknek az hajtja az életét, hogy mennyit, mit, pontosan mikor és hogyan esznek. 

Dr. Forgács Attila szerint ez is annak a jele, hogy az emberiség a tömeges elhízás korában próbál egy alternatív viselkedési formát találni az evéssel kapcsolatban. „Ezt a sokfajta jelenlegi evési magatartást zavarnak írjuk le, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így marad - lehet, hogy valamelyikben benne van a túlélés záloga.”

Hogyan fogyjunk?

„Az evés forradalma most nem felszabadít, mint más forradalmak, hanem korlátoz. Arról szól, hogy mit ne együnk” – a fogyókúrák sokasága más-más megoldásokat kínál, de valljuk be, ritkán működik az, hogy valaki egy héten belül leadja a plusz kilókat.

„A rapid fogyókúrával van a probléma, azzal a hozzáállással, hogy péntekre lefogyok. A jojózási, vagyis visszahízási arány 40-90% egy éven belül ilyenkor. Abban a ritmusban kellene lefogyni, ahogy elhíztunk. Az elhízás nem karácsony másnapján jön létre. Az elhízás általában évi 5-6 kiló, amit csak a téli-nyári ruhaváltásnál szoktunk észrevenni. Ez a plusz úgy jön létre, hogy naponta százkilokalóriát túleszünk, ez egy kifli vagy egy kis tepertő.”

Kép: Dr. Forgács Attila

A pszichológus szerint a bicikli jelenthet tartós megoldást. „Ezt a száz kilokalóriát kellene észrevenni – ezt le lehet mozogni. Ez naponta kétezer lépés: gyalog felmenni a harmadik emeletre, egy megállóval többet sétálni vagy tömegközlekedés helyett biciklizni.” Ő is a nagyvárosi közlekedés ellenére rendületlenül biciklivel jár be a Corvinusra.

„Meggyőződésem, hogy a mozgást vissza kellene hoznunk az életünkbe.”