Közgazdász Online


Még nem lesz itt nagy háború

Még nem lesz itt nagy háború

Az orosz-ukrán konfliktus kibontakozása közben megjelentek olyan vélemények (az ukrán kormányfő részéről), hogy Oroszország ki akarja robbantani a 3. világháborút! El kell, hogy szomorítsam Arszenyij Jacenyuk miniszterelnököt, mert Ukrajna nem ér meg háborút, senkinek sem.

Kép: http://mult-kor.hu/image/article/main/.460x310/28562.jpg

Még nem lesz itt nagy háború Tovább
Legrosszabb helyre szivárgó EU milliárdok

Legrosszabb helyre szivárgó EU milliárdok

Nem verte nagydobra a sajtó Az Európai Számvevőszék (European Court of Auditors – ECA) egyik közel múltban készített, enyhén botrányszagú pénzügyi jelentését, amiben többek közt a palesztin szervezeteknek nyújtott uniós források felhasználását vizsgálták. Az unió pénzügyőrei ezzel lehet, hogy egy olyan lavinát indítanak Brüsszelben, ami már egy ideje esedékes volt.


Legrosszabb helyre szivárgó EU milliárdok Tovább
A "véres" kampány

A "véres" kampány

Miért hibás termék a devizahitel?

2008 előtt ömlesztették a bankok a jen és a svájci frank alapú devizahiteleket a lakosságra. Ebben hibás a lakosság is, mivel nem mérlegelte a kockázatokat, azonban ha valaki elkezdett kételkedni ennek a terméknek a biztonságosságában a bankokban megnyugtatták, hogy nincs mitől félnie. Maga Csányi Sándor is felszólalt a devizahitelek mellett.

(http://otp.network.hu/blog/otp-csoport-erdekeltjeinek-kozossege-hirei/a-devizahitelezesunk-tortenete)

Nemzetközi szervezetek is figyelmeztették a MNB-t és a kormányt, hogy a tűzzel játszanak, azonban a kormány figyelmen kívül hagyta ezeket az intelmeket és nem kommunikálta le a lakosságnak.

A "véres" kampány Tovább
Befogad vagy kizsákmányol?

Befogad vagy kizsákmányol?

Minek köszönhető egyes jóléti államok sikere, és ezzel együt hogyan definiáljuk a sikert? A tavalyi év egyik sikerkönyve, a Why nations fail (the origins of power, prosperity and poverty) erre probál választ adni. A címét elolvasva az első benyomásom az volt hogy nagyvalószínűséggel egy újabb szenzációhajhász művel gyarapodott a polcom. Ez a véleményem hamar megváltozott, mivel a könyv, zseniálisan közeliti meg ezt a régóta vitatott kérdést és ezzel együtt könnyen fogyasztható a mondanivalója.

Sokak szerint egy társadalom sikerét legjobban a földrajzi elhelyezkedése befolyásolja (sokak ehhez hozzá teszik a kulturát és a vallást is). A szerzőpáros szerint a legszemléletesebben talán Észak- és Dél Korea hosszú múltú történelmi viszonya adhatna reális választ, hiszen ami igazán megkülönbözteti a határ két oldalán élők életét az nem más mint az eddig kialakult politikai és intézményrendszer.

Daron Acemoglu  James A. Robinson, a két amerikai közgazdászprofesszor szinte az egész eddigi történelmet górcső alá vették, hogy bizonyítsák viszonylag egyszerűnek tűnő feltevésüket, miszerint a gazdasági növekedés legfőbb akadálya az önmaga hasznára játszó, a vállalkozást és az újítást elfojtó elit. Szerintük, azok a nemzetek igazán sikeresek amelyek a történelem folyamán sikerrel alakitottak ki jól működő, ugynevezett befogadó politikai és társadalmi intézményeket, amiben az emberek tehetségük szerint vállalkozhatnak egyenlő feltételekkel, amit az állam hosszútávon biztosítani tud. Ennek ellentéte a kizsákmányoló vagy helysebben kitaszító (angolul: extractive) intézményi berendezkedés, ahol az elit kisajátitja az erőforrásokat és így idővel mélyszegénységet okozva még inkább magához veszi a hatalmat.

