25 év. Ennyit kellett várnia a Ferencváros szurkolóinak arra, hogy ismét a legrangosabb európai kupasorozatban szerepelhessen a zöld-fehér csapat. 11 éve nem járt magyar klub a Bajnokok Ligája főtábláján, így a kérdések sora szinte végtelen. Kétrészes cikksorozatunk folytatásában áttekintjük, hogy miben is bízhat a Ferencváros, és egyáltalán hol a helye a magyar klubfutballnak Európában.

2020.10.19. Írta: Rada Bálint / Borítókép: Ferencvárosi TC

Ferencvárosi TC. Ez a felirat állt azon a cetlin, amit Didier Drogba, korábbi Bajnokok Ligája-győztes labdarúgó utolsóként húzott ki a Bajnokok Ligája csoportkörének genfi sorsolásán. A magyar bajnokság címvédője sorban a svéd (Djurgardens), a skót (Celtic), a horvát (Dinamo Zagreb) és a norvég bajnokot (Molde) búcsúztatva jutott olyan magasságba, ahol utoljára a Debrecen járt, még 2009-ben. Akkor a DVSC-nek a Liverpool, a Fiorentina és a Lyon mellett nem sok esélye volt – végül 0 ponttal, csoportutolsóként zárt, bár többször is megnehezítette a jóval magasabb nívót képviselő csoporttársai dolgát. A Ferencvárosnak sem kegyelmezett Fortuna: Cristiano Ronaldo és a kétszeres BL-győztes Juventus, Lionel Messi és az ötszörös győztes Barcelona, illetve az ukrán rekordbajnok Dinamo Kijev lesz Rebrovék ellenfele. A riválisokról ITT írtunk részletesen.

Ahogy a korábbi években megszokhattuk, idén is egyetlen magyar csapat szerepel majd a nemzetközi porondon. A 2009-10-es szezon kezdete óta (ekkor jött létre az Európa Liga, illetve ekkor alakult át a Bajnokok Ligája selejtezőrendszere) ez a hatodik alkalom, hogy magyar együttes valamelyik UEFA-klubsorozatban bizonyíthat. Összehasonlításképp: ezzel a rangsorban Kazahsztánnal holtversenyben állunk, Románia, Ciprus vagy Bulgária pedig bőven előttünk jár.

(kép forrása: Reuters)

Ha csak a Bajnokok Ligáját vizsgáljuk, az idei a harmadik magyar fellépés a porondon az FTC 1995-96-os, illetve a Debrecen 2009-10-es szezonja után – ez a 26. helyre elég a vonatkozó rangsorban, ami az 50 UEFA tagállamot tekintve pont a mezőny közepét jelenti. A listát a spanyolok vezetik 95 részvétellel, a környező országokból Ukrajna (32), Románia (12), Csehország (12), Ausztria (9) és Horvátország (8) is jócskán megelőz minket. Szlovákia, Szlovénia és Lengyelország hozzánk hasonlóan három szereplésnél tart, Szerbia pedig négynél.

De mi a helyzet az FTC helyével a mai mezőnyben? Bár a sokat idézett transfermarkt.de alapján fölösleges lenne messzemenő következtetéseket levonnunk, mindenképp sokatmondó, hogy a magyar csapat kerete messze a leggyengébb a harminckettes mezőnyben: a Ferencváros játékosainak piaci értékét 24 millió euróra taksálja a portál. Ez soknak tűnhet, ám alig több mint fele a sorban őket megelőző BL-újonc Midtjyllandnek (42 millió euró). Sőt 11 olyan csapatot is találunk a mezőnyben, ahol egy-egy játékos átlagos piaci értéke magasabb, mint a Fradi teljes keretértéke. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Ferencváros az egyetlen klub a főtáblán, amely a selejtező első köréből jutott el idáig, ráadásul minden párharcban kevesebb helyzetet alakított ki, és kevesebbet birtokolta a labdát, mint aktuális ellenfele, két dolog is egyértelművé válik. Az egyik, hogy a Fradi jelenléte Európa 32 legjobb csapata között már önmagában szenzációs teljesítmény. A másik pedig, hogy az idehaza csillagászati összegnek tűnő átigazolási díjak és piaci értékek mennyire aprók a nemzetközi piacon - igaz, a játékosokra költött fizetések tekintetében már nem mutatkozik ekkora különbség. A Ferencváros 2019-ben nagyjából 5 milliárd forintot költött erre a célra, az Ajax például 8,6 milliárdot (23 millió euró), a tavalyi elődöntős Lyon 21 milliárdot (58 millió euró), a címvédő Bayern pedig nagyjából 62 milliárdot (170 millió euró). A már említett Midtjyllandnál ez az érték alig több mint 2 milliárd forint (kb. 6 millió euró).

(kép forrása: MTI, Kovács Tamás)

De akkor miben bízhat a Fradi a folytatásban? 

