Befejeztem életem első egy hónapos jógakihívását, de már kezdem is a következőt. Ez a 30 nap olyan felismeréseket hozott, amik arra biztatnak, hogy ezentúl az életem részévé váljon a jóga. Tudd meg te is, milyen meglepetéseket okozott az utolsó két hét, és hogyan lehet átültetni a jógagyakorlatokat a mindennapokba!
Írta: Taxner Tünde, borítókép: NatureFriend, Pixabay
Egy hónapja mérlegelés nélkül, tele kíváncsisággal vágtam bele egy 30 napos jógakihívásba. Habár pár napot, főleg a hónap vége felé már kihagytam a mindennapos gyakorlássorozatból, de mindegyik videót szívvel-lélekkel végigcsináltam. Az első két héten minden új volt, nagyon sok benyomás ért, és új gondolatmenetek indultak el bennem – erről a cikksorozat első részében olvashatsz. A kihívás második felében már bizonyos mozdulatok megszokássá váltak, sokkal kevesebbet kellett a képernyőre lesnem, hogy mit is kell pontosan csinálni, viszont még így is nagyon sok új tapasztalatot szereztem. Tettem egy jelentős lépést önmagam és az egészségem felé azáltal, hogy a jóga beépült a mindennapjaimba.
3. hét: Fókusz és stabilitás
Találd meg a középpontodat! Ha kihúzod magad, a szíved és a köldököd egy vonalban helyezkedik el, a nyakad a gerinced meghosszabbítása, hirtelen elönt a határozottság és az elegancia. Ha elvonatkoztatsz attól a szokatlan feszüléstől, amit ilyenkor az izmok folyamatos munkája okoz, harmóniát és egységet érezhetsz. Hegypózban (tadasana), vagyis a két lábunkra ugyanannyi testsúlyt helyezve, a súlyt a lábfej mind a négy részén egyenlően eloszlatva igazán stabilan tudunk állni. Egy nagyon egyszerű póz, mégis az egész testet igénybe veszi, és nagyon fontos üzenete van. Míg a hát merevnek tűnő tartást ad, a test első része és a fej tartása könnyedséget és eleganciát ad a megjelenésednek. De nem az számít, hogy kívülről hogyan nézel ki, hanem a belső érzet. Milyen érzés stabilan, magabiztosan állni a földön? Megerősít, és belső tartást ad ez a bárhol, bármikor alkalmazható póz.
A jógáról elsőre sokaknak nem ezek a hétköznapi gyakorlatok jutnak eszükbe, hanem olyan nyakatekert, hajlékonyságot igénylő, különleges pózok, mint például a varjú póz (bakashana). A kihívás első olyan ászanája volt ez, amit egyáltalán nem tudtam megcsinálni, mégsem okozott csalódást. Felismertem, hogy szorosan kapcsolódik a hegypózhoz, hiszen mindkettőben a test központjára, a stabilitásra kell építeni. A két kézen támaszkodáshoz és a lábak felemeléséhez rá kell érezni arra, hogy milyen fontos az egyensúly. Ehhez elsősorban nagyon koncentrált figyelemre van szükség: egy ilyen póz próbálgatása során lehet leginkább megérezni azt, hogy milyen elmélyülten jelen lenni az adott pillanatban. A statikus pózok sosem állóak, a légzés folyamatosan mozgat, így minden pillanatban figyelni kell.
Azóta rendszeresen megpróbáltam a pózt, és továbbra sem sikerült, mégis nagyon inspirál ez a kihívás, hiszen pont arra mutat rá, hogy még fejlesztenem kell a koncentrációs képességemet, és többször meg kell találnom az egyensúlyt a jelen pillanatban. Ha kíváncsi vagy, hogyan juthatsz el eddig a pózig, olvass utána, vagy csináld meg a videó alapján!
A jógakihívás központi témája a lélegzet volt, ezért ezen a héten is tanultam egy új technikát. Egyszerű felismerésnek tűnik, de mégsem magától értetődő, hogy a ki- és belégzés között lehet szünetet tartani, a légzést vissza lehet tartani (Kumbaka). Ezek a rövid szünetek lelassítanak, elmélyítenek. A lélegzet visszatartása megtanít arra, hogy gondoljuk át mielőtt cselekszünk, és ne csípőből válaszoljunk valakinek. Legyen bennünk több tudatosság, adjunk magunknak időt arra, hogy átgondoljuk, mit és hogyan szeretnénk reagálni. Ez a légzéstechnika könnyedén alkalmazható a hétköznapokban, azonban nem magától értetődő, hogy például egy veszekedés közepén eszünkbe jut-e szünetet tartani a válaszadás előtt. Ha viszont a mindennapjainkba beépül a jóga, lehetőségünk nyílik tudatosan gyakorolni ezt a légzéstechnikát, és megnő az esélye annak, hogy a matracon kívül is gyakrabban eszünkbe jut.
