Hogyan tudjuk a válságokat kreatívan kezelni? Milyen pszichológiai hatásai vannak az erdőfürdőzésnek, és mire mutatott rá a társadalmi távolságtartás? A 2021-es Pszinapszis Budapesti Pszichológiai Napokon ezekre is választ kaptunk.
2021.07.25. Borítókép: Bera Viktor, Közgazdász
Kreatív válságkezelés
Írta: Tepfenhart Beatrix
,,A fejlődés és a válság egy tőről fakad: igazán nagy veszteség vagy nyereség csak Extremisztánban létezhet.’’ - Dr. Mérő László
Mérő László matematikus, kutató, tanár előadása rávilágít arra, hogy a válságokat rengeteg módon lehet kezelni. Akár a matematika segítségével is - legyen szó egyéni válságról vagy a társadalom egészét érintő problémról, mint egy gazdasági recesszió vagy a még mindig jelenlévő Covid-járvány.
Az előadó elsőként Nassim Nicholas Taleb libanoni szerző Fekete Hattyú című könyvére hivatkozott, melyben az író saját tapasztalataira épít. Brókerként alapfeltevése volt, hogy másnap összedőlhet a világ. Ezzel a brókerekre kevéssé jellemző stratégiával évekig veszített a tőzsdén, míg végül 2001. szeptember 11-én hirtelen meggazdagodott. A 2008-as gazdasági válság ismét neki kedvezett. Egy fatalista, de működő logika nyilvánult meg Taleb stratégiájában: „Átlagisztán” és „Extremisztán” világa került szembe egymással.
Amikor megbecsüljük az átlagtól való eltérést például egy olyan kérdésben, hogy mennyit él átlagosan, aki 90 évnél többet él (93 évet), akkor nem tévedünk hatalmas léptékeket. Amikor azonban azt akarjuk megítélni, mennyi pénze lehet átlagosan egy 5 milliárd fölötti vagyonnal rendelkező magyarnak, már sokkal tanácstalanabbak vagyunk (22 milliárd). Míg a magasságnak vannak biológiai korlátai, addig a gazdasági életben sokkal nehezebben adhatók meg határok. Belátható hát, hogy a biológiai, fizikai élet Átlagisztánban zajlik, a gazdasági életben azonban nem ugyanezek a szabályok érvényesülnek.
Átlagisztán birodalmában fontos és célravezető a szabálykövetés, a komformizmus. Ilyen környezetben az okos ember előre tudja jelezni a jövőt: az elmúlt évszázadokban ez volt a fejlődés motorja. Taleb szerint Extremisztánnak is vannak törvényszerűségei, csak még nem ismerjük őket. Extremisztán matematikája másra való, mint Átlagisztáné: a dolgok itt nem jelezhetők előre. Itt a „fantázia az úr”, hasznos tulajdonság a szkeptikusság, az értelmes nonkonformizmus. Extremisztán alapelve az antifragilitás: a negatív tapasztalatokból és hatásokból is tudni kell építkezni.
Ezek fényében Mérő László így nyilatkozott az: ,,Nagyon kicsi és nagyon nagy kockázatokat érdemes vállalni, közepeseket nem’’. Extremisztán okos tagja tisztában van vele, hogy a jövőt közelítőleg sem lehet előre jelezni - de tud alkalmazkodni hozzá: bármikor, bármire konvertálható tudása van.
Ha kíváncsi vagy, milyen előadások voltak még az idei Pszinapszison, és kik voltak a főszervezői, olvasd el a többi cikkünket is!
Erdőfürdőzés
Írta: Belayane Najoua
“Az erdőfürdőzés megnyugtat és megerősít. Segíthet abban, hogy magad mögött hagyd a hétköznapok feszültségét, majd megújulva, feltöltődve térhess vissza ahhoz, ami fontos számodra. Abban is támogathat, hogy egy erős védekezőrendszerrel, rugalmasan reagálhass az élet kihívásaira.” - Bach Éva
Az erdőfürdő, más néven shinrin yoku egy éber, tudatos megmerítkezés a természetben, melynek során kapcsolódunk a természethez és önmagunkhoz, miközben mély, különleges felismeréseket teszünk saját magunkkal és a világgal kapcsolatban.
