Karinthy Frigyes legendás törzshelye adott otthont a Hadikpszichó irodalmi sorozat első kerekasztal-beszélgetésének. A kávéház falai között egy új dimenzió várt minket, ahol az irodalom és a pszichológia találkozott egymással.  Mi az, ami megmozgatja a fantáziánkat és vágyat ébreszt bennünk? És miért maradnak még napjainkban is tévhitek a szexualitással kapcsolatosan? Többek között ezekről kérdezte Ott Anna irodalmár, a Hadik Kávéház művészeti vezetője Dr. Bene Katica orvost, és Füzes Nóra szexuálpszichológust, akik különböző szépirodalmi regények és pszichológiai szakkönyvek illusztrálásával válaszoltak a beszélgetés során.

Írta: Weiner Viola Eszter

Borítókép: Hegedüs Krisztián

Mégis miért szól minden a szexről?

Az érzéki vágyak és a szexualitás az adott kor köntösében ugyan, de mindig központi témája volt a művészeteknek és ezen belül az irodalomnak. Gustave Flaubert regényéből megismerhettük Bovaryné alakját, aki ábrándozó falusi életét hagyta maga mögött a kalandvágy csábítására, Lev Tolsztoj pedig az orosz realizmus halhatatlan női karakterén, Anna Kareninán keresztül mutatta be a szenvedély hatalmát. E két kiemelkedő mű megjelenése óta két évszázad is eltelt, a párkapcsolatokról, házasságról, szexualitásról alkotott képünk pedig jelentősen átalakult. De vajon jobban ismerjük-e magunkat most, amikor már számtalan médiumból ömlenek ránk a szexualitással kapcsolatos tartalmak?

Tévhitek hálójában: a szexualitás biológiai működése

A beszélgetés során a szakemberek igyekeztek rendet tenni a szexualitás bábeli zűrzavarában, hiszen ezzel kapcsolatban számos kérdés merül fel egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Elsősorban leszögezték, hogy már születésünk pillanatától szexuális lények vagyunk, mivel már csecsemőkorban is érzékeljük a nemi szervünket, és reagálunk is rá: amint lekerül rólunk a pelenka kíváncsian odanyúlunk, megnézzük, megfogjuk, és onnantól kezdve ez a szexuális érdeklődés nem múlik el. Azonban, ha valami megzavarja a bennünk kialakult rendszert, az a természetes vágy bizonyos részeinek elvesztéséhez vezethet. A valós ismeretek hiánya, a ponyvaregények kultúrája és a túlzó hollywoodi filmek sora számos hiedelmet generál a méretről, az aktus hosszáról, vagy magáról a vágy és az orgazmus misztériumáról. De vajon miért nem sikerült még ezeket a hiedelmeket eloszlatni?

Füzes Nóra szexuálpszichológus szerint a hiedelmek mögött szégyenérzet bújik meg:

„A klienseim között azt tapasztalom, hogy a szégyen az egyik legmakacsabb érzés: feszengenek, nem merik nevén nevezni a testrészeket és a tevékenységeket.”

A szexuálterapeuta kifejtette, hogy egy elfogadó környezetben a szégyen képes leépülni. Ha valaki egyszer megtapasztalja, hogy kimondhatja, amit érez és átél, attól kezdve a saját környezetében is bátrabban fog tudni beszélni róla.

„A szégyen – egészíti ki Dr. Bene Katica – az egyik legelemibb negatív érzelem: itt nem az ego sérül, hanem én magam semmisülök meg személyesen.”

De mi a vágy, és hogyan működik?