Ez könnyen magában hordozzhatja a további problémákat, mint Egyiptomban vagy több afrikai országban, ahol a forradalommal sikeresen váltanak vezetőket de azok elfoglalják elődeik helyét egy hasonló rendszer élén. Ezzel nem azt állítják hogy a váltás lehetelen, csak hogy sokkal valószínűbbnek tartják a „rossz” és a „jó” körök kialakulását, vagyis amikor a rossz rendszerek még rosszabbakat, a jól működők pedig még jobbakat eredményeznek. (Talán innen származhat a magyar cím: A fejletlenség körei)

Fontos kérdésként kezelik a demokrácia szerepét is, hiszen ennek hiánya befolyásolja a vállakozó szellemet és ezáltal a termelést is. A tisztán látást bonyolitja hogy megfelelő forrás-elvonásokkal akár két-három évtizeden át is fentartható a fejlődés, de tovább nem. Ez alapján ha Kína nem változtat a politkai berendezkedésén, úgy nem sokáig lesz ilyen szép íve az eddig remekelő kínai gazdaságnak.

 Ebből tévesen arra következtethetnénk hogy a könyv a szegényebb társadalmak hibáit kiemlve, alárendeli azokat az angolszász politikai kulturáknak. Valójában szerzők példák sokaságával bizonyítják, hogy gyakran épp az európai gyarmatosítók vezettek be afrikai és ázsiai országokban kizsákmányoló intézményeket, amelyeket aztán örökségűl hátra hagyva az új elit tovább működtetett.  Arra is kitérnek hogy az egyébként joggal ünnepelt angolszász demokráciák a történelem során milyen elönyre tettek szert a rabszolga-kereskedelemmel, de nem kimélték Franklin Rooseveltet sem, akinek egyébként sokat köszönhet Amerika, de az 1937-es birák leváltását nem tudta véghez vinni.

A majdnem ötszáz oldalas munkában találhatunk magyar vonatkozást is. Külön emlitik az Osztrák–Magyar Monarchiát, és a háború utáni Magyaroszágot. Most inkább ezutóbbiból kiemelve, szerintük a kezdeti szerencsétleségek után, 1990 óta sikerült kialakitanunk a „jó” renszereket, amiket az Eu-hoz való csatlakozás csak tovább erősített és bár úgy fest a politikai kultúra és társadalmi értékrend  nincs a megfelelő szinten, két évtized tekintetében még nehéz megmondani hogy melyik úton járunk.

De mivel lehet fejleszteni a befogadó intézményeket? Acemoglu és Robinson szerint „nincs bevált recept”. Ez csak az embereken és a történelmen múlik.

Befogad vagy kizsákmányol? Tovább
Válasz Istenadta kollégámnak

Válasz Istenadta kollégámnak

Az a jó ebben az interwebz nevű dologban, hogy a legkülönfélébb véleményekkel ismerkedhetünk meg általa. Fontos ugyanis megérteni, hogy mely gondolati ívek mentén jutnak el az emberek társadalomképükhöz, melyből aztán gazdasági és politikai cselekvéseik eredeztethetők. Előfordul persze, hogy a szépen megrajzolt gondolati ívek összegubancolódnak kissé. Istenadta szerzőtársam keddi cikkében felfedeztem néhány ilyen bukfencet, melyekre megpróbálok most rávilágítani. A Nyájas Olvasó pedig majd eldönti, melyikünk a helikopter.

Válasz Istenadta kollégámnak Tovább
Szabadság,Tolerancia,Magyarország?...

Szabadság,Tolerancia,Magyarország?...

