Olvasóként szeretjük magunkat belevetni az elénk kerülő történetekbe – ehhez azonban szükségesek azok az emberek is, akik előtte a számok, jogi iratok (és még számos más háttérmunka) rengetegébe vetik bele magukat. A Corvinus Művészeti Akadémia kerekasztal-beszélgetésén a könyvkiadás folyamatába tekinthettünk be.
Írta: Dobos Eszter; borítókép: Petrovičová Ida és Tóth Ticiana
Előszó
A Budapesti Corvinus Egyetem kultúra és művészeti alkotások iránt érdeklődő tanulóit összefogó diákszervezet, a Corvinus Művészeti Akadémia megalapításának tizedik évfordulóját egy átfogó rendezvénysorozattal, a CMAX Fesztivállal ünnepli. A márciust meghatározó képzőművészet után áprilisban az irodalom került előtérbe, ennek keretében rendezték meg április 19-én a Fellapozva II. – Írótól az olvasóig című eseményüket azzal a céllal, hogy a meghívott vendégelőadók segítségével bemutassák a könyvkiadás folyamatát és ennek gazdasági elemeit. A témáról Miklós Laura, a Sonora Kiadó egyik alapítója és műfordítója, valamint Nyáry Krisztián író, kommunikációs szakember és a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója beszélgetett Lengyel Hanna, a CMA aktív tagjának moderálásával .
Két nagyon eltérő méretű és történetű kiadótól érkeztek az előadók: a Sonora mikrokiadó, májusban lesz kétéves, és elsősorban a kortárs latin-amerikai szerzők munkájának megismertetésére koncentrálnak. A Líra ezzel szemben már több, mint huszonöt éves múltra tekint vissza, évente hatszáz könyvet adnak ki és kilenc könyvkiadó – többek között a Magvető, az Athenaeum, valamint a Rózsavölgyi és Társa – tartozik hozzájuk. Ennek köszönhetően egy-egy kérdésre különböző válaszokat hallhattunk, például a Sonoránál – mivel egy kisebb, tematikus kiadó – jobban hathat a személyes ízlés a könyvek megjelentetésekor, és Miklós Laurának még van kapacitása arra, hogy az összes könyvet elolvassa előtte, míg egy Lírához hasonló cégnél – méretéből adódóan – ez már nehezebb lenne. Összességében azonban elmondható, hogy a könyvkiadás folyamata egyforma.
„A könyvkiadás egyrészt nagyon klasszikus iparág, mert nagyjából ugyanúgy működik, amióta ezt Gutenberg kitalálta a könyvnyomtatással együtt, másrészt pedig egy nagyon gyorsan változó iparág, mert körbeveszi egy kommunikációs környezet, ami pedig rendkívül gyorsan alakul”
– fogalmazta meg Nyáry Krisztián. A Sonora Kiadó víziója kapcsán Miklós Laura a bibliodiverzitást emelte ki, azaz szeretnék felhívni a figyelmet az irodalom sokszínűségére, a változatos hangokra. Az új hangok felkeresésével járó kemény kutatómunka a kisebb kiadók számára megvalósíthatóbb feladat, mivel jobban fel tudják vállalni a kockázatot. A Líra kapcsán Nyáry Krisztián elmondta, hogy ők inkább kereskedelmi, mint kiadói márka, és rendkívül fontosak számukra a hagyományok. Laza ernyőként működnek a hozzájuk tartozó kiadók felett, náluk nem a cégcsoportra, hanem a kiadói márkákra kerül a fő hangsúly, mivel mind az újabb, mind az akár több, mint 180 éves múltra visszatekintő kiadóiknak megvannak a maguk tradíciói, amit igyekeznek is megőrizni.
1. fejezet: A „piszkos anyagiak”
Olvasóként a könyv és a pénz kapcsán inkább azzal törődünk, mennyit kell fizetnünk a vágyott darabért, így rendkívül érdekes volt megismerni a másik oldalt is: mennyi kerül az általunk kifizetett összegből a kiadóhoz, nekik milyen kiadásaik vannak, és milyen szempontok alapján igyekeznek mérlegelni a pénzügyi kockázatot, ami a könyv kiadásával jár. Kockázatcsökkentő tényező lehet például, ha a szerző népszerű témában ír, vagy van már egy kialakult közönsége például blogíráson vagy folyóiratban publikáláson keresztül – ezeknek a meglétét tanácsolják a pályakezdő íróknak is.
Fotó: Petrovičová Ida és Tóth Ticiana
Nyáry Krisztián a könyvkiadói munka összetettségére is rávilágít: ez egyszerre marketinges (fel kell térképezni a kommunikációs csatornákat), jogi és kereskedelmi tevékenység, de számos műszaki része is van, emellett pedig kreativitást is igényel. Lengyel Hanna kérdésére elmondják, hogy az első kiadás példányszáma függ attól is, hogy külföldi vagy magyar könyvről van szó, de alapvetően a cél, hogy a példányszám már fedezze az eladásokat. Mindkét előadó konkrét példát is hozott, hogy bemutassák, milyen költségekkel jár egy könyv kiadása, és hogy oszlik el az eladásából szerzett bevétel: Miklós Laura külföldi és Nyáry Krisztián magyarországi példája hasonló eredményeket mutatott. Egy hazai, az első nyomással 2000 példányban megjelent, 4000 forintba kerülő könyvnél például 5% az áfa, így a nettó ára 3800 forint; ennek 55%-a a kereskedőé, akinek fedeznie kell belőle a szállítási, raktározási költséget, a bérleti díjat és az ott dolgozók bérét is, vagyis amennyiben nem ad kedvezményt, 800 forintja marad belőle. A kiadóhoz kerülő 1710 forint fedezi a 740 forintos előállítási költséget, a 650 forintos nyomást, a maradék 820 forinton pedig a megbeszélt arányban osztozik a szerző és a kiadó.