Kép: Taxner Tünde, Közgazdász
Az erdőfürdő egy tudományosan megalapozott, japán eredetű módszer a városi életmód, a stressz és a digitalizáció okozta testi-lelki ártalmak megelőzésére, kezelésére.
A gyakorlatban az erdőfürdőzés során maximum három kilométeres távot sétálnak a résztvevők az erdőben, miközben olyan meghívások és megosztókörök váltakoznak, amelyek a megnyugvást, lelassulást és a természethez való kapcsolódást segítik. A neve ellenére tényleges fürdőzés ritkán történik, ezt átvitt értelemben kell érteni. Első hallásra nehezen lehet elképzelni az erdőfürdőzést és a vele járó teljes megnyugvást, ezért a legjobb, ha nem csak elképzeljük, hanem mi magunk is kipróbáljuk.
Környezetpszichológia: tér és idő a koronavírus idején
Írta: Szabó Judit
,,A pandémia bebizonyította, hogy az emberiség alkalmazkodó kapacitása végtelennek tekinthető” - Prof. Dr. Dúll Andrea
Nem lesz már ugyanolyan az élet, mint a Covid előtt, új normalitás jön létre - hallhatjuk sok felől. De mik ezek a változások? Tényleg a pandémia hívta őket életre? Professzor Dr. Dúll Andrea előadásának e két központi kérdését környezetpszichológiai oldalról válaszolta meg.
Kép: Bera Viktor, Közgazdász
A környezetpszichológiában alaptézis, hogy az egyetlen közvetlen kapcsolatunk a külvilággal az észlelés. ,,Ez egészen konkrétan értendő, hiszen ahogy a világot felfogom, az a világgal való energiacsere módján történik meg, így ez természeténél fogva nem tudatosul: ezek az ambiens, vagyis körülölelő ingerek”. A napi rutin feladatokra azonban jelentős figyelem helyeződött a vírushelyzet és a szabályozások miatt: például egyetlen szemüveges ember sem felejtette el, hogy az orrán van a szemüveg, hiszen a maszk miatt állandó párásodással küzdöttünk. Ez a tudatosulás megjelent az ízlelés és szaglás gyengülése miatt, valamint a testtudatosság is előtérbe került: fizikai távolságtartás a többi embertől vagy fókusz a kezünkön, a rendszeres kézfertőtlenítés. Mindez oda vezetett, hogy az egyébként saját természetükből adódóan nem tudatosuló helyzetek tudatosultak. Itt érkezünk el az ötvenmilliós kérdéshez: vajon vissza tudunk-e lépni a vírus előtti szociofizikai kontextusunkba?
Kép: Bera Viktor, Közgazdász
A társadalmi távolságtartás (az ún. social distancing) ellenére továbbra is igaz, hogy soha nem vagyunk egyedül: hagymaszerűen körülvesz minket a környezeti kontextus: a család, az iskola, a munkahely… Ez a társadalmi távolságtartás egyfajta tudatosuláshoz vezetett: a pszichológusoknak sok munkája akadt a betegek kiközösítése, stigmatizáció, pszichológiai távolságtartás miatt. Minden környezetben zajló emberi kapcsolatunk alapja a külvilággal való észlelési kapcsolatunk, ez azonban nem tudatosul. Az embertársaink jelenléte viszont igen, így a helyzettel vagy környezettel való elégedetlenségünket és frusztrációnkat a többi emberen töltjük ki.
A vírushelyzethez kapcsolódó eszmélésünk a tömegközlekedés közbeni tevékenységünkben is kimutatható. Nyomkodjuk a kütyüket, zenét hallgatunk, könyvet vagy újságot olvasunk - ezek a pótcselekvések mind annak a társadalmi megoldásnak a manifesztálódásai, hogy sokan vagyunk. Ez a tömegérzés már évekkel korábban is működött, csak most eszkalálódott: ha nem tudjuk fizikai távolsággal kompenzálni a sűrűséget, akkor pszichológiailag tesszük. Vagyis a legtöbb változás már a covid előtt jelen volt, csupán a tudatosulásunk miatt kaptak most kiemelt szerepet és figyelmet.
