A vizsgaidőszak előtt sokan úgy érezzük, megfulladunk a sok teendőben. Azt sem tagadhatjuk, hogy az elmúlt egy évben az idővel való kapcsolatunk megváltozott. Olyan, mintha egyre több és több dolgunk lenne, ám a nap még mindig 24 órából áll. Az előző cikkben körbejártuk az idő fogalmát és a szubjektív időérzékelés különlegességét, ebben az írásban pedig még praktikusabb oldalról közelítjük meg a témát. Szakértői tanácsok ahhoz, hogyan bánjunk jobban az időnkkel és benne önmagunkkal.
Írta: Széles Dorottya, alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus és Széles Zsuzsanna, mentálhigiénés segítő, a Corvinus Hallgatói Támogatás munkatársai, borítókép: Salvador Dalí, Az emlékezet állandósága
Mennyi időnk van?
Gazdálkodni valamivel egy céltudatos tevékenység - választások és döntések sorozata. Az idő értékét sokszor éppen az adja, hogy nem tudjuk, mennyi van belőle. Érdemes hasznosan eltöltenünk.
Brené Brown amerikai kutató a Merj bátor lenni! című előadása elején megköszöni a közönség soraiban ülő embereknek, hogy idejüket éppen őrá szánják, hiszen az idő egy értékes erőforrásunk. Az idő nem megállítható, nem visszafordítható, nem ismételhető, emiatt kapta az idő ura, Kronosz (a római mitológiában Szaturnusz) a könyörtelen jelzőt. Magától értetődőnek tekintjük a rendelkezésre álló időt, és értékére néha csak akkor jövünk rá, amikor elfogyott.
Rajtunk múlik, mire fordítjuk az időnket, hogy mit kezdünk vele. Gazdálkodhatunk vele, tervezhetünk vele, beoszthatjuk, megválaszthatjuk, mire fordítjuk, esetleg befektetésben is gondolkodhatunk.
A 93 éves Edith Eva Eger, a magyar származású holokauszttúlélő pszichológus ír arról, hogy nincs ideje a gyűlöletre, bosszúra, önsajnálatra, szerinte érdemes inkább felszabadítani saját magunkat a múlt terhei alól. Fiatal éveinkben hajlamosak vagyunk nagyvonalúan bánni az idővel, a szubjektív idő, mint egyedileg megélt perspektíva, sokáig nem számít, aztán hirtelen ébredünk rá, hogy van, és nem lehet megállítani. (A szubjektív idő fogalmát Henri Louis Bergson Nobel-díjas francia filozófus alkotta meg.) Érdemes jól átgondolni, hogyan priorizálunk ezekben a tágíthatatlan keretekben. Hogyan hat az idő a megélt dolgaink fontosságra? Az időt nem lehet legyőzni, de megtanulhatunk együttműködni vele.
Kép: Free-Photos, Pixabay
Hogyan osszuk be az időnket?
Az időmenedzsmentben gyakori nehézség, hogy azt tapasztaljuk: erőnk szétforgácsolódik, szétszakítanak a feladatok. Frusztrálttá válunk, rohanunk magunk után. Pedig a rendelkezésre álló idő egységnyi, mi pakolunk bele túl sok mindent. Ekkor felpörgünk, ülő helyzetben is felfokozott ritmust, kapkodást élünk meg. Holott, ezzel egyidőben vannak belső ritmusaink, amik ugyanúgy működnek. Például a szívünk dobog, optimális esetben jó ritmusban dobog. A lélegzetvételünknek, véráramunknak is adott ritmusa van. Nőként például havi ciklusunk is adott ritmust jelent. Ha figyelünk erre a ritmusra, ezzel jobban összehangolódunk, a produktivitásunk ugyanúgy megmarad, viszont kevésbé zsigereljük ki magunkat.
Kapcsolódó rövid gyakorlat Dorkától:
Abban a helyzetben, ahol, ahogyan éppen vagy, figyeld meg a légzésedet! Csak kövesd, figyeld meg, milyen most a légzésed. Milyen ritmus esne jól? Érzékelsz-e valahol nyugalmat a testedben? Adj ennek egy kis időt. Érzékelsz-e bármilyen finom mozgást a testeden belül? Ha jól esik, akár picit fel is erősítheted ezt a mozgást, amit érzékelsz. Merre visz? Milyen mozgás esne most jól? Adj ennek egy kis időt, majd térj vissza gondolatban és figyelemben eddigi tevékenységedhez. Az a finom mozgás és ritmus, amit belülről tapasztaltál, hogyan esik? Mennyiben tér el attól a ritmustól, amit magad körül tapasztalsz? Ha jól esik, néha térj vissza ehhez a belső figyelemhez, és figyeld meg, hogyan hat rád a napi feladataid elvégzése közben.