A pranayama légzéskontrollt jelent. A szanszkrit prana jelentése energia, a yama kifejezésé kontroll, az ayama pedig tágulást jelent. A jóga részét képezi, egy gyakorlatsorban önálló légzésgyakorlatként is állhat, de alapvetően azt a törekvést jelenti, hogy a mozgást minél jobban szinkronizáljuk a légzéssel.
A harmadik hét megtanított arra, hogy egyre jobban felismerjem a testem jelzéseit, hogy mire van éppen szükségem. Ha ki szeretném engedni a stresszt, álló pozícióban teljesen előrehajolok (uttanasana), megérintem a földet, és tudatosan ellazítom az egész vállövet, a nyakamat és a karjaimat. Ha elgémberedtem a számítógép előtt, vagy tudom, hogy még sok online óra vár rám aznap, tudok pár egyszerű gyakorlatot, ami segít ellazulni. Például nagyon jól esik megmasszírozni az egyik tenyeremet a másik kezem hüvelykujjával, pár percet ülni törökülésben a földön egyenes háttal és leengedett vállakkal, miközben egy kört rajzolok magam elé az orrommal a levegőbe – először lassan az egyik, majd a másik irányba. A lényeg az, hogy másra fókuszáljak, ne azokra a munkával, tanulással kapcsolatos gondolatokra, amik folyamatosan a fejemben keringenek. Pár egyszerű mozdulat és a kontrollált figyelem neked is segíteni fognak kikapcsolni és ellazulni.
Kép: Forward fold, Gaia
4. hét: Önszeretet és immunerősítés
Fontos alapvetés, hogy amire figyelmet fordítasz, abba energiát fektetsz. Ha minden nap jógázol, minden nap szánsz magadra negyed vagy fél órát. Érezni fogod az alakformáló, erősítő és remélhetőleg a lelki hatásait is. Adrien Mishler, a vidám texasi jógaoktató egyik mondata a negyedik hétről örökre megragadt bennem:
A szeretet, amire vágysz, nem biztos, hogy másoktól kell, hogy beérkezzen.
Vagyis mielőtt másoktól várjuk el a szeretet, tegyünk egy lépést önmagunk felé. Az önszeretet az első lépés, ami segít abban, hogy utána másokhoz is sokkal szeretetteljesebben forduljunk, és több energiát, vidámságot tudjunk adni a környezetünknek. A jóga nemcsak magadnak hasznos, hanem rajtad keresztül másokra is pozitívan hathat.
Kép: yogawithadriene
Azonban természetesen nem minden lelki- vagy fizikai állapotban, élethelyzetben tudunk adni. Nincs rá mindig elég kapacitásunk és energiánk, és ezzel nincsen semmi baj. Van még egy záró légzéstechnika, ami segít megtalálni a harmóniát. A dobozlégzéshez képzeljünk magunk elé egy dobozt, aminek egyik éle a belégzés, másik a kilégzés, majd újra a be- és a kilégzés. Minden négy ütemre történik, vagyis amíg négyig számolsz, beszívod a levegőt, majd ugyanannyi ideig fújod ki. A gyakorlatot a végtelenségig lehet folytatni, de fárasztó tud lenni, ezért csak annyit csinálj belőle, amennyi jól esik. A legjobb, ha ezt is, mint minden más pózt és légzéstechnikát egy tapasztalt jógaoktatóval vagy az ő videójával gyakorlod.
Ha pedig a testedet is ápolni szeretnéd, és a tavaszi megfázások idején immunerősítésre van szükséged, főzz magadnak egy tradicionális yogi teát. Itt látod a receptet és az elkészítés módját:
Oszd meg velünk a jógával kapcsolatos tapasztalataidat, vagy hogy jól sikerült-e a tea a Facebook-oldalunkon kommentben! Ha beköveted az oldalunkat, nem maradsz le egy cikkünkről sem.