Az emberi vágy titokzatos dimenzióinak vizsgálatakor érdemes elgondolkoznunk néhány alapvető kérdésen. Mi mozgatja meg vágyainkat, mi szítja fel bennünk a lángot? Milyen tényezők erősítik fel a gátlásainkat, például akkor, amikor a szüleink a szomszéd szobában vannak? Mennyire érzékenyek a vágyserkentő mechanizmusaink vagy éppen a gátló rendszereink? Amikor ezeket a kérdéseket végiggondoljuk, rájövünk, hogy a szexuális vágy nem egy univerzális recept alapján működik, hanem minden ember számára sajátosan és egyedien formálódik. 

Füzes Nóra mindezt Emily Nagoski, a híres amerikai szexedukátor és kutató hasonlatával magyarázza a közönségnek, miszerint a vágyat úgy érdemes elképzelni, mintha egy autóban ülnénk, amiben van egy gáz- és egy fékpedál. Hogyha gázt adunk, a vágy nő, ha pedig fékezünk, akkor csökken. A probléma akkor kezdődik, ha olyan esetben fékezünk, amikor a gázt kellene nyomnunk, vagy fordítva, gázt adunk, amikor fékeznünk kellene. Erre lehet példa egy hétköznapi helyzet, amikor amúgy nem akarnánk szeretkezni, mégis nyitunk a szexuális helyzet felé. A testünk és a pszichénk konfliktusba kerül egymással, hiszen azt gondoljuk, hogy a partnerünk akkor fog minket szeretni vagy elfogadni, ha lefekszünk vele, így belső ellenállás keletkezik bennünk.

„Az emberi szexualitás csak a kontextus figyelembevételével érthető meg teljesen. Márpedig a kontextust alkotó tényezők zöme nem áll közvetlen kapcsolatban a szexualitással”

– hangsúlyozta Dr. Bene Katica.

Ehhez kapcsolódva mutatta be a vágy két típusát Katica: beszélhetünk spontán és reszponzív vágyról. Mindkettőről elmondható, hogy valamilyen inger következményeként alakul ki, amit szexuális izgalomként élünk meg. Azonban, míg az előbbi az erotikus gondolatokkal és a képzelőerőnk segítségével hoz izgalomba, addig az utóbbi fizikai inger hatására, kvázi “válaszként” hozza létre a vágyat. Téves elgondolás, hogy a férfiakra jellemzőbb a spontán jellegű túlfűtöttség, a nőkre pedig a reszponzivitás. Ezzel kapcsolatban fontos megérteni, hogy összességében mindkét nemnél jelen van a két különböző típus. Azonban ezeknek az egyensúlya személyenként eltérhet, akár vágyzavar formájában is. 

De mi van akkor, ha nem maga a szexuális életünk szorul rendrakásra?

Füzes Nóra ismét Emily Nagoski egy hasonlatával válaszolt:

„A szexualitásunk olyan, mint egy kert: tele van növénnyel, melyek megtestesítik, hogy mit hozunk otthonról, milyen vallást gyakorlunk, hogyan értékeljük a testképünket, milyenek a kapcsolataink más emberekkel.”

Mindezek a “virágok” olyan szokások és önkorlátozó berögződések, amelyeken dolgozhatunk, akár teljes mértékben helyreállíthatjuk őket, esetleg újakat próbálhatunk “elültetni”, hogy szexualitásunk virágzóbbá, magabiztosabbá és még színesebbé váljon.

A kerthez hasonlóan a párkapcsolataink is átélnek különböző fázisokat. Az első egy-két évben, a vak szerelem időszakában – amikor jellemzően felhőtlenül működik a kapcsolat és kölcsönös a szexualitás – nagymértékben termelődik az oxitocin, amely az elköteleződésért és a kötődésért felelős hormonunk. Ez nemcsak a szexuális együttlét során termelődhet, hanem akár a testi érintés, egymásra hangolódás vagy az odafigyelés során is, ami a nőknél egy sokkal fontosabb kapcsolati erő, hiszen megteremtődik az intimitás, ami segít abban, hogy biztonságban érezzék magukat. Ezt az első időszakot nevezzük a szimbiózis fázisának. Mivel a párkapcsolati szakaszok leképezik a gyermekkor időszakait, ezért a szimbiózis periódusában a kötődési sérüléseinket dolgozzuk fel. Ekkor fókuszálunk leginkább a közös célokra, háttérbe szorítva egyéni igényeinket, amelyeket a második szakaszban, a leválás időszakában helyezünk előtérbe. A gyakorlás fázisában, ami a harmadik szakasz, újra kifelé fordulunk, visszatérünk a baráti közegbe, az „ÉN” újra fókuszba kerül a „MI” helyett, ekkor történik némi eltávolodás is.

