Elgondolkodtál már azon, miért érzed magad fáradtnak, kimerültnek, miközben úgy tűnik, minden feladatnak eleget teszel? Byung-Chul Han filozófus szerint ez a jelenség logikus reakció, bár nem feltétlenül kell így lennie. A kiégés a modern társadalmak általános kór-tünete, amit a filozófus szerint sürgősen orvosolni kell.
Írta: Burkus Brigitta, borítókép: Bera Viktor, Közgazdász
Ismét eljött a bezártság időszaka, és a napi ingázás megspórolásával járó időnket rengeteg mindenre fordíthatjuk: tanulásra, új hobbira, de akár olvasásra is. Ha szívesen tájékozódnál még híres és elismert tudósok munkáiból és ezt egyszerűen és érthetően tennéd, Közérthető tudomány cikksorozatunk ebben garantáltan a segítségedre lesz!
Byung-Chul Han dél-koreai születésű svájci-német filozófus és kulturális teoretikus. A berlini Művészeti Egyetem professzora volt, ahol időnként kurzusokat is indít. (forrás: elpais.com)
Az 1959-ben, Szöulban született Han filozófiát, irodalmat és teológiát tanult Németországban. Kritikus véleményt fogalmaz meg a modern, nyugati társadalmakról, melyeket szerinte áthat a hiper-átláthatóság, a hiper-fogyasztás, a felesleges információ és a pozitivitás, ezek pedig óhatatlanul kimerültséghez vezetnek.
Mégis miért vár ránk a boldogság helyett kimerültség a nap végén, miközben mindent jól csinálunk?
Han patologikus elemzést végez a társadalomról, és megmutatja, hogy a történelem - fázisai szerint - változó betegségektől szenved. Az elmúlt évszázadot vírusos és bakteriológiai betegségek jellemezték, a 21. századot a mentális problémák: a depresszió, a figyelemhiányos rendellenességek (ADHD), különböző személyiségzavarok és persze a címadó kiégés-szindróma, mely abból ered, hogy az egyén túl sokat dolgozik, túlhajszolja magát, és végleg kimerül.
A mű alapkoncepciója szerint a 21. században egész máshogyan kell túlélnünk a mindennapokban, mint azelőtt. Már nem külső, hanem belülső fenyegetés van az életünkben, ami beépül a társadalmunk szövetébe. A modernizáció és az individualizáció előretörésével már nem arra koncentrálunk, mit szabad csinálnunk, hanem arra, hogy mit tudunk véghez vinni: a „tiltás” fogalmának helyére a „kezdeményezés” ötlete lépett. Ez a fogalomváltás azért jelent problémát, mert látszólag minket tesz sorsunk kovácsává, és megszabadít eddigi korlátainktól, de valójában csak áthelyezi az irányítás hangsúlyát a külső tényezők helyett a belsőkre. Ezzel internalizáljuk sikerességünk lehetőségét, ami megbetegíthet minket. Mikor már nem vagyunk képesek eleget tenni a világ a folyamatos fejlődésének és kihívásainak, egyszerűen kiégünk – immunrendszerünknek pedig nincs mit megtámadnia, mivel a probléma belülről származik.
Kép: Анна Рыжкова, Pexels
A Burnout Society lenyűgöző könyv: rövid, tömör, jól felépített. Hét fejezetével ügyesen és fokozatosan kapcsolódik rá az olvasó az író érvelésére, bár véleménye eseteként kissé keménynek tűnhet. Ha érezted már elfoglaltnak magadat forgalmas munkakörnyezetben, tudhatod, hogy a mindennapok rohanása leginkább örökös futópadon szaladáshoz hasonlít: az ember egyetlen esélye a pihenésre, ha kimerülten összeomlik.
Han könyve tulajdonképpen rövid elemzés arról, hogy a jelen társadalma hogyan befolyásolja az egészségünket, és miért vagyunk rosszul emiatt. Azonban nincs minden veszve: ahogy a gyógyítás legelső fázisa a betegség felismerése, úgy az egész társadalmat érintő tünetek kezeléséhez is szembe kell néznünk a problémákkal.