Az elég jó időbeosztás nem kisebb dologról, mint az életemről szól. Valójában mivel töltöm az időmet (ami a legbecsesebb valuta), találtam-e olyan célt vagy mély vágyat, ami megmozdít, és aktívvá tesz annyira, hogy a változtatáshoz és cselekvéshez elég erőm is legyen? Ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb kerüljek a saját célomhoz, motivációra is szükség van és annyi mozgástérre, időre, hogy a cselekvés meg tudjon születni. Néha pont az átgondolást, értékelést, tervezést hagyjuk el: ez rövidtávon időbe kerül ugyan, hosszútávon mégis megtérül. Ezek a rövid idők alkalmasak arra, hogy automatizáljuk, amit lehetséges, vagy akár újra gondoljuk, hogy jó irányba tartunk-e. Annak érdekében, hogy célunk, vágyunk megvalósulhasson, érdemes a naptárban is helyet készíteni.
Néha megtapasztaljuk, hogy a feladatok elárasztanak, terveink a legjobb szándék ellenére is dugába dőlnek. Megannyi nagyszerű időgazdálkodási technika áll rendelkezésünkre, és ha időt szánunk rájuk, akkor nem csak a feladatainkat, de sokszor céljainkat, terveinket, fontossági sorrendünket, hatékonyságról alkotott képünket is segítenek átgondolni, újragondolni. Például hasznos elkülöníteni a sürgős és valóban fontos feladatokat egymástól (lásd Eisenhower mátrix).
Meg kell, vagy meg szeretném csinálni?
Tudjuk, hogy a feladatok hatékony elvégzésében milyen fontos szerepe van a prioritásnak. Ugyanakkor legalább ilyen fontos, hogy elég időt szánjunk saját feltöltődésünkre. Akár alkut köthetünk magunkkal, hogy hogyan vigyázzunk saját magunkra napi, heti, havi és éves szinten. Mit teszünk meg a saját jóllétünkért ezekben az időegységekben? Mi az, ami szinte nem is máson múlik, hanem saját magunkon?
Szerepeink svédasztalára úgy is tekinthetünk, hogy teljesítményünk mellett kapcsolataink is nagy értékkel bírnak: kire lenne érdemes időt szakítanom? Kinek a hangját lenne jó hallani? Mit tehetek azért, hogy ápoljam a vele való kapcsolatot?
Halogathatunk egy személyes, családi, teendőt, de akár egy egyetemi feladatot is. Jó munkához idő kell, de hogy ez éppen kinek mennyi - egyéntől függ. A halogatással kapcsolatos egyik feltevés, hogy éppen az alapos munkához szükséges időt és kényelmes ritmust vonjuk meg magunktól. Másrészt, van, aki talán éppen a számára megfelelő arousalt, azaz aktivációs szintet szabályozza ilyen módon. A megfelelő aktivációs szinten jobb teljesítményt is nyújthatunk. Tehát ez is válhat javunkra, főleg, ha tudatosan tesszük. ITT olvashatsz bővebben a halogatásról.
Ha továbbmegyünk, akkor azt is megfigyelhetjük, hogy gyakran az időgazdálkodás nehézségének hátterében a nemet mondás hiánya áll. Például, amikor egy feladathoz nem fűlik a fogunk, nem is kötelező megtenni, de inkább megtesszük, holott érezzük, hogy ezt már beszuszakoljuk az egyébként is feszes naptárba. Ezek általában megbosszulják magukat: könnyebben kimerülünk, nem mindig tudunk kellő energiát fordítani a feladatra. Bár lehetnek nagyszerű hatásai az elvégzett munkának, önmagunk rendszeres túlvállalásával közelebb kerülünk a kiégés állapotához.
Néha túlfeszülünk, néha túlságosan elengedjük magunkat. Az idővel is tehetünk így. Ha túlságosan görcsösen osztjuk be, vagy túlságosan elengedjük: ugyanúgy széthullik, szétforgácsolódik. Lehetünk azonban éberek, kíváncsiak az újra és a jelen pillanatra. Az idővel talán akkor gazdálkodunk jól, ha a saját energiáinkat jól osztjuk be. Ha nem terheljük túl magunkat, fenntartható módon végezzük a feladatainkat. Minden nem lehet fontos számunkra, prioritásainkhoz érdemes ragaszkodnunk. Ha rövid időkre is, de lehet tapasztalatunk arról, amikor elég jól illeszkedik a külső és belső idő. Amikor találunk számunkra értelmes pillanatokat és tevékenységet egy adott napban.
Adhatunk magunknak pihenést, és kereshetünk aktivitást. Ez a paradoxon méltó az időhöz: ha rohanunk, ez csak gyorsítja az idő múlását. Pont fordítva működik. Olyan az idő, mint ahogy te vagy benne.