„Ha sikerül egy párnak a visszatalálás fázisába, a negyedik szakaszba lépni, ahol megvannak a külön-külön énhatárok, autonóm emberek vagyunk, de kapcsolódunk, így a „MI” és az „ÉN” harmóniába jut, akkor jó esetben egy érett párkapcsolatba kerülünk vissza”

– magyarázta Katica.

Kép: Hegedüs Krisztián

Árnyék a hálószobában: bántalmazás és negatív élmények utóhatása a párkapcsolati intimitásban

A párkapcsolati szakaszok ismertetése után Ott Anna a szépirodalom polcáról Annie Ernaux, irodalmi Nobel-díjas író Lánytörténet című kötetét emelte be a beszélgetésbe. A műben szereplő nő az 50-es éveinek végén jár, amikor visszatekint arra, hogy milyen volt az első szexuális élménye. Szüzességét erőszak során veszítette el egy nyári táborban, melyet azóta sem tud feldolgozni.

Amikor két ember találkozik, és erős vágy ébred köztük, az ideális esetben egy csodálatos szexuális élet lehetőségét rejti magában. Ez azonban nem mindig ennyire egyszerű, mivel korábbi tapasztalataink is nagyban meghatározzák kapcsolatainkat. Ha az előző kapcsolatok negatívak vagy traumatizálóak voltak, az hatással lehet jelenlegi viszonyunkra is: ha a kötődés már erősebb lenne, a múlt tapasztalatai még mindig megnehezíthetik az új partnerünkhöz való közeledést és az őszinte szenvedély kibontakozását. Ebben az esetben a biológiai oldal helyett az érzelmek felől érdemes megközelíteni a problémát. E téma kapcsán említésre került még Nagoski Úgy ahogy vagy című könyve, amelyben feltérképezi az olvasónak, hogy hogyan szüntethetjük meg a szexuális együttléttel kapcsolatos szorongásunkat, és mire van szükségünk ahhoz, hogy képesek legyünk bízni a partnerünkben.

A hűtlenség a kapcsolat rákja?

Dr. Bene Katica három elemet említett, melyek közül legalább egy mindig jelen van a félrelépés során: a titkolózást, a szexuális alkímiát és az érzelmi kötődést. Amikor a hűtlenség hálóját szövi, akkor a félrelépő fél a kimondott vagy kimondatlan „kapcsolati szerződés” alapját képező hitrendszert és a közös értékrendet rúgja fel.

Erre kapcsolódva Füzes Nóra Esther Perelt, a belga-amerikai pszichiáter-podcaster gondolatait idézte fel, aki nemrég Budapesten, a Brain Bar-on is fellépett: „Esther Perel egy érdekes megközelítésből válaszolt, amikor megkérdezték, hogy a hűtlenség mellett vagy ellen van. Ő annyira javasolná a hűtlenséget egy párkapcsolatnak, mint egy rákos betegséget. Tudom, elég erős hasonlat a részéről, de gondoljunk csak bele, hány olyan eset van, hogy valaki kap egy szörnyű diagnózist, és teljesen megváltoztatja az életét. Egyszerűen azért, mert más értékrendbe helyezkedik a hír után.”

A szexuálpszichológiai szakértő szerint a megcsalásból is fel lehet állni, ha az első sokk után megpróbáljuk megérteni a félrelépő felet: mi történt a kapcsolatunkban, ami miatt a másik hűtlen volt?