Bevezetésként le szeretném szögezni, hogy nem a pszichológiai értelembe vett belső szabadságról fogok beszélni, hanem a személyes szabadságról, arról, hogy létezik-e úgy összességében bármely közösségen belül valós szabadság. Aztán Magyarországon milyen helyzetben vagyunk ilyen tekintetben, a társadalom mely rétegétől tekinthetjük magunkat mozgásban, szólásban, szabad akaratban szabadnak. Ez miért alakulhatott ki? Toleráns-e a magyar társadalom?

Személyes meglátásaim következnek:

 

Forrás: https://m.blog.hu/te/tenytar/image/kordon.jpg

Szabadság,Tolerancia,Magyarország?... Tovább
A svájci frank ördögi körében

A svájci frank ördögi körében

Kétségbeesés, kilátástalanság, átverés, bűnbakkeresés, mentőcsomagok, félrevezetés, ígéretek és csalódások és éppen most legújabban verekedés az Oktogonnál – szavak, melyeket elsőként csatolunk napjaink egyik legrettegettebb, a köztudatba alaposan beépült, de talán kevéssé tisztán mérlegelt mumusához, a devizahitelhez. Nem véletlenül.

Évek óta köztéma a devizahitelesek helyzete, hiszen a kedvezőnek tűnő svájci frank alapú hitelek csapdájába sokan léptek bele, de onnan mindezidáig aránytalanul kevesen kecmeregtek ki, miközben a terhek napról napra tovább nőnek, az ördögi kör ezzel pedig lezártnak látszik. A süllyedő hajót a mind kiújuló bizalmatlanság, az igazságtalanság felett érzett felháborodás és a külső segítségért való kapálózás egyszerre nyomja, hiszen míg úgy tűnik, már csak ez utóbbi segíthet, az állam képtelen önmagában helyrehozni a válságot, az enyhítés irányába tett lépéseit pedig jelentősen tompítja az állandó megkérdőjelezés.deviza.jpeg

Volt már vita a felelősségről, voltak különböző nézőpontokból indított perek, voltak-vannak állam által indított mentőprogramok – a kiút egyelőre mégsem látszik, sőt azt sem könnyű megmondani, pontosan honnan kellene elindulnunk. A bűnbakkeresés és egymásra mutogatás nem sokat segített az elmúlt évek küzdelmén, pedig valós megoldás mindaddig nem fog születni, amíg a felek nem látják és ismerik be egyaránt, hol hibáztak és nem hajlanak a kompromisszumos megoldásra. Ebben a helyzetben ugyanis nincsenek ördögök és angyalok, a számos érintett a különböző hatáskörökben egyaránt rosszul döntött, amikor a rövidtávú érdekeket előtérbe helyezték, amikor nem mérlegelték a kockázatokat, amikor nem adtak egyértelmű tájékoztatást, amikor nem szóltak bele az eseményekbe. Mára talán valamennyire kezd kitisztulni a felelősség kérdésköre, ezzel megfoghatóbb, elfogadhatóbb megoldástervezeteket helyezve kilátásba. Mindenekelőtt azonban nem árt röviden áttekinteni a fennálló helyzetet.

A svájci frank ördögi körében Tovább
The Economist: Feszültség Magyarország és az EU között

The Economist: Feszültség Magyarország és az EU között

Európa egyik legigényesebb gazdasági hetilapja, a The Economist közép-európai tudósítójával készített interjújában firtatta Orbán Viktor politikáját, gazdaságélénkítő törekvéseit. A német sajtóban már megszokhattuk, hogy miniszterelnökünkről erőteljes hangnemben, Putyin és Tayyip Erdogan mellett Európa autokratájaként beszélnek, megnyilvánulásait akarva-akaratlanul félrefordítva sokkal radikálisabbnak, szélsőségesebbnek mutatva Herr Orbánt. A The Economist ezzel szemben megpróbálta racionálisan értékelni országunk helyzetét, és nyomtatott lapjában is helyet hagyva értékelésének összegezni kívánta saját és a külföld véleményét.

The Economist: Feszültség Magyarország és az EU között Tovább