A Ferencváros úgy tudott a jóval esélyesebb Dinamo Zagreb-Celtic páros fölé kerekedni, hogy reaktív taktikával és precíz kontrajátékkal fektette két vállra ellenfeleit. Rebrov a nemzetközi porondon hajlamos az ellenfél játékához igazítani taktikáját: míg a magyar bajnokságban a 4-2-3-1-es felállás és a domináns, támadó szellemű stílus jellemzi a zöld-fehéreket, addig Európában inkább a 4-3-3-as felállásban bízik az ukrán edző. Ez a fajta taktikai rugalmasság az egyik legfőbb oka annak, hogy 25 év után ismét sikerült a főtáblára kerülés: ha a helyzet úgy hozza, Rebrov három labdaszerző középpályással kezd (mint a Molde elleni odavágón), máskor center nélkül áll fel (mint a Celtic ellen), vagy a támadó középpályást egészen az árnyékék pozíciójáig tolja fel (mint a Molde elleni visszavágón). A keret elég mély a különböző szerepkörök folyamatos átalakítására – ez pedig kiváltképp a javuló átigazolási politikának köszönhető.

(A képen Rebrov, forrás: MTI, Illyés Tibor)

A Ferencváros általános kezdőjét ennek megfelelően nem egyszerű felrajzolni. A biztos pontoknak Dibusz Dénes tűnik a kapuban, Miha Blazic és Botka Endre a védelemben – utóbbi közép- és balhátvédet is játszott már –, illetve a Sigér Dávid, Haratin, Somalia hármas a középpályán. Támadásban kontrajáték esetén a norvég Tokmac és a nigériai Uzuni lehetnek a csapat vezérei (valószínűleg kreativitásuk és gyorsaságuk miatt favorizálja őket Rebrov a nemzetközi porondon), de akár az ukrán válogatott Zubkov, akár Franck Boli, akár Isael, vagy akár Varga Roland is megfordulhat mellettük. 

Fájó pont, hogy a Ferencváros nem a magyar tehetségek kiemelkedő teljesítményének köszönheti remek szereplését: a selejtezők során sosem volt négy magyar játékosnál több egyszerre a pályán, sőt: a Molde elleni odavágón mindössze ketten (Dibusz és Botka) szerepeltek a kezdőcsapatban.

(Pillanatkép az FTC - Molde mérkőzésről, forrás: MTI, Kovács Tamás)

Az ellenfeleket vizsgálva a Barcelonát és a Juventust az egyszerűség kedvéért kezelhetjük egy kalap alatt: bár Koeman és Pirlo felfogása részleteiben eltér, nagyvonalakban mindketten hasonló stílust képviselnek, mely a labdabirtokláson alapul. Ennek megfelelően logikus, hogy a Ferencváros ismét a mély védekezésben és a kontrákban bízhat. Minőségben természetesen összehasonlíthatatlan az ugrás a korábbi ellenfelekhez képest, így már a tisztes helytállás is csodaszámba menne a zöld-fehérektől.

A Dinamo Kijev ellen nyílhat az egyetlen reális esély a pontszerzésre. Szerhij Rebrov 2014 és 2017 között volt a Dinamo edzője, ismeri a klubot, sőt, a keret egy részével együtt is dolgozott, ami mindenképp előnyt jelenthet számára. Ami kifejezetten érdekessé teheti a mérkőzést, hogy Lucescu a Dinamo kispadján jóval reaktívabb edzőnek tűnik, mint korábban a Sahtarén. Bizonyos ellenfelek ellen a magas labdabirtoklási arányban, míg máskor a gyors ellentámadásokban látja a megoldás kulcsát. A Ferencváros ellen erősebb csapatként vélhetően dominálni akar majd. Mivel sem Szirota, sem Zabarnij nem tartozik a villámléptű védők közé, a szélső bekkek pedig hajlamosak fent maradni támadásban, akár a széleken, akár a félterületekben is terület nyílhat Tokmac és Uzuni előtt. Ennek kiküszöbölésére Lucescu Kedziorát is játszathatja belső védőként: ez esetben biztosabb lehet a hátsó alakzat, a szélsőhátvédek ugyanakkor kevesebbet tehetnek hozzá a Dinamo támadásaihoz.

Akárhogy is alakuljon a Ferencváros BL-kalandja, fontos megjegyeznünk: az, hogy magyar csapatért drukkolhatunk a legrangosabb kupában, mindenképp felüdülés a hazai futballközeg, és kiváltképp a szurkolók számára.

Bár mind az FTC működésével, mind a magyar játékosok szerepvállalásával (illetve annak hiányával), mind a magyar klubfutball valós nemzetközi értékével kapcsolatban joggal vetődhetnek fel aggályaink, egy biztos: 25 év után a Ferencváros BL-résztvevő. És ezt már senki sem veheti el tőle.

Statisztikai források: SofaScore, transfermarkt.de, salarysport

Elemzői források: 24.hu, bunteto.com