„Természetesen ez nem azt jelenti, hogy együtt kell maradni – hangsúlyozta Nóra – de az biztos, hogy a továbblépést vagy az új kapcsolatba való átlépést sokkal jobban segítjük, ha megértjük és feldolgozzuk.”

Fontos kiemelni, hogy hűtlenséget nem csak rosszul működő kapcsolatokban követnek el az emberek. A fogyasztói kultúra hatása is lekövethető abban a jelenségben, hogy az emberek sokszor nem feltétlenül azért lépnek félre, mert hiányt éreznek párkapcsolataikban. Adott esetben lehet, hogy csak a változatosság és az új élmények iránti vágy vezeti őket. Mindez általában nem azt jelenti, hogy az illető az aktuális partnerét akarja elhagyni vagy elárulni, inkább önmaga felfedezésének és kielégítésének a vágya vezérli.

A monogámia a hűtlenség melegágya volna?

Óriási tévhit, hogy a klasszikus monogám kapcsolatok alapoznának meg a félrelépésnek, mint ahogyan az is, hogy a nyitott kapcsolat megoldást adna az ilyen igényekre. Dr. Bene Katica Julia May Jonas Vladimir című regényével támasztotta alá ezt a gondolatot. A regény egy házaspárt mutat be, akik mindketten egyetemi oktatók, és 25 éve élnek nyitott kapcsolatban. A feleség azonban hiába tud férjének összes viszonyáról, a megcsalt nő szerepébe kerül, amikor a férfit szexuális zaklatással vádolják meg egykori tanítványai. A két fél között létrejött afférokra vonatkozó szigorú szabályokon kívül jelenik meg tehát a hűtlenség motívuma, amit valójában a nyilvánosság előtt kibontakozó szexuális botrány idéz elő.

Az első és legfontosabb dolog, nem csak a hűtlenség, de összességében a párkapcsolati és szexuális problémák orvoslásakor a transzparens kommunikáció, és a minél több pszichológiai és biológiai tudás megszerzése. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nincs elég tudásunk a saját szexualitásunkról és egyéni érdeklődésünkről, éppen ezért meg kell vizsgálnunk, milyen játszmáink vannak, mi az, ami beindít minket, és mi az, ami miatt összeveszünk. Önmagunk és társunk megértése fejleszthető. A kérdés az, hogy akarjuk-e egységében látni a másik embert és saját magunkat, figyelünk-e arra igazán, amit a másik mond nekünk.

De hogyan tudjuk tudatosítani és felmérni, ha egy kapcsolat nem működik megfelelően?

Nóra és Katica a Sternberg-féle szerelem háromszöget javasolták, amely egy összetett modell a párkapcsolat értékelésére. Ezen elmélet alapján a beteljesült szerelem három alapvető összetevőből áll: elköteleződésből, intimitásból és szenvedélyből.

Az elköteleződés azt jelenti, hogy az ember a partnerét választja mindenki más helyett. Az intimitás – amely a modell esetében nem a testi örömöket jelenti – a feltárulkozás és a sebezhetővé válás faktora: hogy hajlandóak vagyunk megmutatni magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk, és nem félünk attól, hogy ezzel a másik fél visszaél. A harmadik a szenvedély, amely az erotikát és a szenvedélyes érzelmi kötődést fejezi ki. Sternberg szerint, ha ez a három összetevő valamilyen mértékben jelen van a kapcsolatban, az egy jól működő kapcsolatra utal. Ha kettő van meg, a kapcsolat képes fenntartani egyfajta stabilitást, de érezhető lesz valamilyen hiány. Ez a modell segíthet az önvizsgálatban és a párkapcsolatunk diagnosztizálásában: ha valamelyik tényező billeg, azon dolgozni kell, hogy a viszony erős és kiegyensúlyozott maradjon.