Heti kulturális ajánlónkban vitapodcastet, ma is érvényes klasszikus olvasmányt, az év első blockbuster moziját és egy zenés, spirituális utazást mutatunk be.

Borító: Báthori Adrienn

Egy asztalnál

Az Egy asztalnál egy nagyon izgalmas alapkoncepcióra építő új Youtube- és podcastműsor: két idegen a kamerák előtt találkozik először, eleinte nem is sejtve, hogy ők egy bizonyos témában egymás szöges ellentétei. Miközben Anna, a láthatatlan műsorvezető hangutasításait követik, arra vállalkoznak, hogy megismerjék egymást, és megértsék a másik fél álláspontját. Vajon mi sül ki egy vadász és egy vegán vitájából? Mit kezd egymással egy e-sportoló és egy élsportoló? 

A kéthetente megjelenő részekben mindig újabb és újabb eltérő szemléletű páros ül egy asztalhoz, hogy ütköztessék az álláspontjaikat, a köztes héten pedig az Egy asztalnál EXTRA podcast adással készülnek az alkotók, amiben tovább fejtegetik az aktuális témát és reagálnak a Youtube-epizódra. Egyrészt azért ajánlom, mert vitakultúra szempontjából hiánypótló és szórakoztató, másrészt pedig azért, mert rávilágít arra, hogy két szélsőséges felfogás közt is lehet közös keresztmetszet - kérdés, hogy megtaláljuk-e.

Írta: Kércz Dorottya

Kafka a tengerparton

A cím a legtöbb embernek ismerős lehet, hiszen Murakami Haruki egyik leghíresebb regényéről van szó. Pusztán a  népszerűségből persze nem következik, hogy jó olvasmány, azonban számomra letehetetlen volt – mintha a könyvnek megfogható egyénisége lenne. A történetnek két főszereplője van, akiknek első látásra semmi közük egymáshoz, mégis szorosan összefonódik az életük: Nakata egy jámbor öregember, aki ért a macskák nyelvén, Tamura Kafka pedig egy középiskolás fiú, aki elszökik otthonról és egy kisvárosban köt ki.

Amíg Nakata és Kafka keresnek valamit, amiről ők sem egészen tudják, micsoda, a könyv komoly pszichológiai témákat boncolgat. A mély gondolkodás közben mégis “megpihenünk” a szereplőkkel együtt: gyakran velük együtt tapasztaljuk meg, milyen egy jó kávé vagy milyen érzés, amikor zenét hallgatsz és semmi másra nem figyelsz. A történet  sokszor szinte szürreális, de a furcsaságok mellett felhívja a figyelmet a mindennapi csodákra – ezt pedig nemcsak az események, hanem a könyv ritmusa is érzékelteti. Évek óta nem olvastam olyan könyvet, ami ennyire elgondolkodtatott és mély nyomot hagyott volna bennem.

Írta: Engelbrecht Azurea

Uncharted

Az Uncharted a Naughty Dog videójátékain alapuló film, amelyben Tom Hollandé a főszerep, akit már jól ismerhetünk a Marvel újabb Pókember filmjeiből. A hazai mozikban közel nyolcvanezer nézővel nyitott új akció-kalandfilmje. Tele van érzelmekkel, fordulatokkal, árulással, mindezt pedig a kalandvágy és az örök kíváncsiság alapozza meg. Tom mellett egyfajta mentor szerepben Mark Wahlberg jelenik meg, csapatukat továbbá Sophia Taylor Ali is erősíti.

Magellán kincséért komoly küzdelem folyik, mely nem kevés áldozatot kíván. Rögös út vezeti a szereplőket különböző helyszínekre, amelyekről kiderül, talán nem is az, amit kerestek. Remek moziélmény lehet mindazoknak, akik kedvelik az akció jeleneteket vagy éppen Tom Hollandot, hiszen egy valami biztos, a vizes pólós felsőtestekből nincs hiány a filmben.

Írta: Mosonyi Eszter

Platon Karataev: Partért kiáltó

“Csak befelé vezet kiút.” Ezzel a felismeréssel indul a Platon Karataev legújabb, harmadik albuma. A leginkább pszichedelikus indie-folk elemekből építkező zenekar ezúttal magyar szövegekkel ösztönöz minket egy belső utazásra. Az album a külvilág megszűnésének és a belső én kitárulkozásának ívét követi. Nem találjuk a túlsó partot, bármerre nézünk, csak víz vesz körül minket. A külvilág távolra kerül, magunk maradunk, gondolatainkkal összezárva.

Aztán a spirituális utazás fordulóponthoz ér: rájövünk, hogy az elmúlás csak sejthalál, a Lassú madár pedig arra biztat minket, hogy engedjük önmagunkat és lelkünket szárnyalni az égbolt alatt. A megnyugvás a Lombkoronaszinten vár minket, ahogy eggyé válunk a természettel. Merthogy erről szól a Partért kiáltó. Kiáltunk, hogy végre partot vessünk valahol, miközben ez a part végig ott van bennünk és a természetben. Egyszerre merülünk el saját gondolatainkban és a természetben, miközben az albumot hallgatjuk.

Írta: Kovács Máté