Mivel a könyv ajándéktárgy is, egy átlagos kiadó novemberig nem tudja, veszteséges lesz-e az éve, mivel az ünnepek miatt az utolsó két hónapban bonyolítja le a forgalma harmadát. Az infláció sem kerüli el őket, ám hatása hosszabban, elnyújtottabban jelentkezik, mivel a boltok polcain régebbi termékek is vannak – emiatt viszont tovább is fog tartani. Napjaink egyik meghatározó kérdése, a papírhiány is előkerült, amelynek egyik oka a Covid, és az azzal járó gyárleállás volt, a másik pedig – meglepő módon – a környezetvédelem: a műanyag csomagolás háttérbe szorulása miatt a gyáraknak kifizetőbbé vált a papírcsomagolás gyártása, mint a nyomdai papíré.
2. fejezet: A siker receptje
Melyik könyv számít sikeresnek? Pénzügyi szempontból természetesen az, amelyik a kiadónak hasznot hoz, bár általában megoszlik a gazdasági és az egyéb okokból kiadott könyvek aránya. Ezenkívül a nyelv is befolyásolja; az a könyv, ami Magyarországon 100 000 példányszámmal lett sikeres, az például Amerikában 5-6 millió is lehetne. A kiadói logika is számít: az előadásból kétféle kiadói modellt ismerhettünk meg. A bestseller-logika alapján a könyvek rövid életciklusúak, gyorsan sikeressé válnak, de egy éven belül el kell adni őket, mert érkezik egy új trend. A backlist-logikánál a könyv ugyanezt a hasznot később éri el, de klasszikussá válik, így sokáig el lehet majd adni. Vannak olyan szerzők is, akik mindkét kategóriába beleférnek: Nyáry Krisztián megosztotta velünk, hogy nemrég húszéves bontásban megnézték a kiadó sikerlistáját, és olyan személyek szerepeltek rajta, mint Závada Pál és Kertész Imre. Ez utóbbi szerzővel kapcsolatos másik történetével arra hívta fel a figyelmet, hogy annak eldöntésekor, vajon sikeres lesz-e egy adott könyv, sokat számít a megérzés, de előfordulnak félrenyúlások is – a Magvető először elutasította az irodalmi Nobel-díjat érő Sorstalanság című alkotás kiadását (bár a hibát később orvosolták, és a díjat már a kiadó alá tartozva vehette át).
Egy adott ország olvasási szokásait lényegében lehetetlen megmagyarázni; a véletlen, a hagyományok és számos egyéb tényező közrejátszhat benne. Nyáry Krisztián rávilágít, hogy a magyar piacra jellemző például, hogy fő műnek a regényt tekintik, míg a novellák – Nyáry Krisztián álomszép megfogalmazásával – mintha „kicsi, ki nem kelt regénytojások” lennének számukra.
Fotó: Petrovičová Ida és Tóth Ticiana
3. fejezet: A könyv jövője, a jövő könyve
„Most már csillapodik az a pánik, hogy el fog tűnni a nyomtatott könyv, egyszerűen csak meg kell találnunk azokat a szokásokat, hogy mit mire használunk” – mondta el véleményét Miklós Laura a nyomtatott könyvek jövőjéről, példaként hozva a szakirodalom és a szépirodalom eltérő olvasási élményét; előbbit sokkal szívesebben olvassa digitálisan. Ezzel Nyáry Krisztián is egyetértett:
„A könyv nemcsak információ, nemcsak maga a szöveg, ami benne van, és nemcsak egy kereskedelmi termék, hanem egy iparművészeti termék is, és ennek valószínűleg köze van ahhoz, hogy miért nem tudta a digitális verzió átvenni a helyét.”
Ami a kiadók jövőbeli elképzeléseit illeti, a Sonorának természetesen lényeges, hogy a kiadó gazdaságilag jól működjön; tervezik további könyvek kiadását, ezen felül pedig Miklós Laura a közösségépítés fontosságát emelte ki. Szerinte egy idő után a kiadó garanciát jelenthet az olvasó számára abban a tekintetben, hogy ott jó olvasmányt fog találni – ezt szeretnék ők is elérni hosszú távon. A közösség szerepét Nyáry Krisztián is nagyra becsüli, majd arra is rámutatott, hogy mára Magyarországon radikálisan lecsökkent a kulturális sajtó elérhetősége, amelynek helyettesét az olvasóklubokban és a moly.hu-hoz hasonló kezdeményezésekben látja.
A jó hangulatú, informatív előadás a közönség egyik tagja által feltett, a témára a koronát feltevő kérdéssel zárult: Merre tart az irodalomtudomány jövője? A két előadó egyetértett abban, hogy ezt lehetetlen megjósolni, és inkább hosszabb távról érdemes szemlélni. Nyáry Krisztián hozzátette, szerinte „az irodalmi művek hatvan-hetven százaléka két dologról szól: a halálról meg a szerelemről, mivel az ember életében ez a két történés nehezen feldolgozható, az irodalom viszont segíthet benne. Ezek a témák pedig nem fognak eltűnni.”
Epilógus
A CMA további programjairól Facebook-oldalukon tájékozódhattok, eseményeikre szeretettel várnak minden érdeklődőt!
